James Ellroy L.A. Kvartettjét olvasom éppen, baromi izgalmas, le sem lehet tenni, teljesen függő lettem tőle. Ellroy nagyon profi, pörög a történet, nagyszerűek a karakterek, az írói sablonok egészen mélyre vannak elrejtve. Ha befejeztem, nem marad majd utána semmi, csak a csömör. És egy gondolat: a bukáshoz elég egy egyszeri gyöngeség, aztán nincs visszaút.
Barnás Ferenc is egy bukás történetét meséli el, egy kritikusa szerint kissé unalmasan:
”Simone Weil szerint a képzelet által alkotott irodalom vagy immorális, vagy unalmas, A kilencedik lapjain az unalom kétségtelenül felülkerekedik az immoralitáson…"
Igen, lehet. Egy HH, azaz hátrányos helyzetű kisfiú élete az 1960-as évek Magyarországán nem ígér izgalmas kalandokat. Ráadásul a narratíva egyes szám első személyű, azaz a lehető legszűkebb nézőpontot nyújtja, így hát a korról is csak annyit tudhatunk meg amennyit egy kilenc éves gyerek lát belőle. Borbély Szilárd a Nincstelenekben igyekezett felvázolni egy történelmi hátteret is a történetéhez, Barnás erre kísérletet sem tesz.
Marad a lélektani megközelítés. Egy szorongó, végtelenül kiszolgáltatott, szenvedő, vergődő és elbukó én megjelenítése. Egy másik kritikus szerint ezért mestermű. Ez is igaz lehet.
Ki írhat rosszat erről a könyvről? A könyv hátoldalán Esterházy Péter nagyon dicséri. E.P. nem szokott rosszat írni egyetlen kollégájáról sem, Barnás egyébként is a kedvence, a Merítésben egyszer nyilatkozott is a molynak arról, hogy ő az egyik kedvenc írója, fontos hogy olvassuk a könyveit. Ez érv? Igen, lehet ez is egy érv.
Én nem tudom, hogy a gyermekkori traumák kinőhetők-e, és azt sem, hogy az első bűn után van-e megállás, visszaút. Talán igen.
Van egy történetem. Egy barátommal rengeteget szoktam vitatkozni arról, hogy milyen a jó oktatáspolitika. Szerintem minden gyereket tanítani kell, addig, amíg csak lehet. Ő azt mondja, hogy ez kidobott pénz, a társadalom ezt nem engedheti meg magának, akiben van erő, az majd úgy is kiharcolja magának, a többiek pedig érjék be a minimummal.
Ennek a barátomnak van egy lánya, aki egy örökletes betegsége miatt rengeteget hiányzott az iskolából, elég rosszul tanult, magatartás zavarai voltak. Talán 15 év alatt végezte el a nyolc osztályt és a gimnáziumot, a szülei évente más iskolába iratták, egy évet Amerikában is tanult. Most végzett, eddig csak bukdácsolt matekból, most viszont beérett, ötösre írta az emelt szintű matek érettségit. Természetesen egy menő szakon fog tanulni egyetemen. A barátomnak még nem mondtam, hogy a saját gyereke lehetne a példa arra, hogy érdemes minden gyerekért megküzdeni. Nem akarom, hogy megharagudjon rám.
Milyen ez a könyv? Jó.