vargarockzsolt

Raktár. Egy gátőr szerszámai és egy levéltári segédfogalmazó iratai.

Friss topikok

Címkék

56 os intézet (1) 62/kirakós játék (1) a. e. bizottság (1) Aaron Blumm (1) acid test (1) Adorno (1) adorno (1) ady endre (2) agatha christie (1) Akció van! (1) Akira Kurosawa (1) akutagava (1) alain badiou (1) alan lightman (1) alan turing (1) alaptörvény (1) alaszka (1) Alfred Steiglitz (1) Alfred Stieglitz (1) alkotmány (1) állambiztonság (1) állambiztonsági levéltár (2) Almási Miklós (1) alternatív iskolák (1) alternatív vallás (1) amerikai (3) amerikai krimi (2) amerikai psycho (1) amerikai regény (12) andrás lászló (1) andrás sándor (1) andrej rubljov (2) André Kertész (1) andy clark (1) andy warhol (1) angol (1) angol regény (8) angst (1) anna margit (1) antiszemitizmus (3) antoine rocquentin (1) antropológia (1) Apám helyett (1) apokalipszis (1) apokaliptika (1) Apolló (1) arasse (1) argentin (2) arnheim (1) Arthur C. Danto (1) asperger-szindróma (1) Assmann (2) Asterix (1) ateizmus (1) auden (1) aukció (1) auschwitz (1) Auschwitz (1) austerlitz (1) ávh (2) Az ellenállás melankóliája (1) az első száz (1) A bankár (1) A csemegepultos naplója (1) a csend (1) A halál kilovagolt Perzsiából (1) a hóhér háza (1) a holtsáv (1) A kék szifon (1) a nő (1) a párválasztó agy (1) a pszichológia örök témái (1) a század (1) a szellem nemessége (1) a természet és a lélek (1) a tér költészete (1) A történetárus (1) Babij Jar (1) babits mihály (1) bach (1) bagabo (1) Bajor Andor (1) balassa péter (1) Balassa Péter (1) Balaton (1) balázs béla (1) Bálint Eszter (2) Balkán (2) Balogh Attila (1) Balzac (1) bán andrás (1) bán zoltán andrás (2) Bán Zsófia (2) Barcelona (1) bárdos deák ági (1) Bari Károly (1) Barnás Ferenc (1) barnes (1) barthes (1) Barthes (1) bartók (2) bazsányi sándor (1) beatles (1) beaver (1) beethoven (1) békés pál (2) Bencsik Orsolya (2) benedek anna (1) Bényei Tamás (1) bényei tamás (1) benyhe jános (2) beregi tamás (2) bereményi géza (1) bernstein (1) bestiárium (1) bestseller (1) besúgók (1) beszámoló (1) beszélgetések (1) bibliofita (1) bibó istván (2) bill gates (1) bimini (1) bírálatok (1) bloor (1) blues (1) bob dylan (1) bodó balázs (1) bódy gábor (3) bogdán józsef (1) bogdán lászló (1) bognár szabolcs (1) bögre zsuzsanna (1) bohócok (1) bokszmeccs (1) Bolano (2) Bolaño (3) bondarcsuk (1) Borbély Szilárd (1) Borges (3) boros jános (1) Bosznia (1) Bovaryné (1) boyd (1) brecht (1) Brenner (1) Bretter György (1) bret easton ellis (1) bruegel (1) brueghel (1) Bruno Monsaingeon (1) Bryson (1) Bukovac (1) bulgakov (2) bulvár (1) bunuel (1) bűnügyi regény (1) Cage (1) calvino (3) Calvino (3) camus (1) Caravaggio (1) carnap (1) cavalli sforza (1) ceausescu (1) celeb (1) Cellini (1) cenzúra (1) cervantes (2) cesares (1) Chandler (1) Chile (1) Chuck Norris (1) cigány (3) cigányok (1) cigányság (2) civilizáció (1) coetzee (1) coppola (1) cortazar (1) cortázar (1) Cortázar (1) cossa (1) Cruyff (1) Csaba Ferenc (1) Csákány István (1) családregény (2) csányi sándor (2) csányi vilmos (4) csáth géza (1) cseh tamás (1) csenus imre (1) csenyéte (1) csép attila (1) cserna szabó andrás (1) csillagászat (1) csillagtúra (1) csirkejáték (1) Csontdaráló (1) csontváry (1) czesław miłosz (1) dali (1) daniel denett (1) Daniel Kehlmann (1) dankó utca (1) dante (1) darwin (1) David Smile (1) dawkins (1) del (1) demény péter (1) demetrovics zsolt (1) demján sándor (3) Dennis Lehane (1) dés mihály (1) detektívtörténet (2) diana hercegnő (1) dilettáns (1) divat (1) Doktor Faustus (1) dolittle (1) don king (1) dragomán györgy (1) drakula (1) Dresch (1) Duchamp (2) dzsessz (1) edison (1) Edmund Husserl (1) ed mcbain (1) Ed McBain (1) egyed péter (1) egyetleneim (1) Egyházfórum (1) Egyiptom (1) egy ember (1) egy medvekutató feljegyzései (2) egy mondat azok közül (1) einstein (1) Einstein (1) ejnye (1) elbeszélés (1) elbeszélések (3) életrajz (5) élet és irodalom (1) eleven irodalom (1) eliot (1) Eliot (1) ellenkultúra (1) Ellis (1) előadóest (1) el greco (1) el liszickij (1) emberi viselkedés (1) emlékezet (2) entropia (1) Eötvös Péter (1) eper reggelire (1) Erdély (3) erdély (2) erdélyi (2) erdélyi magyar regény (1) Érdi Péter (1) erdős virág (1) erlend loe (1) esszé (17) esterházy (2) esterházy péter (2) esti (1) észlelés (3) etnikum (1) etnofon (1) európa (1) Európa (3) európa kiadó (2) evolúció (6) evolúciós (2) evolúciós pszichológia (3) ezoteria (2) fajbiológia (1) falcsik mari (1) faljáró (1) fantasy (2) fantasztikus (5) farkas béla (1) Farkas Zsolt (1) fasizmus (1) fassbinder (1) fehér márta (1) fejős éva (1) Fejtől s lábtól (1) fekete lyuk (1) fékevesztett evolúció (2) fenegyerek (1) fenyő d. györgy (1) festészet (3) festménytalányok (1) feyerabend (1) Feyman (1) film (2) Film (1) filozófia (15) finn (1) firenze (1) fizika (5) Flaubert (1) foci (2) fodor ákos (2) Fodor Géza (1) folklór (1) Forrás (1) fotóesztétika (1) fotókiállítás (1) fotóművészet (2) foucault (2) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) francia (8) francia regény (4) frankenstein (1) franny és zooey (1) Frei Tamás (1) freud (2) Freud (3) furtwängler (1) Füst Milán (1) Gaarder (1) gadamer (1) Gagarin (1) Gao Xiangjian (1) garaczi lászló (1) garbarek (1) generation p (1) genetika (1) geoffrey miller (1) geoffry miller (1) Georges Simenon (1) georges simenon (1) george foreman (1) Gerlóczy Márton (1) Gerő-Romsics vita (1) Gerő András (1) gertrude (1) gertrude stein (1) géza (1) giccs (1) glam-rock (1) glenn gould (1) goebbels (1) goethe (1) goldbach sejtés (1) Gorgo (1) görög regény (1) goropius becanus (1) Gosztonyi Katalin (1) goya (1) gőzgép (1) Grace Davie (1) gravitáció (1) grecsó krisztián (1) Grencsó (1) grendel lajos (1) grespik lászló (1) grigirij perelman (1) Gundel Takács Gábor (1) guttmann andrás (1) gyáni gábor (1) győrffy ákos (1) György Péter (2) györgy péter (2) gyuris tamás (1) hacker (1) hafner zoltán (1) hagyomány (1) hajléktalanok (3) Hajnóczy Péter (3) hajnóczy péter (3) hamu és ecet (1) hamvas béla (6) Hamvas Béla (2) hanák andrás (1) hankiss elemér (2) Hannah Arendt (1) happening (1) hari (2) Harry Potter (1) haruki (1) haszid (1) hatályon kívül helyezve (1) Hawking (1) haydn (1) háy jános (1) hazai attila (1) Heidegger (1) hemann hesse (1) hemingway (3) hempel (1) Hendrix (1) henry rollins (3) Herczeg János (1) hernádi gyula (1) Hernádi Zsolt (1) hévizi ottó (1) hidegdauer (2) Hitler (1) hitler (1) Hofi Géza (1) holden caulfield (2) Holdpalota (1) holdpalota (1) hölgyszonáta (1) holland (2) HOLMI (1) Holocaust (5) holttengeri tekercsek (2) homérosz (1) horizont (1) Horthy (2) horvát (1) horvát regény (2) houellebecq (1) Hrabal (1) Hraskó Péter (1) hülyeség (1) hunter thompson (1) ian hancock (1) idegengyűlölet (1) identitás (1) idő (1) ifjúsági (1) III/III (1) ikarusz (1) imrei andrea (2) ingmar bergman (1) interjúk (1) internet (2) irodalmi bulvár (1) irodalom (5) irodalomkritika (1) irodalomtörténet (2) irodalomtudomány (2) irónia (2) Isaac Stern (1) iskola a határon (1) Ismail Kadare (1) ismeretelmélet (1) ismertető (1) Italo Calvino (1) itt és most (1) iványi gábor (2) j.s.bach (1) Jakob Nielsen (1) jakus ildikó (1) james dean (1) James Ellroy (1) james joyce (1) james watt (1) janis joplin (1) jánossy lajos (1) japán (4) jared diamond (1) Jarmusch (2) jean cassini (1) jelenits istván (2) jeles andrás (1) Jeszenszky Géza (1) jethro tull (1) jimi hendrix (1) jim morrison (2) john cage (1) john gay (1) john gribbin (1) john lennon (2) John Lurie (2) Jon Fosse (1) Joós Katalin (1) joyce (1) józsef attila (3) József Attila (1) jó könyv (1) julio cortazar (3) kabbala (1) kádárizmus (1) kádár jános (2) kádas mária (1) kafka (1) Kafka (1) kalasszikus irodalom (1) Kálmán C. György (1) kálmán c. györgy (1) Kálnoky (1) kalóz (1) kamarás istván (1) kamill kopke (1) Kampis György (1) kanadai (1) Kandel Sámuel (1) Kaposvár (1) karácsony benő (1) Karashan (1) karc (10) Karl Jaspers (1) Karl Popper (1) karnevál (1) katolikus (1) kavafisz (1) kazár szótár (1) kedvenc (1) Keleti díván (1) kemenesi zsuzsanna (1) kemény istván (2) kenéz ferenc (1) Kenéz Ferenc (2) ken kesey (1) képfilozófiák (1) Kerékgyártó István (1) keresztény (1) kerry4ever (1) kertész (3) kertész imre (2) keszeg anna (1) keszei józsef (1) kínai regény (1) king crimson (2) kipling (1) király lászló (1) kirekesztés (1) kiskegyed (1) kisregény (6) kiss ferenc (1) kiss lászló (1) kis jános (1) ki ölte meg jean cassinit (1) Klaniczay (1) klasszikus (6) klasszikus zene (1) klaus nomi (1) Koen Wessing (1) koestler (1) kolozsvár (1) Kolozsvár (2) Kolozsvár-oratórium (2) költészet (2) kondor béla (1) Kondor Béla (1) Konkoly-Thege Miklós (1) konnekcionizmus (1) konrád györgy (1) Konrád György (2) könyv (3) konzervatív (1) köpenicki kapitány (1) Kornis Mihály (1) Kőrösi Zoltán (2) kortárs (33) kortárs irodalom (12) kortárs magyar (22) kortars magyar felvidek hataron tuli szepirodalom recenzio (1) kortárs magyar klasszikus (3) kortárs magyar regény (14) kortárs zene (1) Kostler (1) kosztolányi (1) kovács andrás bálint (1) Kovács András Bálint (1) kovács ibolya (1) kovács teréz (1) közgazdaságtan (1) közhelyek (1) kozmológia (1) Kołakowski (1) Krasznahorkai (1) krasznahorkai lászló (8) Krasznahorkai László (3) krimi (25) kritika (5) kronopiok es famak tortenete (1) kroó györgy (1) Krusovszky Dénes (1) Kublaj kán (2) kuhn (1) kultúra (1) kultúrantropológia (1) kulturantropológia (2) kultúrpolitika (1) kultúrtörténet (1) Kundera (1) kundera (1) kuplé (1) kurgáni napló (1) kurtág györgy (1) Kurtág György (1) kurtz ezredes (1) kurt gödel (1) kutyaügyi előadó (1) kvantumfizika (1) Lacan (1) ladányi jános (1) láng orsolya (1) láthatatlan városok (1) Láthatatlan városok (1) Latin-Amerika (1) látó (1) Látó (2) Lawrence Block (1) leibowitz (1) lektűr (9) lem (1) lengyel regény (1) lenin (2) leonardo (1) Leopardi (1) Lewis Payne (1) le clézio (1) lharmattan kiadó (1) liar (1) liberális (1) liberalizmus (1) linn ullmann (1) litvai nelli (1) liv ullmann (1) lonesco (1) losonczy géza (1) lovas ildikó (1) lucy lippard (1) Ludassy Mária (1) Lukács György (1) luther (1) Lyotard (1) maár judit (1) Machiavelli (1) macska (1) macskakaja (1) mágikus realizmus (1) magyar (44) magyarország (1) magyarország alaptörvénye (1) magyarország felfedezése (1) magyarósi éva (1) magyar hivatástudat (1) magyar irodalom (4) magyar krimi (1) magyar nemzettudat (1) magyar novellák (2) magyar regény (3) Mahavishnu (1) Maigret (9) maigret (1) Majtényi László (1) maláj (1) Malevics (1) Malina János (1) Mallarmé (1) malraux (2) mao (1) Marcell Duchamp (1) marcel aymé (1) marcovaldo (1) Marco Polo (2) marketing (1) Márkus György (1) marlon brando (1) Martin Amis (1) martin amis (1) Martin Buber (1) Márton László (1) marton lászló távolodó (1) Marvin Pontiac (1) Marx (1) matematika (2) máté tóth andrás (2) Matisse (1) Matt Ridley (1) maurice lee (1) Medusa (1) meghalt a főítész (1) Megjött Ézsiás (1) melankólia (1) méltatások (1) memoár (2) ménes attila (2) menyhárt jenő (1) Menzel (1) mérő lászló (1) Mérő László (1) mese (1) meseregény (1) Mészöly Miklós (1) metagalaktika (1) Mexikó (1) micsinay (2) mikael niemi (1) mikes tamás (1) miklósi ádám (2) Mileta Prodanovic (1) mindig régen van (1) mocsok (1) modern (1) moldova györgy (1) molnár ferenc (1) moly (1) moly.hu (3) monty cantsin (2) morel találmánya (1) Móricz Zsigmond (1) Mosonyi Aliz (1) Mozart (1) Mózes (1) mr. spencer (1) muhammad ali (1) multiverzum (1) Mum (1) murakami (1) mussolini (1) Műút (1) művészetfilozófia (3) művészettörténet (3) Nádas Péter (4) nádas péter (2) nagyamám (1) nagyanyám (1) nagy bandó (1) nagy gábor dániel (1) nagy gergely (1) nagy imre (1) Nagy Koppány Zsolt (1) nagy sándor (1) nagy sz. péter (1) nánay bence (1) napló (2) napster (1) Neil Gaiman (1) Nemes Nagy Ágnes (1) nemes z márió (1) német (2) német regény (1) nemo kapitány (1) népi mozgalom (1) népzene (1) Nesbø (2) new wave (1) new york trilógia (1) nick cave (1) Nietzsche (3) nietzsche (2) nixon (1) nobel díj (2) noire (1) női lektűr (1) nooteboom (3) norman mailer (1) norvég (1) novák péter (1) novella (4) novellák (9) nulla (1) Nyáry Krisztián (1) nyelvfilozófia (1) Nyolcak (1) Nyugat (1) ő. kovács józsef (1) obszervátorok (1) ógyallai csillagvizsgáló (1) oktatás (2) olasz (3) olasz sándor (1) olvasásszociológia (1) olvasónapló (1) önéletrajz (2) opera (1) orál history (1) örkény istván (1) orosz (2) orosz regény (2) osztrák (2) ottlik (1) ottlik géza (1) Ottlik Géza (1) ottlik veduta (1) öt irás az erkölcsrö (1) p. j. stradlater (1) Papp István (1) parallax (1) paraszt (1) para kovács (1) párhuzamos történetek (1) párhuzamos világok (3) paródia (1) pasolini (1) patmosz (1) pauline melville (1) paul auster (2) Paul Auster (4) paul klee (2) pavić (1) Peacocke (1) pelevin (2) pénz (1) Pernye András (1) Perseus (1) peter hammill (1) petrik iván (1) Petri György (2) philip marlowe (1) philip roth (1) picasso (2) pilinszky jános (2) PIM (1) pina (1) piszkos fred (1) piszkos harry (1) platon (3) pléh csaba (5) podmaniczky szilárd (1) poincaré sejtés (1) poirot (1) politika (9) politikai filozófia (1) politológia (1) popper (1) popper péter (1) popzene vittulából (1) porno (1) portugál (1) posztmodern (22) posztmodern regény (3) probléma (1) Professzorok Batthyány Köre (1) Prónay Csaba (1) propaganda (1) proust (1) provincializmus (1) próza (1) Prufrock (1) pszichoanalízis (1) pszichológia (10) puskás ferenc (1) putyin (2) Pynnchon (1) Queneau (1) quine (1) Radics Viktória (1) radnóti sándor (3) rados ferenc (1) raimundus lullus (1) rainer m. jános (2) rainer maria rilke (1) Rakétaember (1) rasszizmus (2) Ravel (1) ready-made (1) recenzió (37) recenzio (1) regény (38) régészet (1) Reggel és este (1) reichenbach (1) reinkarnáció (1) rejtő (1) remekmű (1) Réz András (1) richard brautigan (1) richard rorty (1) Richter (1) Ridley (1) ridley scott (1) riemen (1) rilke (1) Rimbaud (1) Robbe-Grillet (1) Roberto Bolaño (1) Robert De Niro (1) robert de niro (2) roccamatio (1) rockandroll (5) rockzene (1) rodcsenko (1) roger waters (1) roma (3) romani (2) Romano Rácz Sándor (1) román józsef (1) Romsics Ignác (1) rónay lászló (1) Rorty (2) rossz könyvek (1) rossz regény (1) rubin szilárd (2) rudolf arnheim (1) Rushdie (1) safranski (2) sakk (1) salinger (3) sally hayes (1) samuel borkopf (1) Sándor Klára (1) sántaiskola (2) sántha józsef (2) sanzon (1) san francisco (1) saramago (1) sárközi györgy (1) sárközi márta (1) sartre (2) Sáry László (2) Sátáni versek (1) Sátántangó (1) schiff andrás (1) Schöberg (1) schönberg (1) schubert (1) sci-fi (3) Searle (1) sebald (1) Sebald (4) sebestyén mihály (1) seiobo (1) Semjén Zsolt (1) Shakespeare (2) sherlock holmes (1) sign (1) silence (1) Simenon (5) simon albert (1) Simon Albert (1) sitting targets (1) skandináv (3) skandináv krimi (1) solti györgy (1) Solt Ottilia (1) somoza (1) Sonntag (1) Soros György (1) sorstalanság (1) spanyol (1) spanyol regény (3) Spengler (1) spinoza (1) spiró györgy (1) stalker (1) Stendhal (1) stephenie meyer (1) stephen jay gould (1) stephen king (1) steven seagal (1) steve yates (1) Susan Sontag (1) Svájc (1) svéd (1) Symposion (1) szabadesés rádió (1) szabadkőművesség (1) szabadság (1) Szabó Lajos (1) Szabó Miklós (1) szabó t. anna (1) szcientológia (1) széchenyi ágnes (1) szécsi noémi (1) szegénység (1) szegő jános (3) szegregáció (1) szégyen (1) székely jános (1) szekularizáció (1) szelényi iván (1) személyes (1) szentháromság (1) szent ágoston (1) Szent Ágoston (1) szépirodalom (6) szepirodalom (1) Szépművészeti Múzeum (1) szép ernő (1) Szerbhorváth György (1) szerb regény (2) Szerdahelyi Zoltán (2) szerzői jog (1) szigetek és szemhatárok (1) szilágyi domokos (1) szilasi lászló (1) színház (1) sznob (1) szociálantropológia (1) szociális idegtudomány (1) szociálpszichológia (1) szociográfia (5) szociológia (10) szokratész (1) Szókratész (1) szókratész (1) Szőnyei Tamás (1) szőnyei tamás (1) szórakoztató (1) szótárregény (1) Sztálin (1) sztrugackij (1) Szvjatoszláv Richter (1) szvjatoszlav richter (1) Takács Ferenc (1) talamon alfonz (1) talyigás (1) Tandori (2) tanulmány (1) tarantino (1) tárca (1) tarkovszkij (2) Tarnatino (1) tarr béla (1) társadalomtudomány (1) tar sándor (3) Tar Sándor (1) Tatár György (1) telep (1) temesi ferenc (1) teológia (1) teréz anya (1) tesla (1) teslár ákos (1) The Blind Man (1) Thomas Mann (1) thomas mann (1) thuküdidész (1) tibet (1) tillmann j. a. (2) Tillman J. A. (1) Tinguly (1) tintoretto (1) Tipotex (1) tiziano (1) tizparancsolat (1) Tolnai Ottó (2) tömjén zsolt (1) Tompa Andrea (1) tompa andrea (2) tom wolfe (1) Tordai Zádor (2) torgyán józsef (1) történelem (19) toscanini (1) tóth eszter zsófia (1) tóth krisztina (1) Tourette (1) Trabant (1) Trianon (1) trianon (1) triceps (1) tudomány (14) tudományfilozófia (5) tudományos ismeretterjesztés (4) tudósítás (1) tükör (1) Tülkös Terézia (1) turczi istván (1) tüske lászló (1) twilight (1) typotex (11) Typotex (7) ügynök (1) ügynökregény (2) Újhold (1) ullysses (2) ulysses (1) umberto eco (5) Umberto Eco (1) unalmas (1) Ungváry Krisztián (1) Univerzum (1) uszítás (1) vadászat (1) Vad nyomozók (1) Vajdaság (3) vajda júlia (1) Vajda Mihály (1) valakinek az önarcképe (1) vallás (2) vallásszociológia (2) valuska (1) vámos miklós (1) vanek úr (1) van gogh (2) Varázsfuvola (1) vargarockzsolt (4) vargyas gábor (1) varsó (1) vass virág (1) vecsei miklós (1) velázquez (2) Velence (1) velencei bizottság (1) véletlen (2) verbunk (1) verebes istván (1) Veres Bálint (1) vermes géza (1) Verőce (1) vers (10) vészi margit (1) vida gábor (1) Vigh Mihály (1) világirodalom (1) Világoskamra (1) vita (1) Vizeli (1) vizuális antropológia (1) vulévu (1) wagner (1) walter m. miller (1) wass albert (1) watson (1) web (1) wenders (1) weöres sándor (1) Widmer (1) Wilheim András (1) Wim Wenders (1) winkler nóra (1) witkin (1) Wittgenstein (3) Wolf Haas (2) Woodstock (1) woody allen (1) yann martel (1) Zabhegyező (2) zaire (1) zalán tibor (1) Závada (1) zelk zoltán (1) zene (5) Zi-zi Labor (1) zsidó (1) zsidó misztika (1) Címkefelhő

Egy filozófikus lektűr: Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

2011.04.27. 18:33 vargarockzsolt

Olvasónapló
(spoiler)

Első rész 1-50. oldal

Filozófiai bevezetővel indul, s annak mintegy illusztrációja lesz a történet. A filozófiai gondolatmenet eléggé vitatható: leegyszerűsítve talán csak annyit, hogy a tét nélküli, súlytalan életről akar Kundera mesélni, s ehhez Nietzsche és Parmenidész elveit hívja segítségül.
A két szereplő múlt nélküli, csak a jelen eseményei által meghatározott figura, akiknek minden gondolatát, minden álmát ismeri a szerző. Hogy honnan? Természetesen onnan, hogy nem élő, létező személyekről van szó, csak illusztrációkról. Az ötvenedik oldal végére az is nyilvánvalóvá válik, hogy Kundera a történetet részben azért írta, hogy megindokolja emigráns létét, tehát önigazolásul. A főhős először kimegy Svájcba, az 1968-as megszállás után, majd teljesen indokolatlanul hazatér, tudva, hogy rossz döntést hoz. Az egész korábbi történet, a kapcsolata a feleségével, csak arra szolgál, hogy megindokolja, miért hoz rossz döntést. Lélektanilag teljesen hiteltelen a szereplők viselkedése, a történet elnagyolt, a helyszínek rajza hiányzik, a nyelvezet igénytelen. A filozófia alapgondolat érdekessége – problematikussága talán indokolhatja, hogy ne hagyjam félbe az olvasást.

(Filozófiai megjegyzések: Kundera szerint, ami csak egyszer történik meg, az olyan mint ha meg se történt volna. Súlytalan. Mint két afrikai ország véres háborúja a 16. században. Nem befolyásolja a történelmet. Elmúlt, hát nincs. Nem lehet fölötte ítélkezni. Legfeljebb nosztalgiával emlékezni rá. Ezzel szemben állna a Nietzsche által idézett örök körforgás világa. „Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy oda lennénk szögezve az örökkévalósághoz, mint Jézus Krisztus a keresztfán.” Ilyen értelemben áll szemben egymással könnyű és nehéz. Látszólag a könnyű a jó, mert súlytalan, és a nehéz a rossz, mert fájdalmas és a Földhöz tapaszt. Kundera szerint erkölcsi értelemben éppen fordítva áll a helyzet.
Ezekről nekem más a véleményem, inkább Kosztolányi véleményét osztom, pl. az Esti Kornél énekéből: Jaj, mily sekély a mélység / és mily mély a sekélység / és mily tömör a hígság / és mily komor a vígság. / Tudjuk mi rég, mily könnyű / mit mondanak nehéznek, / és mily nehéz a könnyű, / mit a medvék lenéznek. / Ó szent bohóc-üresség, / szíven a hetyke festék, / hogy a sebet nevessék…
Kundera másik vitatható tétele, hogy a részvétből, az együttérzésből táplálkozó szeretet nem az igazi szeretet, mert sajnálattal vegyült lenézés is keveredik bele. Ezt az alapvetően antikeresztény tételt ateistaként sem tudom elfogadni, és megint csak Kosztolányit állítanám vele szembe, a Halotti beszéd című versének szemléletét idézve.(http://mek.niif.hu/00700/00753/html/vers1303.htm)
Az jutott még az eszembe, Kundera nem csupán az emigráns létét próbálta megideologizálni ezzel a regényével, hanem azt is, hogy már készült elhagyni a cseh nyelvet – hisz a következő regényeit már franciául írta. Aki nyelvet vált, az hazát is vált.
Az elmúlt pár évben kiderült, Kunderának az 1950-es években dicstelen szerepe volt egy ismerőse rendőrkézre juttatásában. Lehetséges, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy múlt nélküli, a tetteikért felelősségre nem vonható, megítélhetetlen figurákat állít a regénye középpontjába?)

Második rész 51-106. oldal

Visszaolvasva az értékelésem első részét, senki nem vádolhat, hogy Kundera rajongója volnék, és elolvasva a regény második részét, az ellenszenvem még tovább nőtt.
Tetszett: Thomas és Tereza ismerkedésének leírása, és az, ahogy a véletlen madarai erszkedtek a lány vállára.
Nem tetszett: minden, ami ezen kívül történt. Ami a legfontosabb rájöttem, mi a fő bajom Kundera írói szemléletével. Hiányzik a szereplők szabadsága. Kundera elmeséli a történet fő vonásait, aztán visszatér az elejére, és elkezdi magyarázgatni a szereplők indítékait. Ezek az indítékok egyszeri események, mint pl. az, hogy Tereza anyja terhes lett egy férfitól, akit nem szeretett, s ezen eseményeknek teljesen logikus következményei vannak 30 évvel később. Tereza csak ezt és ezt tehette, és tényleg ezt tette, hiszen utólag magyarázza a szerző a cselekedeteit. Először leszögezi, hogy figurája nem élő személy, aztán viszont igyekszik megtölteni a rászabott sorsot élettel. Ez hazugság és gyávaság. Az emberek gondolkodása különben is sokkal bonyolultabb annál, mint sem hogy egy-egy erős motiváció uralma alatt állhatnának.
Hamvas Béla Karneválja szereplői ilyenek, mint Teresa és Tomas, de rajtuk eszünkben sincs számonkérni az életszerűséget, hiszen ők csak maszkok.
Ami az álomjeleneteket illeti, azok legfeljebb metafóraként fogadhatók el, hisz az álom egészen másképpen működik. Tereza álmai, a visszatérő rémálmok legfeljebb egy teljesen beteg, skrizofén ember álmai lehetnek.
A fejezetben szerepel egy rövid politikai kitérő is, amely Dubcek 1968 őszén történt megtöréséről szól. Az oroszok kivitték Moszkvába, és ott rákényszerítették, hogy minden reformját vonja vissza, és legalizálja a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását. Ezt Kundera úgy értelmezi, hogy itt annyi történt, hogy az erősebb legyőzte a gyengébbet. Nos, ez a történtek meghamisítása. De erről részletesebben nem írok, mert ez szétfeszítené az itteni kereteket.

Harmadik rész 109-165. oldal

Ez a rész tetszett. A meg nem értett szavak kisszótára, és ami mögötte van, érdekes elképzelés és erős írói ötlet. A szavak valóban mást és mást jelentenek a különböző embereknek, más érzelmek és asszociációk, múltbéli események és gondolatok kötődnek hozzájuk. Ugyanakkor a szavakat éppen hogy a közös értelmükben használjuk, hisz megértetni akarjuk magunkat és megérteni akarjuk a másikat. Ezért aztán az eltérő értelmű, nem is szavak, inkább fogalmak megmagyarázása, értelmezése az emberi kapcsolatok fontos része. A szerelmesek tevékenységének különösen fontos eleme a közös szótár kialakítása, az egymás nélkül töltött múlt és jelen feltárása és megosztása.
(Erről két dolog is eszembe jutott, ami nem tartozik szorosan a könyvhöz, de érdekes: az egyik, hogy Az időutazó felesége éppen erre a problémára játszik rá: micsoda nagyszerű dolog az, ha a szerelmünk múltjába is be tudunk lépni, ott lehetünk, amikor még nem ismert minket, láthatjuk őt, eltüntetjük a múltjának a titokzatosságát, ismeretlenségét. Ha látjuk, tapasztaljuk, hogyan élt korábban, akkor sokkal könnyebb kialakítani a közös szótárt, a szavak ugyanazt jelentik majd, és így a Te és az Én harmonikusabban olvadhat össze Mi-vé.
A másik, hogy itt a Molyon is éppen zajlik egy közös szótár kialakítása, s amely sokak számára biztos nagyon fárasztó – ezek biztos szűrik is –, de nekem nagyon szórakoztató, ahogy látom: a közös olvasmányokon kézen fogva rohannak végig, és idézetről idézetre hozzák egyre közelebb magukat egymáshoz. ;-) )
Franz és Sabina alakja szerintem sokkal jobban sikerült, mint Tereza és Tomás figurája. Róluk inkább el tudom hinni, hogy élő alakok. Franz annyira tipikus nyugat-európai értelmiségi, hogy el tudnám képzelni, feltűnik más írók regényeiben is szereplőként. Mondjuk Robert Merle: Üvegfal mögött című könyvében, Párizsban, vagy Cees Nooteboom: Mindenszentek című regényében, Berlinben.
Ebben a harmadik részben Sabina lépett elő az egész regény legfontosabb szereplőjévé, hisz az ő személyén keresztül akarja Kundera bemutatni a lét elviselhetetlen könnyűségét. Az emigráns létbe belevetett-belevetődött, a korábbi kapcsolataiból kilépett nő figurája lélektanilag hitelesnek tűnik. Bár az előző fejezetben a szerző kísérletet tett arra, hogy Sabina sorsát is egyetlen motivációból, az apjával való kapcsolatából vezesse le, de ez a motiváció annyira általános: a szülőkkel – személyükkel és értékrendjükkel – szembeni lázadás, hogy erre nyugodtan lehet építeni, ez nem teszi mesterkéltté és behatárolttá az alakját.
Ugyanakkor, ha jól meggondoljuk, ez az egész egy sima blöff. A lét elviselhetetlen könnyűsége a gyökértelenségből fakadó ürességérzetet jelöli, és ezzel már nagyon sok könyv lapjain találkozhattunk. A nagyvárosok elidegenedett lakóiról sok történet szól, és az emigráns lét is jellegzetes toposz az irodalomban, csak eddig nem találtak neki egy ilyen hangzatos összefoglaló nevet.
Ebben a részben élveztem Kundera stílusát, s bár a párbeszédek itt is elidegenítően kopárak, üresek voltak, de a leírások élettel telivé váltak, és a helyszínek is megjelentek előttem. (Például amikor Sabina egy ifjúsági építőtáborból elmenekül, és egy kis falu templomában részt vesz egy misén, az olyan szépen van leírva, hogy azóta is itt van a fejemben.)

Negyedik rész 167-224. oldal

A negyedik rész Tereza kiszolgáltatottságának képeit idézi. A teste kiszolgáltatottja az anyagi világnak, mert tisztátalan vágyai (szex) és működése (anyagcsere, öregedés) vannak, és ezért megalázó helyzetbe hozza a lelkét. A személyisége kiszolgáltatottja az erőszaknak, korábban anyjának, aki társaságban gúnyolódva olvassa fel bizalmas naplóját, később a diktatórikus politikai rendszernek, amely kompromittáló fényképekkel zsarolhatja. Mindezekkel párhuzamosan teste és lelke is kiszolgáltatott Tomásnak.
Ne feledjük: Tereza nem élő személy. Csupán illusztráció, Kundera játékszere. A szerző kitalál egy személyt, aki a jelenben él, aztán utólag múltat konstruál neki; az ok-okozati összefüggések láncolatában megtalálja a kiindulópontot, amiből aztán minden logikusan következik. A kegyetlen anya a nemkívánt leánygyermekét kínozza, porig alázza, bosszút áll rajta sikertelen életéért, és ennek következtében az lelki roncsként éli életét. Nem túl gusztusos látvány, de érthetően számíthat a női olvasók tetszésére. Tereza bőrébe bújva átélhetik a megalázott asszony szánalomra méltó szerepét, elkísérhetik titkos kalandjára, beleképzelhetik magukat a testileg hűtlen, de lélekben hűséges asszony szerepébe, és titokban átélhetik azt a szexuális gyönyört is, amit ez a szerepjáték nyújt.
A férfiak számára ez a rész kicsit unalmas, túl lelkizős, bár van némi erotikus tartalma.
Ez a rész járt a fejemben, amikor az első értékelésemben ezt írtam: „Jó sötét könyv, de sokszor elég olcsó eszközökkel dolgozik.”
(Lenne megint egy zárójeles megjegyzésem is. Kundera szerint a kommunista diktatúra világa és a családi lelki terror világa egyben közös: mindkettő a magánélet teljes felszámolásán alapul: „A kegyetlenkedés és az erőszakoskodás csak másodlagos (és korántsem nélkülözhetetlen) vonása ennek a világnak. A koncentrációs tábor a magánélet teljes felszámolása.” A magánélet teljes felszámolása valóban kiszolgáltatottá tesz, de nem hinném, hogy a kommunista diktatúrák képesek lettek volna ezt a helyzetet előidézni. Talán csak a börtönökben és a katonaságnál. A börtön és a katonaság intézménye egyébként rendszerektől függetlenül alkalmas arra, hogy különböző magasztos elvekre hivatkozva a személyiség integritását megsértse. Demokratikus országokban az iskolákban nem alkalmazhatnak legálisan fizikai erőszakot, így tehát a börtönök és a laktanyák adják az utolsó legális lehetőséget arra, hogy a szadisták a vágyaikat kiélhessék. Ezért, ha valakit utálunk, mert más, mint amilyenek mi vagyunk, és azt szeretnénk, hogy megkínozzák őket, akkor e két hely egyikébe kell irányítanunk őket.)

Ötödik rész 167-310. oldal

Egy csehszlovák Don Juan

Újabb nagyszerű fejezet. Ezúttal Tomás a főhős. Röviden amit megtudtunk eddig róla:
A jóképű, intelligens és sikeres fővárosi sebészorvos elcsábítja a vidéki pincérlányt, majd sajnálatból feleségül veszi. Csehszlovákia 1968-as megszállása után egy rövid időre Svájcba emigrálnak. Tereza, a felesége, nem bírja elviselni férje nőügyeit és az idegen környezetben érzett kiszolgáltatottságát, ezért haza költözik. Férje, Kundera szerint rosszul értelmezett, szerelemnek vélt sajnálattól vezérelve, követi őt. Ezzel elköveti élete ballépését, hisz a fényes svájci orvosi karrier lehetőségét feladva a bizonytalan, eleve rosszat sejtető hazai pályát választja.
A fejezet két szálon fut. Egy részről figyelemmel kísérhetjük, ahogy Tomás a politikai rendőrség megtorló akciói következtében egzisztenciálisan egyre lejjebb süllyed. Először fel kell adnia a sebészorvosi állását és egyszerű külvárosi körzeti orvos lesz belőle, majd hamarosan innen is mennie kell, és ablaktisztítóként keresi a kenyerét.
A másik szál a nőkkel való kapcsolatát meséli. Ez az időszak, érdekes módon, függetlenül az egzisztenciális lecsúszástól, Tomás számára egy újabb fénykornak tekinthető. Három éven keresztül minden nap szeretkezik, és soha sem a feleségével. Terezával szinte csak a hétvégeken lehet együtt. Vannak állandó kapcsolatai, és akadnak futókalandjai is. Tulajdonképpen a nők kézről kézre adják, és ő él a lehetőségekkel. Valószínűleg tényleg erős erotikus tartalmat hordoz az a kép, amikor a korábban sikeres sebészorvos a háziasszony megrendelésére házhoz megy ablakot pucolni, és feszes rövidnadrágban létrára mászik. (Megnéztem, kik voltak azok a női olvasók, akik kedvencelték a könyvet. Ha esetleg politikai okok miatt, fel kéne adnom sikeres köztisztviselői pályámat, ígérem, egy kis ablakpucolásra felkeresem őket.)
Kundera a konkrét történeten túl a Don Juan-i magatartások tipizálására is vállalkozik. Szerinte két típus van: az egyik minden nőben egy ideált keres, ezért a szeretői hasonlítanak egymásra, annyira, hogy a barátai az aktuális szeretőt meg sem tudják különböztetni az előzőtől. Ezt a típust lírikusnak is nevezi a szerző. Azt állítja, ez a Don Juan örök csalódásra ítéltetett, hisz a keresett ideál, önmaga tükörképe nem létezik. Ez a csalódás oly tragikus, hogy a nők szemében felmentést is ad a hűtlenségre, az újabb és újabb kaland hajszolására.
A másik típus az epikus. Ez nem az állandóságot, hanem a változatosságot szereti. A nők – Kundera szerint – csupán egymilliomod részben különböznek egymástól, és ez az egymilliomod rész a szexualitásban nyilvánul meg legjobban. Tomás az epikus Don Juan, e rész felderítésére indul, s kalandjainak csupán fizikai képességei szabhatnak határt. Ez a típus óhatatlanul a kuriózumok gyűjtőjeként végzi, különös, a hagyományos szépségideáltól eltérő külsejű szeretőit még a barátai előtt is titkolnia kell, miképpen Tomás sem dicsekszik például a zsiráfra hasonlatos barátnőjével.
Mind-e közben Tomás hűséges. Szívének igazi rejtekében csak egyetlen nő van, a felesége. Korábbi sajnálata szerelemmé változott, igazi lángoló szerelemmé. Ez a fejezet nagyon romantikus, és biztosan ez is oka, hogy a nőolvasók szeretik ezt a könyvet.
Befejezésül egy lírai kép: Tereza megment a gonosz gyermekektől egy varjút. Az ebadták félig beásták a földbe, és kővel dobálták. De Tereza kiásta, és a lakásába menekítette. Próbálta megmenteni az életét, de nem sikerült. A varjú meghalt. Ez nagyon szomorú volt.
Gyerekek, ne bántsátok a madarakat!

Hatodik rész. 311-361. oldal

Melyben az író kifejti véleményét a szarról, a metafizikai halálról, a totális giccsről, Istenről, valamint egyéb fontos kérdésekről. Továbbá. A baloldali értelmiségiek is megkapják a magukét, és a végén pórul járnak.

Hetedik, egyben utolsó fejezet. 361-404. oldal
Tömény giccs.

("Elfogytak a végére a szavak? A giccsről nincs több mondanivalóm. Az ízlés dolga. Van aki szereti, van aki nem. :))

Ez az olvasónapló a moly.hu-n jelent meg először.

7 komment

Címkék: olvasónapló kundera lektűr

A bejegyzés trackback címe:

http://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr52859972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2011.04.28. 21:20:34

Komoly, már-már az elemzett mű hosszával megegyező értékelés. Nem nagyon emlékszem a könyvre, csak az ragadt meg bennem a sok Kunderából, hogy szereti szövögetni a cselekmény szálait, biztos úgy kezd írni, hogy van egy nagy rajzlapja, telerajzolja vonalakkal, amik végül ööszefutnak.

vargarockzsolt 2011.04.28. 22:50:17

@Levéltáros: Szegény Te! Elolvastad? Nem kell mindent elolvasni, amit ideírok! :D

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2011.04.28. 23:02:31

@vargarockzsolt:

A zárójelesek tök jók, egy idő után azokra koncentráltam.

mellon collie 2011.05.28. 11:28:10

(sztem jó lett a film is.)

mellon collie 2011.06.03. 06:54:13

--------AJÁNLÓ------------

ma este az m2-n (22:10)

"The Unbearable Lightness of Being"
(1988)
operatőr: Sven Nykvist (!!)

pityp 2017.05.05. 08:47:31

Remek kis elemzés, továbbgondolkozásra késztet.
Szerettem a regény zenei utalásait:
♪♫♪♫♪
Franz szerint a zene olyan művészet, amely a legjobban közelít a részegségként értelmezett dionüszoszi szépségélményhez. Az ember nem részegedhet meg egy regénytől vagy festménytől, megrészegedhet viszont Beethoven kilencedik szimfóniájától, Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt szonátájától vagy a Beatlesek éneklésétől. Franz nem tesz különbséget a komoly- és könnyűzene között. Az ilyen megkülönböztetést ódivatúnak és képmutatónak tartja. Ugyanúgy szereti a rockot, mint Mozartot.
A zenét felszabadítójának érzi: megszabadítja őt a magánytól, az elszigeteltségtől... ajtót nyit benne, melyen a lelke kilép a világba, hogy barátkozzék. Franz szeret táncolni, és sajnálja, hogy Sabina nem osztja ezt a szenvedélyét. (3. rész/3.)