Gagarin Kaposváron
Részlet „Hermann” fedőnevű informátor* hálózati jelentéséből**:
Kaposvár, 1961. május 20.
…ezt nem gondoltam, hogy egy oroszt fognak az űrhajóval először fellőni, én azt gondoltam, valami elszánt rabot. Az biztos, hogy ez egy nagy elismerés Gagarintól, még hozzá egy nős, családos apától. Most már befütyültek Amerikának. Most már tényleg mindig erősebb az orosz tábor… […] …én nagyon eltoltam az életemet, mivel mindig a földhöz ragaszkodtam. Ha egy kicsit tanulok és elmentem volna Bőszénfáról, már rég szép állásom lenne. Nagyon szeretném megérni, hogy az űrhajóval én is egyszer a világot körül repülhetném…
Gagarin repülése tehát megmozgatta az emberek fantáziáját, és ki-ki a maga módján értékelte. Kerékgyártó István regényének egyik hőse, a Gyula nevezetű pártitkár nagybácsi, például annyira beleéli magát az orosz űrhajós szerepébe, hogy a kisdobosok őrsi gyűlésén beszámolót akar tartani a repülés tapasztalatairól, a május elsejei felvonuláson pedig egy bádogból barkácsolt űrhajóba záratja magát, ahonnan, az ünnepséget követően, a mentőknek kell kimenekíteni a légszomjtól elalélt férfiút.
Ez az 1961-es kaposvári május elsejei felvonulás még azért is érdekes, mert eldönt egy régi vitát köztem és HAri között arról, mennyire volt személyi kultusza Kádár Jánosnak a szocialista rendszerben. Nos, ezen a felvonuláson a kisiskolások táblák alatt vonultak fel, és ezen a táblákon nem csak Marx, Engels és Lenin, hanem a magyar párt és állami vezetők arcképe is ott volt, azaz konkrétan Dobi Istváné, Münnich Ferencé és Kádár Jánosé is. (Már várom, mikor fog feltűnni egy mai békeharcos felvonuláson a mai legfőbb vezér arcképe.)
A transzparensek cipelése népszerűtlen feladat, ezért az iskola pedellusa vékony fehér cérnaszállal cserebogarakat köt a táblákhoz, és ezek a „csimbókok” ott repkedve, mászkálva, párosodva szórakoztatják a felvonulókat.
Kaposvár 1956-os forradalom utáni életéről meglehetősen unalmas jelentéseket lehet még olvasni a „Lakatos” fedőnevű informátor munkadossziéjában*** is, többek között a Transzvill vállalat vagy a vasöntöde munkásainak hangulatáról, politikai állásfoglalásairól, stb. Ezek a történész szakma számára fontos források, de Kerékgyártó regénye sokkal szórakoztatóbb.
Egy gyerek szemszögéből ábrázolja a felnőttek korabeli világát. Illetve ez kicsit bonyolultabb, mert a könyv mindentudó narrátora maga az író, aki saját gyermekkorát idézi fel, és az akkori gondolatait kíséri felnőtt énje kommentárjaival. A lélektani helyzet hiteles, bár nem túl eredeti – felnőttek küzdenek egy gyerek lelkéért. A felvonultatott szereplők – szülők, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik – jellegzetes karakterei a kor Magyarországának, akik az erőszakos rezsim kegyétől vagy kényétől meghatározva emelkednek ki korábbi társadalmi helyzetükből vagy süllyednek a mélybe. A többi hirtelen előbukkanó, majd eltűnő figura, mint a kikapós pap és a néger diák, vagy a sérült és állati sorban tartott, de szeretetre vágyó cselédgyerek inkább csak ellenpontozásként vannak jelen a nagy család jellegzetes alakjai mögött.
A regény szépen megírt – egyszerre idézi Hrabal humorát és Fekete István nyugodt bölcsességét –, de nem okoz katartikus élményt. Legnagyobb értéke a kádári-konszolidáció korának, a kora hatvanas éveknek hangulatos ábrázolása – nosztalgiázáshoz kifogástalan.
Gagarin sorsáról egyébként Krasznahorkai is írt egy nagyon jó novellát, amely a Megy a világ című kötetében olvasható. Ebben az orosz űrhajós rájön, hogy a Paradicsom nem más, mint a létező Föld, és ebbe beleőrül. Hát, ez ügyben – már mint hogy a Föld inkább Paradicsom-e vagy inkább Pokol – megoszlanak a vélemények. Én, bár az álláspontom, mi több meggyőződésem, határozott és megcáfolhatatlan – ezt a vitát, itt és most nem döntöm el, viszont Kerékgyártó István könyvet elolvasásra jó szívvel ajánlom.
* Nem azonos Krasznahorkai László Herman, a vadőr című novellájának címszereplőjével.
** Levéltári jelzet: ÁBTL-3.2.5-M-13140 „Hermann” fedőnevű informátor munkadossziéja, 290. oldal.
*** Levéltári jelzet: ÁBTL-3.2.5-M-13141 „Lakatos” fedőnevű informátor munkadossziéja.