vargarockzsolt

Raktár. Egy gátőr szerszámai és egy levéltári segédfogalmazó iratai.

Friss topikok

Címkék

1970 (1) 56 os intézet (1) 62/kirakós játék (1) a. e. bizottság (1) Aaron Blumm (1) ÁBTL (1) acid test (1) adorno (1) Adorno (1) ady endre (2) agatha christie (1) Akció van! (1) Akira Kurosawa (1) Aki szegény (1) akutagava (1) alain badiou (1) alan lightman (1) alan turing (1) alaptörvény (1) alaszka (1) Alfred Steiglitz (1) Alfred Stieglitz (1) alkotmány (1) állambiztonság (1) állambiztonsági levéltár (3) Almási Miklós (1) alternatív iskolák (1) alternatív vallás (1) amerikai (3) amerikai krimi (2) amerikai novellák (1) amerikai psycho (1) amerikai regény (14) andrás lászló (1) andrás sándor (1) andrej rubljov (2) André Kertész (2) andy clark (1) andy warhol (1) angol (1) angol regény (8) angst (1) anna margit (1) antiszemitizmus (4) antoine rocquentin (1) antropológia (1) Apám helyett (1) apokalipszis (1) apokaliptika (1) Apolló (1) arasse (1) argentin (2) arnheim (1) Arthur C. Danto (1) asperger-szindróma (1) Assmann (2) Asterix (1) ateizmus (1) auden (1) August Sander (1) aukció (1) auschwitz (1) Auschwitz (1) austerlitz (1) ávh (2) azévtizedkönyve (1) az élet tere (1) Az ellenállás melankóliája (1) az első száz (1) A bankár (1) A csemegepultos naplója (1) a csend (1) A halál kilovagolt Perzsiából (1) a hóhér háza (1) a holtsáv (1) A kék szifon (1) a nő (1) a párválasztó agy (1) a pszichológia örök témái (1) a század (1) a szellem nemessége (1) a természet és a lélek (1) a tér költészete (1) A történetárus (1) Babij Jar (1) babits mihály (1) bach (1) bagabo (1) Bajor Andor (1) Balassa Péter (1) balassa péter (1) Balaton (1) balázs béla (1) Bálint Eszter (2) Balkán (2) Balogh Attila (1) Balzac (1) bán andrás (1) bán zoltán andrás (2) Bán Zsófia (2) Barcelona (1) bárdos deák ági (1) Bari Károly (1) Barnás Ferenc (1) barnes (1) Barthes (1) barthes (1) bartók (2) bazsányi sándor (1) beatles (1) beaver (1) beethoven (1) békés pál (2) Bencsik Orsolya (2) benedek anna (1) bényei tamás (1) Bényei Tamás (1) benyhe jános (2) beregi tamás (2) bereményi géza (1) bernstein (1) bestiárium (1) bestseller (1) besúgók (1) beszámoló (1) beszélgetések (1) beszervezés (1) bibliofita (1) bibó istván (2) bill gates (1) bimini (1) bírálatok (1) bloor (1) blues (1) bob dylan (1) bodó balázs (1) bódy gábor (3) bogdán józsef (1) bogdán lászló (1) bognár szabolcs (1) bögre zsuzsanna (1) bohócok (1) bokszmeccs (1) Bolaño (4) Bolano (2) bondarcsuk (1) Borbély Szilárd (1) Borges (3) boros jános (1) Bosznia (1) Bovaryné (1) boyd (1) brecht (1) Brenner (1) Bretter György (1) bret easton ellis (1) bruegel (1) brueghel (1) Bruno Monsaingeon (1) Bryson (1) Bukovac (1) bulgakov (2) bulvár (1) bunuel (1) bűnügyi regény (1) Cage (1) calvino (3) Calvino (3) camus (1) Caravaggio (1) carnap (1) cavalli sforza (1) ceausescu (1) celeb (1) Cellini (1) cenzúra (1) cervantes (2) cesares (1) Chandler (1) Chile (1) Chuck Norris (1) cigány (3) cigányok (1) cigányság (2) cionizmus (1) civilizáció (1) coetzee (1) coppola (1) cortazar (1) cortázar (1) Cortázar (1) cossa (1) Cruyff (1) Csaba Ferenc (1) Csákány István (1) családregény (2) csányi sándor (2) csányi vilmos (4) csáth géza (1) cseh tamás (1) csenus imre (1) csenyéte (1) csép attila (1) cserna szabó andrás (1) csillagászat (1) csillagtúra (1) csirkejáték (1) Csontdaráló (1) csontváry (1) czesław miłosz (1) dali (1) daniel denett (1) Daniel Kehlmann (1) dankó utca (1) dante (1) darwin (1) David Smile (1) dawkins (1) del (1) demény péter (1) demetrovics zsolt (1) demján sándor (3) Dennis Lehane (1) dés mihály (1) detektívtörténet (2) diana hercegnő (1) dilettáns (1) divat (1) Doktor Faustus (1) dolittle (1) don king (1) Don Quijote (1) dragomán györgy (1) drakula (1) Dresch (1) Duchamp (2) dzsessz (1) edison (1) Edmund Husserl (1) ed mcbain (1) Ed McBain (1) egyed péter (1) egyetleneim (1) Egyházfórum (1) Egyiptom (1) egy ember (1) egy medvekutató feljegyzései (2) egy mondat azok közül (1) einstein (1) Einstein (1) ejnye (1) elbeszélés (1) elbeszélések (3) életrajz (5) élet és irodalom (1) eleven irodalom (1) Eliot (1) eliot (1) ellenkultúra (1) Ellis (1) előadóest (1) el greco (1) el liszickij (1) emberi viselkedés (1) emlékek (1) emlékezet (2) entropia (1) Eötvös Péter (1) eper reggelire (1) erdély (2) Erdély (3) erdélyi (2) erdélyi magyar regény (1) Érdi Péter (1) erdős virág (1) erlend loe (1) esszé (21) esterházy (2) esterházy péter (2) esti (1) észlelés (3) etnikum (1) etnofon (1) európa (1) Európa (3) európa kiadó (2) evolúció (7) evolúciós (2) evolúciós pszichológia (3) ezoteria (2) fajbiológia (1) falcsik mari (1) faljáró (1) Faludy György (1) fantasy (2) fantasztikus (5) farkas béla (1) Farkas Zsolt (1) fasizmus (1) fassbinder (1) fehér márta (1) fejős éva (1) Fejtől s lábtól (1) fekete lyuk (1) fékevesztett evolúció (2) fenegyerek (1) fenyő d. györgy (1) festészet (3) festménytalányok (1) feyerabend (1) Feyman (1) Film (1) film (2) filozófia (16) finn (1) firenze (1) fiúregény (1) fizika (5) Flaubert (1) foci (2) fodor ákos (2) Fodor Géza (1) folklór (1) Forrás (1) fotóesztétika (1) fotókiállítás (1) fotóművészet (2) foucault (2) Foucault (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) francia (8) francia regény (4) frankenstein (1) franny és zooey (1) Frei Tamás (1) freud (2) Freud (3) furtwängler (1) Füst Milán (1) Gaarder (1) gadamer (1) Gagarin (1) Gao Xiangjian (1) garaczi lászló (1) garbarek (1) generation p (1) genetika (1) geoffrey miller (1) geoffry miller (1) Georges Simenon (1) georges simenon (1) george foreman (1) Gerlóczy Márton (1) Gerő-Romsics vita (1) Gerő András (1) gertrude (1) gertrude stein (1) géza (1) giccs (1) glam-rock (1) glenn gould (1) goebbels (1) goethe (1) goldbach sejtés (1) Gorgo (1) görög regény (1) goropius becanus (1) Gosztonyi Katalin (1) goya (1) gőzgép (1) Grace Davie (1) gravitáció (1) grecsó krisztián (1) Grencsó (1) grendel lajos (1) grespik lászló (1) grigirij perelman (1) Gundel Takács Gábor (1) guttmann andrás (1) gyáni gábor (1) gyászmunka (1) győrffy ákos (1) györgy péter (2) György Péter (2) gyuris tamás (1) hacker (1) hafner zoltán (1) hagyomány (1) hajléktalanok (4) hajnóczy péter (3) Hajnóczy Péter (3) hamu és ecet (1) hamvas béla (6) Hamvas Béla (3) hanák andrás (1) hankiss elemér (2) Hannah Arendt (1) happening (1) hari (2) Harry Potter (1) haruki (1) haszid (1) hatályon kívül helyezve (1) Hawking (1) haydn (1) háy jános (1) hazai attila (1) Heidegger (1) hemann hesse (1) hemingway (3) hempel (1) Hendrix (1) henry rollins (3) Herczeg János (1) hernádi gyula (1) Hernádi Zsolt (1) hévizi ottó (1) hidegdauer (2) Hitler (1) hitler (1) Hofi Géza (1) holden caulfield (2) holdpalota (1) Holdpalota (1) hölgyszonáta (1) holland (2) HOLMI (1) Holocaust (5) holttengeri tekercsek (2) homérosz (1) horizont (1) Horthy (2) horvát (1) horvát regény (2) houellebecq (1) Hrabal (2) Hraskó Péter (1) hülyeség (1) humor (1) hunter thompson (1) ian hancock (1) idegengyűlölet (1) identitás (1) idő (1) ifjúsági (1) III/III (1) ikarusz (1) imádom (2) imrei andrea (2) ingmar bergman (1) interjúk (1) internet (2) irodalmi bulvár (1) irodalom (5) irodalomelmélet (1) irodalomkritika (1) irodalomtörténet (3) irodalomtudomány (2) irónia (2) Isaac Stern (1) iskola a határon (1) Ismail Kadare (1) ismeretelmélet (1) ismertető (1) Italo Calvino (1) itt és most (1) iványi gábor (2) j.s.bach (1) Jaj. (1) Jakob Nielsen (1) jakus ildikó (1) james dean (1) James Ellroy (1) james joyce (1) james watt (1) janis joplin (1) jánossy lajos (1) japán (4) jared diamond (1) Jarmusch (2) jelenits istván (2) jeles andrás (1) Jeszenszky Géza (1) jethro tull (1) jimi hendrix (1) jim morrison (2) john cage (1) john gay (1) john gribbin (1) john lennon (2) John Lurie (2) Jon Fosse (1) Joós Katalin (1) joyce (1) józsef attila (3) József Attila (1) jó könyv (1) julio cortazar (3) kabbala (1) kádárizmus (1) kádár jános (2) kádas mária (1) kafka (1) Kafka (1) kalandregény (1) kalasszikus irodalom (1) Kálmán C. György (1) kálmán c. györgy (1) Kálnoky (1) kalóz (1) kamarás istván (1) kamill kopke (1) Kampis György (1) kanadai (1) Kandel Sámuel (1) Kaposvár (1) karácsony benő (1) Karashan (1) karc (11) Karl Jaspers (1) Karl Popper (1) karnevál (1) katolikus (1) kavafisz (1) kazár szótár (1) kedvenc (8) Keleti díván (1) kemenesi zsuzsanna (1) kemény istván (2) kenéz ferenc (1) Kenéz Ferenc (2) ken kesey (1) képfilozófiák (1) Kerékgyártó István (1) keresztény (1) kerry4ever (1) kertész (3) kertész imre (2) keszeg anna (1) keszei józsef (1) kínai regény (1) king crimson (2) kipling (1) király lászló (1) kirekesztés (1) kiskegyed (1) kisregény (6) kiss ferenc (1) kiss lászló (1) kis jános (1) Klaniczay (1) klasszikus (13) klasszikus magyar regény (1) klasszikus zene (1) klaus nomi (1) Koch Hugó (1) Koen Wessing (1) koestler (1) Kolozsvár (2) kolozsvár (1) Kolozsvár-oratórium (2) költészet (2) kondor béla (1) Kondor Béla (1) Konkoly-Thege Miklós (1) konnekcionizmus (1) konrád györgy (1) Konrád György (2) könyv (3) konzervatív (1) köpenicki kapitány (1) Kornis Mihály (1) Kőrösi Zoltán (2) kortárs (33) kortárs irodalom (16) kortárs magyar (30) kortars magyar felvidek hataron tuli szepirodalom recenzio (1) kortárs magyar klasszikus (3) kortárs magyar regény (31) kortárs zene (1) Kostler (1) kosztolányi (1) Kovács András Bálint (1) kovács andrás bálint (1) kovács ibolya (1) kovács teréz (1) közgazdaságtan (1) közhelyek (1) kozmológia (1) Kołakowski (1) Krasznahorkai (1) Krasznahorkai László (4) krasznahorkai lászló (8) krimi (27) kritika (5) kronopiok es famak tortenete (1) kroó györgy (1) Krusovszky Dénes (1) Kublaj kán (2) kuhn (1) kultúra (1) kulturantropológia (2) kultúrantropológia (1) kultúrpolitika (1) kultúrtörténet (1) Kundera (1) kundera (1) kuplé (1) kurgáni napló (1) kurtág györgy (1) Kurtág György (1) kurtz ezredes (1) kurt gödel (1) kutyaügyi előadó (1) kvantumfizika (1) Lacan (1) ladányi jános (1) láng orsolya (1) láthatatlan városok (1) Láthatatlan városok (1) Latin-Amerika (1) látó (1) Látó (2) Lawrence Block (1) leibowitz (1) lektűr (11) lem (1) lengyel regény (2) lenin (2) leonardo (1) Leopardi (1) Lewis Payne (1) le clézio (1) lharmattan kiadó (1) liar (1) liberális (1) liberalizmus (1) linn ullmann (1) litvai nelli (1) liv ullmann (1) lonesco (1) losonczy géza (1) lovas ildikó (1) lucy lippard (1) Ludassy Mária (1) Lukács György (1) luther (1) Lyotard (1) maár judit (1) Machiavelli (1) macska (1) macskakaja (1) maffia (1) maffiaállam (1) mágikus realizmus (1) magyar (46) magyarország (1) magyarország alaptörvénye (1) magyarország felfedezése (1) magyarósi éva (1) magyar hivatástudat (1) magyar irodalom (4) magyar krimi (2) magyar nemzettudat (1) magyar novellák (3) magyar regény (4) Mahavishnu (1) Maigret (9) maigret (1) Majtényi László (1) maláj (1) Malevics (1) Malina János (1) Mallarmé (1) malraux (2) mao (1) Marcell Duchamp (1) marcel aymé (1) marcovaldo (1) Marco Polo (2) marketing (1) Márkus György (1) marlon brando (1) Martin Amis (1) martin amis (1) Martin Buber (1) Márton László (1) marton lászló távolodó (1) Marvin Pontiac (1) Marx (1) matematika (2) máté tóth andrás (2) Matisse (1) Matt Ridley (1) maurice lee (1) Medusa (1) meghalt a főítész (1) Megjött Ézsiás (1) melankólia (1) méltatások (1) mém (1) memoár (2) ménes attila (2) menyhárt jenő (1) Menzel (1) merítéslista (1) Mérő László (1) mérő lászló (1) mese (1) meseregény (1) Mészöly Miklós (1) metagalaktika (1) Mexikó (1) micsinay (2) mikael niemi (1) mikes tamás (1) miklósi ádám (2) Mileta Prodanovic (1) mindig régen van (1) mocsok (1) modern (1) moldova györgy (1) molnár ferenc (1) moly (1) moly.hu (3) Montelbano (1) monty cantsin (2) morel találmánya (1) Móricz Zsigmond (1) Mosonyi Aliz (1) Mozart (1) Mózes (1) mr. spencer (1) muhammad ali (1) multiverzum (1) Mum (1) murakami (1) mussolini (1) Műút (1) művészetfilozófia (3) művészettörténet (4) nacionalizmus (1) nádas péter (2) Nádas Péter (4) nagyamám (1) nagyanyám (1) nagy bandó (1) nagy gábor dániel (1) nagy gergely (1) nagy imre (1) Nagy Koppány Zsolt (1) nagy sándor (1) nagy sz. péter (1) nánay bence (1) napló (2) napster (1) Neil Gaiman (1) Nemes Nagy Ágnes (1) nemes z márió (1) német (2) német regény (1) nemo kapitány (1) népi mozgalom (1) népzene (1) Nesbø (2) new wave (1) new york trilógia (1) nick cave (1) nietzsche (2) Nietzsche (3) nixon (1) nobel díj (2) noire (1) nőirodalom (1) női lektűr (1) női regény (1) nooteboom (3) norman mailer (1) norvég (1) novák péter (1) novella (3) novellák (10) nulla (1) Nyáry Krisztián (1) nyelvfilozófia (1) Nyolcak (1) Nyugat (1) ő. kovács józsef (1) obszervátorok (1) ógyallai csillagvizsgáló (1) oktatás (2) olasz (4) olasz sándor (1) olvasásszociológia (1) olvasónapló (1) önéletrajz (2) opera (1) orál history (1) örkény istván (1) orosz (2) orosz regény (4) osztrák (2) ottlik (1) Ottlik Géza (1) ottlik géza (1) ottlik veduta (1) öt irás az erkölcsrö (1) p. j. stradlater (1) Papp István (1) parallax (1) paraszt (1) para kovács (1) párhuzamos történetek (1) párhuzamos világok (3) paródia (2) pasolini (1) patmosz (1) pauline melville (1) Paul Auster (4) paul auster (2) paul klee (2) pavić (1) Peacocke (1) pedagógia (1) pelevin (2) pénz (1) Pernye András (1) Perseus (1) peter hammill (1) petrik iván (1) Petri György (2) philip roth (1) piaristák (1) picasso (2) Picasso (1) pilinszky jános (2) PIM (1) pina (1) piszkos fred (1) piszkos harry (1) platon (3) pléh csaba (5) podmaniczky szilárd (1) poincaré sejtés (1) poirot (1) politika (9) politikai filozófia (1) politológia (1) popper (1) popper péter (1) popzene vittulából (1) porno (1) portugál (1) Poszler György (1) posztmodern (27) posztmodern regény (4) probléma (1) Professzorok Batthyány Köre (1) Prónay Csaba (1) propaganda (1) proust (1) provincializmus (1) próza (1) Prufrock (1) pszichoanalízis (1) pszichológia (11) publicisztika (1) puskás ferenc (1) putyin (2) Pynnchon (1) Queneau (1) quine (1) Radics Viktória (1) radnóti sándor (3) rados ferenc (1) raimundus lullus (1) rainer m. jános (2) rainer maria rilke (1) Rakétaember (1) Rákosi Mátyás (1) rasszizmus (2) Ravel (1) ready-made (1) realista regény (1) recenzio (1) recenzió (36) Recsk (1) regény (40) régészet (1) Reggel és este (1) reichenbach (1) reinkarnáció (1) rejtő (1) Rejtő Jenő (1) remekmű (1) Réz András (1) richard brautigan (1) richard rorty (1) Richter (1) Ridley (1) ridley scott (1) riemen (1) rilke (1) Rimbaud (1) Robbe-Grillet (1) Roberto Bolaño (1) Robert De Niro (1) robert de niro (2) roccamatio (1) rockandroll (5) rockzene (1) rodcsenko (1) roger waters (1) roma (3) romani (2) Romano Rácz Sándor (1) román józsef (1) Romsics Ignác (1) rónay lászló (1) Rorty (2) rossz könyvek (1) rossz regény (1) rubin szilárd (2) rudolf arnheim (1) Rushdie (1) safranski (3) sakk (1) salinger (3) sally hayes (1) samuel borkopf (1) Sándor Klára (1) sántaiskola (2) sántha józsef (2) sanzon (1) san francisco (1) saramago (1) sárközi györgy (1) sárközi márta (1) sartre (2) Sáry László (2) Sátáni versek (1) Sátántangó (1) schiff andrás (1) Schöberg (1) schönberg (1) schubert (1) sci-fi (5) Searle (1) Sebald (4) sebald (1) sebestyén mihály (1) seiobo (1) Semjén Zsolt (1) Shakespeare (3) sherlock holmes (1) sign (1) silence (1) Simenon (5) simon albert (1) Simon Albert (1) sitting targets (1) skandináv (3) skandináv krimi (2) solti györgy (1) Solt Ottilia (1) somoza (1) Sonntag (1) Soros György (1) sorstalanság (1) spanyol (1) spanyol regény (3) Spengler (1) spinoza (1) spiró györgy (1) stalker (2) Stalter György (1) Stendhal (1) stephenie meyer (1) stephen jay gould (1) stephen king (1) steven seagal (1) steve yates (1) Susan Sontag (1) Svájc (1) svéd (1) Symposion (1) szabadesés rádió (1) szabadkőművesség (1) szabadság (1) Szabó Lajos (1) Szabó Miklós (1) szabó t. anna (1) szcientológia (1) széchenyi ágnes (1) szécsi noémi (1) szegénység (1) szegő jános (3) szegregáció (1) szégyen (1) székely jános (1) szekularizáció (1) szelényi iván (1) szélsőjobb (1) személyes (1) szentháromság (1) Szent Ágoston (1) szent ágoston (1) szépirodalom (7) szepirodalom (1) Szépművészeti Múzeum (1) széppróza (1) szép ernő (1) Szerbhorváth György (1) szerb regény (2) Szerdahelyi Zoltán (2) szerzői jog (1) szigetek és szemhatárok (1) szilágyi domokos (1) Szilasi László (1) szilasi lászló (1) színház (1) sznob (1) szociálantropológia (1) szociális idegtudomány (1) szociálpszichológia (2) szociofotó (2) szociográfia (5) szociológia (10) szókratész (1) Szókratész (1) szokratész (1) Szőnyei Tamás (1) szőnyei tamás (1) szórakoztató (1) szótárregény (1) Sztálin (1) sztrugackij (2) szvjatoszlav richter (1) Szvjatoszláv Richter (1) Takács Ferenc (1) talamon alfonz (1) talyigás (1) Tandori (2) tanulmány (1) tarantino (1) tárca (2) tarkovszkij (3) Tarnatino (1) tarr béla (1) társadalomtudomány (1) Tar Sándor (1) tar sándor (3) Tatár György (1) telep (1) temesi ferenc (1) teológia (1) teréz anya (1) tesla (1) teslár ákos (1) The Blind Man (1) thomas mann (1) Thomas Mann (1) thuküdidész (1) tibet (1) tillmann j. a. (2) Tillman J. A. (1) Tinguly (1) tintoretto (1) Tipotex (1) tízből tíz (1) tiziano (1) tizparancsolat (1) Tolnai Ottó (2) tömjén zsolt (1) tompa andrea (2) Tompa Andrea (1) tom wolfe (1) Tordai Zádor (2) torgyán józsef (1) történelem (22) történelmi regény (1) toscanini (1) tóth eszter zsófia (1) tóth krisztina (1) Tóth Krisztina (1) Tourette (1) Trabant (1) Trianon (1) trianon (1) triceps (1) tudomány (15) tudományfilozófia (5) tudományos ismeretterjesztés (4) tudósítás (1) tükör (1) Tülkös Terézia (1) turczi istván (1) Tüskevár (1) tüske lászló (1) twilight (1) Typotex (7) typotex (11) ügynök (1) ügynökregény (2) Újhold (1) Ulickaja (1) ullysses (2) ulysses (1) umberto eco (5) Umberto Eco (1) unalmas (1) Ungváry Krisztián (1) Univerzum (1) uszítás (1) vadászat (1) Vad nyomozók (1) Vajdaság (3) vajda júlia (1) Vajda Mihály (1) valakinek az önarcképe (1) vallás (2) vallásszociológia (2) valuska (1) vámos miklós (1) vanek úr (1) van gogh (2) Varázsfuvola (1) vargarockzsolt (4) vargyas gábor (1) varsó (1) vass virág (1) vecsei miklós (1) velázquez (2) Velence (1) velencei bizottság (1) véletlen (2) verbunk (1) verebes istván (1) Veres Bálint (1) vermes géza (1) Verőce (1) vers (13) vészi margit (1) vida gábor (1) Vigh Mihály (1) világirodalom (1) Világoskamra (1) vita (1) Vizeli (1) vizuális antropológia (1) vulévu (1) wagner (1) walter m. miller (1) wass albert (2) watson (1) web (1) wenders (1) weöres sándor (1) Widmer (1) Wilheim András (1) Wim Wenders (1) winkler nóra (1) witkin (1) Wittgenstein (3) Wolf Haas (2) Woodstock (1) woody allen (1) yann martel (1) Zabhegyező (2) zaire (1) zalán tibor (1) Závada (1) zelk zoltán (1) zene (7) Zi-zi Labor (1) zsidó (1) zsidó misztika (1) Címkefelhő

Bibó István: AZ ÁLLAMHATALMAK ELVÁLASZTÁSA EGYKOR ÉS MOST (Akadémiai székfoglaló 1947. jan. 13-án)

2011.03.31. 15:01 vargarockzsolt

„A probléma a hatalomkoncentráció veszélyének a csökkentése…”

 

 

 

„Arisztotelésznek az a helye, amelyből történetileg az államhatalmak elválasztásának egész dogmatikája elindul, Politiká-ja IV. könyve 14. fejezetében foglaltatik: „Minden államszervezetnek három tényezője van, s e három tényező szempontjából kell a komoly törvényhozónak megállapítani, hogy mindegyik államformának mi van javára… Ezeknek egyike az államügyekről tanácskozó szerv, a második a vezető tisztviselői kar, a harmadik pedig az igazságszolgáltató-testület.”

 

 A törvényhozói, a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztásának gondolata az ókori görögökre nyúlik vissza – nem valami „ördögi liberális” találmány. Például ezért szerepel az Európai Unió alkotmányában az ókori görög filozófia hagyományaira vonatkozó utalás.

„Mi jobb: emberek uralma vagy a törvény uralma alatt állani?”

 

„Locke kiindulópontja az évszázados, Arisztotelészre visszamenő s Angliában különösen erős tradícióval bíró joguralmi gondolat modern megfogalmazása. Az első kérdés Arisztotelész nyomán az, hogy mi jobb: emberek uralma vagy a törvény uralma alatt állani. E kérdést Arisztotelész a pró és kontra argumentumok felsorakoztatása után a törvény uralmának a javára válaszolja meg, azonban minden különösebb morális pátosz nélkül. Locke ugyanezt a kérdést nem mint célszerűségi kérdést, hanem mint az emberi méltóság kérdését veti fel és válaszolja meg, magától értetődőn abban az értelemben, hogy az embernek nem ember, hanem a törvények uralma alatt kell állnia. Ezt bizonyítani csak akkor lehet, ha az, aki a törvények végrehajtására hivatott, azokat meg nem változtathatja, mert ha megváltoztathatná, úgy ebből az ember uralma, önkény és zsarnokság származik.”

Amíg járnak a villamosok, addig az emberek azt hiszik, nincs baj – a sztálini lágerben meghalt Oszip Mandelstam költő mondása ma is érvényes. Az új alkotmány alapelvei fontosak. Nem abban kell bízni, hogy jó vezetőnk lesz, hanem a demokratikus kormányzás (alap)törvényi feltételeit kell megteremteni.

 

 

 „Érintetlenül érvényes a bírói hatalom függetlenségének az elve: minden azótai tapasztalat csak megerősítette azt, hogy a bíráskodás funkciója a hatalomkoncentráció legkisebb érintésétől óhatatlanul megromlik. Fordítva azonban nem áll: a bírói ellenőrzés, minthogy nem a hatalomkoncentráció oldaláról indul ki, egyáltalán nem ártalmas a közigazgatás számára, legfeljebb olyan pontokon, ahol a gyorsaságnak különös jelentősége van.”

 

Az Alkotmánybíróság feltöltése pártkatonákkal, jogkörének szűkítése; a korábban független bírói szervezet autonómiájának csorbítása (konkrétan: önigazgató szervének megszüntetése, az ügyek szignálásáról döntő bírósági vezető kinevezésének kormány általi befolyásolása) a demokrácia alapértékeit veszélyezteti.

 

 

„A törvényhozás és végrehajtás elválasztása már lényegesen komplexebb kérdés. Itt is áll az, hogy a törvényhozásnak a végrehajtást végző hatalmi apparátustól való függetlensége döntően fontos, ezzel szemben a végrehajtásnak a törvényhozástól, pontosabban a törvényhozást rendszerint végző népképviselettől való függősége, felelőssége nemhogy káros volna, hanem nagyon is szükséges.”

A törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztása régen a király, és a vele szemben álló rendek gyűlésének egymástól való függetlenségét jelentette. Ma a törvényhozó hatalom a népfelség elvét testesítené meg. A végrehajtó hatalom feje, a miniszterelnök személyes döntéssel választja ki, kik lehetnek pártjának országgyűlési képviselői. Amíg ez a párt nem kerül kormányra, ez az antidemokratikus rendszer a belügyük. Onnan kezdve viszont, a törvényhozó hatalom képtelen bármiféle ellenőrző szerepre a végrehajtó hatalommal szemben, amelytől személyes egzisztenciájában is függ. A kormánypárt-elnöki és a miniszterelnöki funkció azonos személlyel való betöltése elfogadhatatlan. Más pártok esetében – sikertelen kormányzás esetén – a kormánypárt leválthatta a miniszterelnököt, ez a mai helyzetben elképzelhetetlen.

 

„Milyen modern tartalmakkal tölthetjük meg az államhatalmak elválasztásának elvét? Hogy erre felelhessünk, azt kell megkérdeznünk, hogy a modern államéletben hol fenyegetnek a hatalomkoncentráció új jelenségei, új gócai?
Az első ilyen góc az államhatalom gazdasági kiterjeszkedéséből nőtt ki. Az államhatalom a modern gazdasági fejlődés következményeképpen sokkal szélesebb gazdasági tevékenységet folytat, mint a történeti fejlődés folyamán valaha is. Ez a gazdasági tevékenység mindenekelőtt minden világnézettől függetlenül előidézi az államhatalom gazdaságpolitikai szerveinek anyagi korrumpálódását.”

Az állami (és önkormányzati) tulajdonú gazdasági szervek – vezetőinek politikai pártállásától függetlenül – a korrupció melegágyai.

 

„A másik terület, ahol a hatalomkoncentráció demoralizáló hatása még ennél is sokkalta vészesebb formák között jelenik meg, a szellemi élet, a kultúra területe. Ez ma számos vonatkozásban központi kérdése az állami életnek. Itt van először a tudomány jelentőségének minden eddigi mértéket meghaladó növekedése az állami élet számára. Ez egyrészt azzal jár, hogy az államhatalom a tudósokat, jelentőségüknek megfelelően elsősorban a természettudósokat befolyásolni igyekszik, másrészről pedig azzal, hogy a társadalomtudósoknak gyakran doktrinér s a természettudósoknak gyakran naiv állami és politikai állásfoglalásai súlyos gazdasági, hadászati s egyáltalán politikai jelentőséghez jutnak. A másik, ennél sokkalta súlyosabb veszélyt a tömegműveltség eszközeinek – egyébként nagyszerű és ellenállhatatlan – kiterjeszkedése idézi elő. A propaganda jelentőségének és eszközeinek megnövekedése, a mozi, a sajtó, a rádió véleményformáló hatása egyszerre döntő tényezője a tömegműveltség emelkedésének és ugyanakkor a hatalomkoncentráció minden eddigi mértéket meghaladó növekedésének.”

A kulturális szféra kötelező állami finanszírozása, és gazdálkodásának ellenőrzése nem járhat azzal, hogy egy uralkodó párt a saját ideológiáját erőltesse az országra. Ez vonatkozik az oktatásra (ideológiailag meghatározott alaptanterv) és a tájékoztatásra (sajtószabadság garanciáinak eltörlése) is.

 

 

„A harmadik terület, ahol kirajzolódik egy nagy korrumpálódási veszély, az, amit a bürokrácia, sőt napjainkban a technokrácia neve alatt foglalhatunk össze. Még ha sikerülne is a gazdasági és szellemi élet valamiféle önkormányzatát és államhatalmi elválasztását keresztülvinni, akkor is mind általános igazgatási, mind a gazdasági, mind a kulturális igazgatás terén tovább növekednék a szervezés, a szervezettség jelentősége és a benne megtestesült hatalomkoncentráció.”

 

 

Az állami és önkormányzati hivatalok pártsemlegességének felszámolása nem csupán az ott dolgozók magánügye, hanem a demokrácia alapkérdése.

(Az írás a moly.hu-n jelent meg először.)

5 komment

Címkék: politika alkotmány bibó istván

A bejegyzés trackback címe:

https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr172788253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Három Nyulak · http://apamsecret.blog.hu/ 2011.04.28. 18:00:12

Jelenlegi alaptörvényünk ürügyén:
1) A bírói hatalom függetlenségének abszolutizálásával nem értek egyet. Igazgatási funkciók elvétele részben jogos kritika arra az elképesztő fejetlenségre, ami jelenleg van. A jogbiztonságot jelen pillanatban nem az állami belenyúlás, hanem a szervezetlen, lassú, nehézkes és költséges bírósági eljárások jelentik. Amikor a jogérvényesítés kimenetele bizonytalan, mert nincs egységes szakmai irányítás, egymással ellentétes döntések születnek, és az ügyek elbírálása évekig tart, akkor nincs jogbiztonság. Egy munkajogi vitánál évekig tartó pereskedések vannak, miközben kizárólag jogkérdést kéne a bírónak elbírálni, ezzel mind a munkáltaltatót, mind a munkavállalót képtelen helyzetbe hozzák. Míg Kulcsár Attila ügye még mindig messze van a megoldástól, addig USA-ban Bernard MAdoff már üli megérdemelt büntetését. Melyik ügy is volt előbb és hány évvel? Polgári ügyekben hónapokig tart a kezdőt tárgyalás kitűzése, amikor már az eredeti állapot helyreállítása eleve képtelenség. És ez a kupleráj részben a szervezetlen, rosszul működő, a hatékonyságnak a csíráját is nélkülöző bírósági irányításból fakad. Eközben a bírói kar jelentős része a függetlenség álcája alatt saját lustaságát, mozdulni képtelenségét rejtegette. Ezen mindenképpen változtatni kellett.
Ezzel párhuzamosan nem feloldható ellentét és lehetőség, hogy a bírói kar finanszírozása biztosítékok nélkül működik, már pedig aki a zenészt fizeti, az sokszor a nótát is rendeli. Ez sokkal lényegesebb befolyás, mint bármilyen más közvetlen igazgatás.
Lehet, hogy én nem figyeltem, nem vagyok szakmabeli, de bíró jelölésnek és szignálásnak hol lehet utána nézni? Ha ez általános kormány hatáskör, azt én is erősnek érzem.
Az AB mindig is pártjelöltekből állt, kérdés mennyire voltak utána katonák. Az LB elnök szintén. Ebben nem látok változást.
2) Kormány és Országgyűlés egy követ fúj, ez nem magyar, hanem (legalább) európai jelenség. Az Országgyűlés ellenőrzési funkcióit a nyilvánosságon és így az ellenzéken keresztül gyakorolja. Az Országgyűlés nem lehet a Kormánynak és fordítva az ellensúlyai, mert az kétfejű és értelmetlen irányítást jelentene, ráadásul amíg a kormány alatt jelentős apparátus dolgozik, addig információs erőfölényben is van az országgyűléssel szemben. Ha a két intézmény között huzavona lenne, akkor egy EU-hoz hasonlóan életképtelen szervet kapunk.
3) Bár nekem sem tetszik a közösségi tulajdon, ennek ellenére a piac fetisizálásában sem hiszek. A klasszikus állami funkciók (oktatás, egészségügy, védelem, stb.) nehezen képzelhetőek el állami tulajdon nélkül. Ráadásul a válságok azt mutatják, hogy egyes szektorok (főleg közszolgáltatások, vagy most ideiglenes jelleggel a külföldi pénzügyi szektor) állami tulajdonlása újra és újra megjelenik a piaci anomáliák miatt. A kanadai és amerikai szocbizt rendszer összehasonlítása elgondolkodtató a piac pártiaknak. Nem biztos, hogy a törésvonalak az állam vagy magántulajdon között vannak, hanem az irányítás, érdekeltség, stb. kialakításában.
4) A kultúrát amíg az állam finanszírozza, addig a nótát is ez rendeli. Néhol jobban, néhol kevésbé lóg ki a lóláb. Ha pénzről van szó, akkor nincs politikailag elfogulatlan szakma(iság): ez nem kultúrharc, ez kenyérharc. Ha az állami tulajdon a korrupció melegágya, akkor a piacilag életképtelen kultúra állami infúziója szintén az. VÁlasz? Privatizáció netalán? A sajtót pedig nem az államtól, hanem a tőkétől kell félteni. Ma is a tulajdonos dönt és befolyásol, ez tényleges állapot. Ehhez képest mindenki az államtól akar beszarni. Minimális politikai tortán veszekednek, amikor a súlyos szeletek már réges régen a bulvárnál vannak. Azt a kicsit akár egészben is bekaphatják. :)
5) Ez megint a független szakértő problémája. Egyrészt ilyen nincs, másrészt pedig miért akarnák ilyet. Szerintem a demokrácia nem lehet az, hogy a népfelség elve alól kiveszünk egy ki tudja milyen módon képződő elitet, aki aztán diktál. Mert a szakértő valami ilyen lenne. Annyira undorodunk a saját magunk által megválasztott politikai elittől, hogy inkább egy tőlünk is független, befolyásolhatatlan és megismerhetetlen elitre akarjuk bízni a sorsunkat. Nem a rendszerrel, hanem a választóval van a gond, de ugye azt nem választjuk. Demokrácia pedig demokraták nélkül nem megy - ha lennének, akkor nyilván a kapott közszolgáltatások minősége, mennyisége, stb. alapján választanának. És itt lenne az igazi kontroll.
Számomra a demokrácia igazán erős válságát az jelzi, hogy Magyarországon a legfelelősebb poltikai döntéseket a politikailag legfelelőtlenebb kormány tudta meghozni. Jelen pillanatban tehát azt látom, hogy a politikai felelősség (számonkérhetőség, újraválasztás, stb.) a populista felelőtlenséget, mismásolást, hazug marketinget erősíti. A választás tehát nem gátja, hanem ellenkezőleg motorja a politikai felelőtlenségnek. Ez nagyon-nagyon szomorú.

vargarockzsolt 2011.04.28. 22:35:02

@Három Nyulak: 1. Sajnálom, a hatékonyságra hivatkozva nem lehet megszüntetni az igazságszolgáltatás önállóságát. (Az ügyészi szervezet a példa rá, hogy mi történik akkor, ha a egy pártkatona irányítja.) Aki ezt nem fogadja el, az nem akar liberális jogállamot. Itt akár be is fejezhetném, de mivel megtiszteltél ezzel a hosszú hozzászólással, egy-két dologra még válaszolok.
2. Ahogy említettem, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztása nem egyszerű dolog. Ugyanakkor a demokratikus világban példátlan az, hogy a miniszterelnök-pártelnök egy személyben dönt a kormánypárti képviselők személyéről.
3. Természetesen nem a korlátlan szabadpiacban hiszek, de az nem véletlen, hogy a korrupció alapvetően az állami és közösségi tulajdonhoz kötődik. Ez ügyben azért nem nyitnék frontot. :)
4. "A kultúrát amíg az állam finanszírozza, addig a nótát is ez rendeli." - ez nevetséges. Ez még a szocializmus idején sem volt így (A Támogatott és a Tiltott között ott volt a Tűrt.) Az ilyen mondatok után a falra tudnék mászni. Ezért bontottuk le az államszocialista rendszert?
"A sajtót nem az államtól kell félteni" A sajtó szabadságát - épp úgy, mint az igazságszolgáltatás függetlenségét meg kell őrizni! Ebben sincs pardon. Különösen az államtól. Ha ezt nem fogadod el, akkor, sajnos, nincs miről beszélnünk. Még a kormánypártiak sem merik kimondani, hogy az állam fenyegeti a sajtó szabadságát, inkább tagadják.
Kedves Három Nyulak!Amiket írtam, az egy elemi politológiai kézikönyvben is benne van. Az európai történelem ókori görögökre visszanyúló, és azóta folyamatos küzdelmekben kivívott fejlődésének eredménye a liberális demokrácia. Nem kötelező elfogadni, vannak más utak is, de ha vitatkozni akarsz velem, akkor kérlek, bizonyos dolgoknak nézz előbb utána. (Pl. annak, hogy mit jelent a liberális jogállam.) Tudnám ajánlani: Bihari Mihály – Pokol Béla: Politológia; Gabriel A. Almond – G. Bingham Powell – Kaare Strom – Russel J. Dalton: Összehasonlító politológia; és persze Bibó István munkáit is. Nagyon jók Körösényi András könyvei is - ő igazán nem vádolható baloldali elfogultsággal.
Elnézést, ha kioktatónak látszik az, amit írtam. Ez a blog nem egy vitafórum, hanem a moly.hun megjelent írásaim lerakata. Én hívtalak ide olvasni, ezért, ha úgy érzed, udvariatlan voltam, megkövetlek. Ugyanakkor a demokrácia elvi kérdéseiből nem tudok engedni.
Üdv: VrZs

Három Nyulak · http://apamsecret.blog.hu/ 2011.04.29. 09:53:07

Kifejezetten udvariatlannak tartom a hozzászólásod, különösen az utolsó, kioktató részét. Nem nagyon szoktam, és most is - amennyire lehet - megtartoztatom magam ilyen típusú kritikától, de mintha csak tankönyvekből szedted volna a tudásod, és mondjuk a liberalizmust wikipédiás jegyzetek alapján le akarod egyszerűsíteni, miközben nyilvánvaló különbség van mondjuk Smith gazdasági liberalizmusa és Montesquieu politikai liberalizmusa között, ahogy ezeken lényegesen túlmutat mondjuk egy már majdnem kortárs Rawls szerződéselmélete (ahogy annak kritikáját is érdemes elolvasni!), de még mindig liberalizmusról beszélünk. Én ezeken átrágtam magam, egy részén eredetiben is, talán ezért látom kicsit árnyaltabban és nem megkérdőjelezhetetlenül egy-két nagyon leegyszerűsítő címkét, amit te használsz.
1)Jó lenne tudni, hogy a bíróság függetlensége alatt mit is értesz? Anyagi, igazgatási, önigazgatási, hatásköri, döntési, szabályozói, stb. függetlenséget? Ezeknek egy része már most sem független, egyszerűen nem lehet az. Másik oldalról a hatalmi ágak elválasztási nem öncél, hanem a hatalom koncentrációjából fakadó veszélyek, hátrányok "ellensúlya". Bibó nagysága abban áll, hogy új hatalmi gócpontokra hívja fel a figyelmet, és hogy a célok azonossága mellett hogyan kell újraértelmezni a hatalmi ágak elválasztását. Én azt gondolom, hogy ezen belül a bíróság szerepe is újragondolható, sőt újra kell gondolni akkor, amikor a működésében fellelhető hiányosságok nyilvánvalóan veszélyeztetik a jogbiztonságot.
És kérlek ezt nem mossuk össze azzal, amit a jelenlegi kormányzat csinál. Nem értek egyet azzal, pusztán annyiban osztom a nézetüket, hogy van probléma, amit meg kell oldani, és a probléma megoldásnak nem lehet akadálya az, hogy egy egyébként is korlátosan érvényesülő függetlenséget abszolutizálunk. (Az ügyészség esetében nem a pártkatonai irányítás, hanem az egész szervezetnek a kormány alá húzása lehet gond. Az AB tagjai, az LB, stb. is szintén pártkatonákkal feltölthető, nemde? Ez miért nem a demokrácia csúnya megcsúfolása?)És nyilvánvalóan nem jelenti a probléma megoldását a nyugdíjazás alkotmányos szabályozása.
2) Példátlannak nem nevezném. Egyrészt ne démonizáljuk OV szerepét, nem kevés kompromisszumot köt, szó sincs arról, hogy teljesen szabadon döntene. Másrészt egyáltalán nem példátlan, hogy egy karizmatikus politikai vezető jelentős befolyással rendelkezik a frakció és értelemszerűen a kormány tagjaira. Ez egyáltalán nem meglepő. Egypárti kormányzásnál egészen triviális. (Ha a kormány mögötti frakció bizalom kétséges, akkor külföldön is, vagy nálunk a szocik is csináltak bizalmi szavazást, és nyilván távolabb kerültek a tűztől azok, akik nem akartak a kormány mögé beállni. Ez egyébként külföldön is bevett.) Ettől nem kell félteni a demokráciát, annál erősebb.
3) Mit nevezünk korrupciónak? Általában magáncégek vesztegetnek meg államiakat, tehát a megvesztegető, az aktív fél a magánszférából jön. Az állam általában nem saját vesztegeti meg. Tehát csacskaság (vagy nagyon pongyola megfogalmazás) azt állítani, hogy a korrupció állami "monopólium".
A másik fele, hogy a magánszférában is van passzív megvesztegetés, de ezek ellen sokkal hatékonyabban védekezik (érdekkonfliktusok kezelése, ösztönzések kialakítása, belső biztonság, stb.), és ha feltárja, akkor ezeket nem veri nagydobra. Természeténél fogva a közpénzek inkább középpontban vannak.
Emellett természetesen elismerem, hogy a közszféra megvesztegetése jellemzőbb, de mondjuk sokkal jellemzőbb, hogy bizonyos kultúrákban alacsonyabb, máshol meg magasabb. Tehát sokkal erősebb marker a korrupcióra, hogy skandináv vagy balkáni valaki, minthogy állami vagy magán. Ezen sem ártana elgondolkodni.
A korrupció pedig egyáltalán nem indok arra, hogy bizonyos dolgokat a piacra bízzunk. Egyrészt mert a piac nem fogja ellátni (nincs benne üzlet), illetve súlyosan veszélyezteti a szolidaritást, a közösségi szolgáltatásokat, stb., amelyek piaci alapon nem működnek.
4) Nyilván túlzok egy ilyen állítással, de ebben van nem kevés tapasztalat. Ha a főügyész pártkatona, akkor szinte minden kormánynak megvannak a maga házi bohócai, tudósai, művészei. Szerintem sem kéne, hogy így legyen, de egyelőre így van. De hogyan is lehetne ezt másképp elképzelni? Egy liberális állam sem értéksemleges, hanem bizonyos értékeket közvetít, ennek érdekében szabályoz, ennek érdekében allokál, stb. Ha a politikai elit úgy gondolja, hogy ő testesíti meg a közösséget, akkor az ízléséről is ezt gondolja. Ugye nem kell példák hadával bizonyítani, hogy kulturkampf címszó alatt minden kurzus alatt megy a kenyérharc az állami támogatás nélkül totálisan életképtelen magyar kultúráért. Ez persze kényelmessé teszi őket (nem a néző, olvasó,stb. számít), másrészt a politikai elit válogatási szempontjainak kell megfelelnie. De szívesen várom a példákat, ahol hosszú ideig, jelentős támogatás mellett, jelentős művészeti ágak lettek úgy államilag dotálva, hogy ott a politikai értékítéletnek a csírája sem volt. Volt ilyen az elmúlt húsz évben Magyarországon? (Amíg az állam határozza meg, hogy TTT, addig igenis szelektált. A tűrt kategórival nem volt komoly baja. Ennyi. Nem zavart az a nóta, de ezt ő mondta meg. Tudom, hogy sokan forradalmárnak akarják látni magukat a tűrt kategóriában, de ez egyszerűen nem volt igaz.)
Ezt én nem normatív, hanem deskriptív kijelentésnek szántam. Nem tudom elképzelni, hogy a könyvtámogatásnál, filmezésnél, színháznál, tévénél, komolyzenénél ne érvényesülnének a politikai szempontok, amíg a politika a legnagyobb mecénás. A megoldás egyébként a kultúrának fájna leginkább: a politika kivonul a támogatásból.
Talán a liberális szíveknek leginkább tetsző, ha az állam a magán mecenatúrát támogatja mondjuk adókedvezményekkel, de nem biztos, hogy a politikai ízlésnél jobb a tőke ízlése.
5) Én arány tévesztést látok a sajtó szabadság melletti mostani nagy kardoskodásban. A sajtót elsősorban nem az állam fenyegeti. A tényfeltáró újságírás (szinte teljes) hiánya sokkal komolyabb probléma, és nem politikai okokkal magyarázható, minthogy van-e bohóc médiahatóság vagy sem. Sokkal komolyabb probléma, hogy a sajtó ellensúly szerepe megszűnik egy olyan közéletben, ahol egyszerűen nincs jelentősége a leírt szónak, nincs következménye a nyilvánosságra kikerülő dolgoknak. Ezek a tisztelt kardoskodókat nem zavarják, miközben a "normális" sajtó működésének ezek sokkal komolyabb gátjai, mint egy mondvacsinált bizottság. (Még egyszer: ezt nehogy összemosd azzal, hogy nekem mi a vélemény a mostani média szabályozásról. Ez a médiaszabályozás szar, nem értek egyet vele, csak szerintem nem ez a főbaj.) Ha egy állam bele akar pofázni, és valóban torzítani akarja a sajtó működését, akkor ezt eddig sem ilyen otromba módszerekkel tette/teszi: hirdetést, megbízást, frekvenciát, monopóliumot, stb. biztosít bizonyos érdekköröknek. Vagy éppen ellenzék és kormány összezár. A sajtó éppenúgy függ az állami vagy még inkább tulajdonosi csecsektől, mint a kultúra. (A tulajdonos pedig valahol az államtól.) Megnyitom, elzárom a csapokat, ez ma inkább befolyásolja a sajtó szabadságát, mint egy hatóság. Ha ezt nem látod, akkor nem érted sajtó működését.
És még tovább megyek: ha létezik tényfeltárás, akkor annak pedig alacsony a következménye. Ez szintén elgondolkodtató. Hogy csak saját helyi példát vegyek: a szentendrei ingatlanpanama megjárta a nyilvánosságot, még sem jut el az emberekig. Megrándítják a vállukat, és kész. Minden megy tovább. Innentől kezdve pedig a sajtónyilvánosságnak megszűnik vagy minimálisra olvad a kontrol szerepe. Ez sokkal érdekesebb diskurzus lenne Magyarországon, mert sokkal elemibb módon befolyásolja a sajtószabadságot vagyis azt, ami miatt elemi érdek a sajtónyilvánosság. Ezzel persze nehéz kimenni az utcára parádézni. (De egyébként várom, hogy milyen hatósági döntésekkel nem értesz egyet, térjünk vissza rá egy év múlva, és meglátjuk, hogy hány sajtó szabadságot elemi módon veszélyeztető döntést fog hozni.)

Amit te elvi kérdésnek vélsz, az számomra dogmatizmus. A nyitottság az, hogy meg tudod és mered kérdőjelezni, és utána szabadon döntesz. Ha abszolutizálsz kétszáz éves, ezeréves címkéket, az szükségképpen dogmatizmus lesz. És - ezzel le is zárom - pont a Bibó üzenetét véted el: fel kell ismerni, hogy az államhatalmi ágak elválasztása mást jelentett akkor, és mást ma.
Légy bátor!

vargarockzsolt 2011.04.29. 13:26:44

Először is. Nem hinném, hogy Rawls vagy Habermas (gondolom rá céloztál) elvont filozófiai konstrukciói sokat tennének hozzá ehhez a vitához. Az ő felemlegetésük csupán azt a célt szolgálhatja, hogy eltereld a figyelmet az alapvető politológiai fogalmak definíciójának fontosságáról. Nem véletlen, hogy ezeken - igen, akár a Wikipédiában is összefoglalható - elveken, mint legkisebb közös többszörös elvein alapulnak az EU és tagállamai államszervezeteinek felépítései, és az Orbán-Szájer alkotmány inkább a posztszovjet államok berendezkedése irányába tett lépésnek tekinthető.
Másodszor Azt írod: "Amit te elvi kérdésnek vélsz, az számomra dogmatizmus."- természetesen nem kötelező a régi elveket elfogadni, de akkor a hatalommegosztás elvére épülő liberális jogállamot kérdőjelezzük meg. A 20. század történelme megmutatta, hogy ez hova vezet. Bibó aktualitása többek között abban is rejlik, hogy az 1945-1948 közötti időszakban rámutatott, hogy ezen elvek felrúgása miképpen vezet diktatúrához. (Igaza lett.)
Harmadszor.Nincs olyan mondatom, amelyre ne tudnál kétszer olyan hosszú mondatokkal válaszolni, és ez mutatja, hogy a párbeszéd az eltérő alapelvek miatt teljesen lehetetlen. Időm, és kedvem sincs rá, hogy ezt a vitát folytassam. Egyetlen dologban mégis szükségesnek tartom, hogy érdemben reagáljak.
Természetesen nem igaz az, hogy a sajtóban leírt dolgoknak nincs következménye. Csak ez a következmény bizonyos területeken közvetlenül, más területeken áttételesen zajlik. A központi kormányzat és a helyi önkormányzatok rendelkeznek a legtöbb eszközzel, amellyel a tényfeltáró újságírás által feltárható visszaéléseket kezelni tudják. Részben közvetlen beavatkozással, részben a jogszabályi környezet megváltoztatásával. A szövevényes ügyeket nem lehet úgy tálalni a sajtóban, hogy a választópolgárok eligazodjanak bennük: sem a képzettségük, sem az érdeklődésük nincs meg hozzá. A sajtó (média) viszont tökéletesen alkalmas arra, hogy a politika nagy ügyeit egyszerű (gyakran persze túlságosan leegyszerűsített) hívószavak mentén bemutassa. Amennyiben egy központi kormányzat a kereskedelmi hírcsatornákat (a TV-től a bulvársajtóig) különböző korrupciós, és önkényesen meghatározott gazdasági szabályozók technikáival lekötelezi, és sakkban tartja, a közszolgálati hírforrásokat pedig kézi vezérléssel irányítja, akkor megfosztja az állampolgárokat az ellenzéki nézetek megismerésétől (mi több az ellenzéket kriminalizálni is tudja, hisz a sajtóban az ügyészségi vádiratok úgy jelennek meg, mint ha már ítéletek volnának, és rendszeres az is, hogy egyes kormányzati és ügyészségi vizsgálatokat a politikai ellenfeleik erkölcsi megsemmisítésére használnak: lád Heller ügy). Ezzel a politikai váltógazdaság esélyét szüntetik meg. Egy korlátozott demokrácia lehet működőképes (lásd 1919-1944 közötti Magyarországot, vagy napjaink Kínáját) de ez számomra nem elfogadható. Tudomásul veszem, hogy neked más a véleményed, de nem értek veled egyet.
Befejezésül: Ez az alkotmány tudatosan törekszik a hatalomkoncentrációra, az önálló hatalmi ágak függetlenségének és hatáskörének csorbítására. Ez határozott véleményem, amelyet elég sok, a témával foglalkozó jogtudós, filozófus és politológus is képvisel. Az ő érveik felsorakoztatása meghaladja ennek a blognak a lehetőségeit, és értelmét sem látom, mivel olyan távol esik egymástól a véleményünk. Ezért a vitát a magam részéről lezártam. Ismételten elnézésedet kérem az előző kommentemben általad sértőnek talált megjegyzésemért - melyet viszont tartalmi vonatkozásában továbbra is fenntartok. Természetesen lehetőséged van viszontválaszra, de ettől függetlenül is köszönöm a hozzászólásaidat.
Üdv: VrZs

Három Nyulak · http://apamsecret.blog.hu/ 2011.05.02. 08:31:04

Nem Habermasra gondoltam, de tényleg hagyjuk. Rawls sok minden, de nem hiszem, hogy elvont. De tényleg hagyjuk.
Ne kiáltsunk ott farkast, ahol nincs. Mert ha lesz, azt már senki nem hiszi el.
(Lehet, hogy a sajtó alkalmatlan rá, de pont a demokráciát és jogállamot ténylegesen fenyegető veszélyek sikkadtak el, míg média-ügyek lettek felfújva. Folyik a mellébeszélés. Szerintem.)
Igazából én is köszönöm, hogy ismét és sokadjára végiggondoljam, pár szóban leírjam, de tényleg nincs értelme folytatni.
süti beállítások módosítása