Csak azokat a kritikákat olvastam el, amelyek olyan könyvekről íródtak, amelyeket már olvastam. Rejtő: A három testőr Afrikábanjával kezd, ami jó húzás, de én jobbat írtam volna. (Nem igaz.) Az elemzés alapos, komoly, túl komoly. (Igaz!) Azért érdekes. Nagy László dolgozata hatalmas vihart kavart. Azt állította – itt most egy rendkívül árnyalt megfogalmazásnak volna helye, amelyet mellőzök –, hogy Nagy László egy felfújt hólyag. Ez a tanulmánya először 1989-ben jelent meg, de még idén is olvastam egy tanulmányt egy folyóiratban, melynek szerzője – egy többéves kutatási projekttel a háta mögött – vitatkozik vele. Kálmán C. olyan feketebárány lett, mint Spiró György vagy Kertész Imre. Petri György Örökhétfő c. szamizdatban megjelent kötetéről korrekt az elemzés, miképpen Csalog Zsolt: Parasztregény c. remekéről és Kertész Gályanaplójáról is. Hajnóczy ügyében vitatkoznék vele, de fölösleges. (Egy csomó kritikusból hiányzik a fogékonyság, hogy meglássák Hajnóczy zsenialitását a kín esztétizálásában. Azt mondják, Ottlik a létezés szakmában utazott – nos hát Hajnóczy, mint József Attila, a szenvedésben. De ez legyen zárójelben.) Van még – értő – szó Tarról, Kukorellyről, Háyról és Téreyről, de számomra a legérdekesebbek az Esterházyról írt tanulmányai. Különösen a Termelési regényről írott gondolatai tetszettek – egyszer majd megpróbálom divatba hozni ezt a regényt.
Összefoglalva: provokatív és alapos, érdekes tanulmánykötet.
Aki többet is szeretne megtudni erről a könyvről, az olvassa el Bárány Tibor Műkritikák valódi olvasók számára című tanulmányát a Jelenkorból itt.
Ez az írás a moly.hu-n jelent meg először.