Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Szamosnál brummtatta brummtatta
Jöjj hát, mért haboznál brummtatta brummtatta
Angyalkám gyere már brummtatta brummtatta
Hát ezek itt mit gondolnak?
Mondtam is nálunk, tegnap a minisztériumban...
Igenis, szeretnénk ide egy nagy szobrot,
tudod, a Levente meg is csinálná,
az erdélyieknek nem kerülne semmibe,
hazafiságból csinálná,
hogy ezzel is segítsen az erdélyieken,
tudod, azok a habán kerámiák,
falun még látni itt-ott belőlük,
cserébe ha esetleg abból szereznétek
még néhányat, tudod, amilyet a múltkor vittem,
a néprajziba azt mondták, hogy
százból egyszer kerül elő ilyesmi,
szóval, mondom, a szobor nem kerülne
semmibe, meghívnátok két-három hónapra,
ellenne itt akármelyik faluban,
amelyik jól el van dugva,
s ott aztán szép nyugodtan megcsinálná,
egyedül csak arról kellene gondoskodni,
hogy legyen mindig bora meg pálinkája,
áldott jó gyerek a Levente,
nagyon szíven viseli az erdélyiek sorsát,
egy kicsit kötekedős, ami igaz, az igaz,
de hát csoda, nem engedik ott se,
nálunk se érvényesülni,
négy-öt helyre tervezett már otthon nekünk is,
szinte ingyér köztéri szobrokat,
de hát kell azoknak ilyesmi, azt hiszed,
kell ott azoknak?
Nincs sorsom, szerencsém brummtatta brummtatta
Légy a takaros menyecském brummtatta brummtatta
A szőke Szamosnál brummtatta brummtatta
Kis fészkünk vár… brummtatta brummtatta
Te, mondd, és a Sütő él még?
Mert nálunk, a mi környékünkön
az a hír járja, hogy nagy veszélyben van.
Állítólag Ilia Mihálytól hallották,
és nem is lenne csoda, ugye, hiszen ő
mindenkiről pontosan tud mindent.
Azt nem tudom, hogy valóban ő mondta-e,
de nekem őt említették.
No jól van, szóval akkor él,
és fenn van a hargitai nyaralójában,
no, hála istennek, most láttam
múlt héten a darabját a nemzetiben,
hát egyszerűen fantasztikus,
nem akarok nagy szavakat használni,
de hát ez egyszerűen fantasztikus,
te, tudjátok ti egyáltalán, hogy
milyen nagy írótok van,
de figyelj, ugye nem akar áttelepedni,
nem, nem most, hanem majd amikor tizedik,
huszadik darabját játsszák,
telt házak előtt, mert azok bizony
telt házak előtt mennek,
szóval ugye nem akar áttelepedni,
nem tudsz róla te sem, hát jó,
akkor nagyon megnyugtattál,
de mikor hazafelé megyek,
azért még beugrom Ilia Miskához,
megkérdezem tőle is,
aztán majd ha találkozol „András bá”-val,
mondd meg neki, hogy forrón-forrón
üdvözlöm, az egész színházszerető
és Erdély-szerető környékbéliek nevében,
írja csak tovább azokat a
lelket gyönyörködtető darabokat,
így kell azt, szemet szemért,
fogat fogért, csak így tovább!
Az édes reménység brummtatta brummtatta
A havasokon fehérség brummtatta brummtatta
A bércek hegyén a zöld fenyőerdő vár brummtatta brummtatta
Ne haragudj, kisapám, de talán
azért egy kicsit lehetnétek bátrabbak is!
Mi az, hogy csak úgy átneveznek egy iskolát?
Hát mondd meg, ártott, ártott
az a szegény Petőfi Sándor valamelyiküknek?
Legyilkolta talán az őseiket,
mint ők ott, a mieinket, Szárazajtán?
Egy kicsit jobban oda kéne tennetek
magatokat ezekhez a dolgokhoz,
mert ha nem, egyszer csak azt vesszük észre,
hogy nemcsak Petőfit tüntették el,
de eltüntettek titeket is, majd
jó Maiorescu meg Ungureanu lesz belőletek,
ha nem vigyáztok, ha olyan puliszkák
vagytok, mint ezek itt, én mondom,
hogy egy kicsit keményebben kellene
vegyétek ezeket a dolgokat,
jó, mi megtesszük, amit lehet,
de most már, hogy nálunk olyan keményre
fordultak a dolgok, hát most már
rajtatok lenne a sor,
most már nem elég, hogy ezt-azt mondotok
a pártgyűlésen, most már azért
ki kellene állni a placcra,
mit ártott nekik az a szegény Petőfi Sándor,
hát most mondd meg,
de igazán.
Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Szamosnál brummtatta brummtatta
Hol minden piros-fehér-zöldben jár brummtatta brummtatta
Csak így tovább, fiúk,
csendesen, türelmesen, jóakarattal,
teljesen igaza van Edgár bácsinak, nem
kell itt hőbörögni, csak semmi hőbörgés,
csak szép csendesen, szívósan,
mint a gyökerek, végezni, végezni
a lélektápláló munkát.
Rakni, rakni, apró téglákból a falat,
rakni és építeni, nem baj, ha leomlik,
nem baj, holnap felrakjuk újból,
ha az ember idejön, jó látni
a sok kis apró szöszmötölést a tájon,
mint sok kis szürke hangya,
mindenki végzi szorgalmasan a dolgát,
ezután is csak így mehet,
eddig se ment másként,
tudom, tudom, van, akinek az nem tetszik,
itt köztetek is, meg ott nálunk is,
de meg kell értetni velük,
hogy nincs más út, csak a szép csendes
összefogás, úgy, ahogy azt Tamás Gábor
is énekli, hogy a Dónáth úton
nyílnak már az orgonák.
Az édes reménység brummtatta brummtatta
A havasokon fehérség brummtatta brummtatta
A bércek hegyén a zöld fenyőerdő vár brummtatta brummtatta
Hát, öcsém, ha elgondolom,
hogy tegnap még kinn voltam a balatoni telken,
most meg már itt ülök nálatok, s
iszom ezt a jó román vörösbort,
mi is a neve, Cotonari, no, nem mondom,
azért a mi egri bikavérünk sokkal jobb,
s esszük hozzá ezt a príma tokaszalonnát,
igaz, én otthon csak a mangalicáét eszem,
hát az ennél azért kicsivel jobbacska,
hagymát meg, tudod, milyet vágok hozzá,
hát milyet vágnék, makóit,
mindig csak makóit,
hogy hol is van Makó, hát hol lenne,
ott van valahol Magyarországon,
hát tán csak nem gondoltad,
hogy Romániában termelik azt a kitűnő
makói hagymát,
no, majd ha átjöttök, szólok is
az asszonynak, legyen megvéve előre
vagy öt kiló príma makói vöröshagyma,
aztán majd jó mangalicaszalonnát sütünk hozzá,
s isszuk a kitűnő egri bikavért,
hadd lássátok, milyen a hagyományos
magyar vendégszeretet, meg aztán ugye,
hát csak rokonok volnánk,
még ha én nem is vagyok egy
mittudoménmicsoda,
nincs nekem bajom a románokkal se, semmi,
ők elvannak itt, mi elvagyunk ott,
igaz, a szalonnájuk meg a hagymájuk,
meg kell mondjam neked,
az azért hagy maga után
némi kívánnivalót.
Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Szamosnál brummtatta brummtatta
Hol minden piros-sárga-kékben jár brummtatta brummtatta
Jaj, apám, hősök vagytok,
igazi hősök, bizisten, mondom,
ti tudjátok igazán, mi az, magyarnak
lenni, s meg is mutatjátok igazán,
mi az magyarnak lenni, én már csak
az erdélyiekben meg azokban a fasza
székelyekben bízom igazán,
nálunk csak úgy handabandáznak
összevissza, hogy így a Kádár, meg úgy
a Kádár, hogy így a demokratikus ellenzék,
meg úgy a demokratikus ellenzék,
eh, jönnének csak ide egy kicsit,
aztán ha, mint ahogy te is, kapnának
egy-két pofont minden utcasarkon,
amiért magyarul beszélnek,
mi, hogy te ezt nem mondtad,
hogy te nem kaptál, na jó, jó, öregfiú,
értelek én téged, ilyenek vagytok mind,
ezért is szeretlek titeket, nem akarsz
mártírnak látszani, meg szégyelled
is azt a pofont, ugyan, csak sohse szégyelld,
mondd csak ki bátran, az egész világ előtt,
engem agyba-főbe vertek a magyarságomért,
a lovas szobor mellett, a főtéren, a saját városomban,
tudja csak meg az a senkiházi Kádár,
tudják csak meg ott a Szabad Európában is,
mi, hogy beszéltek rólad a múlt héten,
te, hát ez fantasztikus, a mindenit neki,
s ezt te csak így mondod, he, a mindenit,
aha, akkor hát azért vertek meg a főtéren,
most már értem, szóval ezért akartad letagadni,
mi, na azt aztán most már
ne mondd nekem még egyszer,
hogy nem vertek meg, hiszen, várj csak,
hát persze, jól látni rajtad még most is!
Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Szamosnál brummtatta brummtatta
Jöjj hát, mért haboznál brummtatta brummtatta
Angyalkám gyere már brummtatta brummtatta
No, végre, hogy itt vagyunk,
szevasztok, szóval akkor meglehetnénk
nálatok egy-két éjszakára?
Ne félj, nem csinálunk mi semmi rumlit,
napközben nem is leszünk itthon,
nem, egy percet sem, reggel elmegyünk,
sötétedés után meg hazajövünk,
csak semmi gáz, nincs nálunk se zászló,
se Nagy-Magyarország térkép,
na jó, van az az öt kiló piros paprika,
meg azok a rikító nejlonterítők,
tudod, amit úgy szeretnek itt a környékbeli
falvakban, akkor van itt még
vagy húsz darab antibébi-tabletta,
nem adjuk drágán, nem érdekel?
most mondjátok, mire visszakerülünk,
már nem lesz belőle egy se,
na, és van még öt karikagyűrű,
azokat, he-he, itt vettük valami cigányoktól,
az egyik román faluban, jól behúztuk őket,
hát aztán, nem számít az, na jó, lehet, lehet,
hogy nem huszonnégy karátos,
de hát nézi azt a pap? nem nézi,
na ugye, volt még öt darab fehér kenyerünk is,
de hát azt rögtön eladtuk a főtéren,
ahogy kiszálltunk a kocsiból,
no, egyet azért megtartottunk, nektek,
itt is van ni, tessék, egyétek csak,
tessék, igazi jó magyar kenyér...
Nincs sorsom, szerencsém brummtatta brummtatta
Légy a takaros menyecském brummtatta brummtatta
A szőke Szamosnál brummtatta brummtatta
Kis fészkünk vár… brummtatta brummtatta
(Az oratórium teljes szövege a KolozsvárLátóban olvasható.)
