Ellenkultúra 7-től 10-ig:
@Edit Domján:
És maga ismeri a magyar irodalmat? Olvasgasson! Mindkét kötetben találni fog finom... (2022.01.06. 03:35)Wass Albert: Kicsike lángok a magyar éjszakában
SzerzoiJogvedettTartalom:
Köszönet a posztért.
Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
sherlock.blog.hu (2021.10.22. 04:03)András Sándor: Gyilkosság Alaszkában
vargarockzsolt:
azt, hogy SEMMI. Hiszen ebben a történetben nem jutunk sehonnan sehová. Mondjuk, eltelik pár hét, ... (2020.01.22. 12:03)Kötter Tamás: Dögkeselyűk
Lenyűgözően mély elemzés. Kultúrtörténet és zeneesztétika mesterfokon.
Az általam kevéssé kedvelt Bán Zoltán András rövid recenziójában – a részletek nagyszerűségét elismerve – a könyv koncepcióját alapvetően tévesnek tartja.
Fodor Géza – akinek munkásságát nagyon tisztelem – igényes tanulmányában néhány részlet pontosítása mellett teljesen egyetért Assmann gondolatmenetével és a könyvet A varázsfuvola-irodalom egyik csúcsteljesítményének tartja.
A két kritikai megközelítés kiinduló pontjai között alighanem a felvilágosodás eszméinek elutasítása/elfogadása a fő különbség, s talán ez is közre játszik abban, hogy Assmann művét én meggyőzőnek találtam. Ennél többet, csekély értelmű medvebocsként, vagy stílszerűen Papagenoként, nem mondhatok.
Akár összefoglalónak is tekinthető idézet a könyv elejéről:
Megítélésem szerint az opera célja nem az, hogy rejtjelesen vagy allegórikus formában utaljon az illuminátusok, a rózsakeresztesek avagy az Ázsiai Testvérek egyik vagy másik titkos tanára, hanem az akkori körülmények között titkos társaságok formájában szerveződő felvilágosodás eszméit egy műalkotás formájában a lehető legszélesebb körben népszerűsítse. Számomra A varázsfuvola nem kulcsopera; akkor már inkább a szabadkőművesség „emblematikus ön-pozicionálása” a felvilágosodás és a romantika között. 24. oldal
Karcok:
Vajon milyen közönség lebegett Mozart és Schikanender szeme előtt, miközben művüket alkották? A népnek szánt operának készült A varázsfuvola a bécsi népszínház hagyományainak szellemében? Beavatottaknak szóló opera? Illuminátusoknak, rózsakereszteseknek vagy alkimistáknak kell elképzelnünk az implicit nézőt, aki képes a történés tarka felszíne mögé pillantani, miközben élvezettel fejti meg az utalásokat és a talányos hieroglifákat? […] Trollflöjten című filmjében Ingmar Bergman csodálatosan szemléltette az implicit néző problematikáját: a nyitány alatt a közönséget pásztázó kamera más és más befogadói reakciókat tükröző arcokon időz el: időseken és fiatalokon, európaiakon és egzotikusakon, műveltségről árulkodókon és egyszerűeken, elragadottakon és közömböseken. E remekmű – alighanem ez Bergman üzenete – mindnyájunkat meg kívánja szólítani, mindegyikükre gondolva keletkezett. 15. oldal
Köszi, egy idézet maradt le, azt még pótlom:
"Az antik misztériumok – s velük összefüggésben az ókori Egyiptom – különös előszeretettel tárgyalt-vitatott témák voltak a késő XVIII. század értelmiségi s kivált szabadkőműves köreiben. „Misztériumok” címen a vallási igazságnak s a vallási igazság emberi megismerhetőségének kérdéséről folyt szó. A felvilágosodás korában a „misztérium” a kinyilatkoztatás ellenfogalmává fejlődött. A vallás, amelyet Mózes kapott, s amely Izrael gyermekei között elterjedt, kinyilatkoztatás vallás, ellentétben a Mózes előtti, misztérium-típusú vallásokkal. Minden misztériumok anyjának pedig az óegyiptomi vallás számított. Ahogy a Napnyugat a kinyilatkoztatást illetően a bibliai próféták vállán állt, úgy állt a misztériumok vonatkozásában, legalábbis saját meggyőződése szerint, a régi egyiptomiak vállán. A felvilágosodás évszázada egyre határozottabban eltávolodott a kinyilatkoztatás eszméjétől, egy természetes, emberi ésszel felfogható teológia eszméjének kedvéért. Az ész vallását az ókori Egyiptomban, a filozófusok istenét pedig az egyiptomi misztériumokban keresték."