John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről
Tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod…
Klasszikus hidegháborús kémsztori, angol és kelet-német titkosszolgálati harccal, ahol lehet választani: ki a szimpatikusabb, az idealista fanatikus vagy a gátlástalan pragmatikus?
20 éve olvasgatok egy levéltárban ilyen iratokat a magyar szolgálatokról, és még mindig nem tudom: ezek a történetek hitelesek-e vagy csak az írói fantázia termékei?
Az viszont biztos, hogy izgalmas volt, jöhet a következő. :)
John le Carré: Egy tökéletes kém
Ki a tökéletes kém? Aki nem bukik le. Akiről nem tudunk semmit.
Ha már bejött a hidegről, azaz megvolt az utolsó bevetése és visszavonult, akkor az aktáit alapos selejtezés után irattározzák, és elzárják harminc, hatvan, kilencven vagy százötven évre – a szolgálatok érdeke szerint. Utána majd jöhetnek a kutatók, és megpróbálhatják rekonstruálni a személyét és a történetét. (Reménytelen eset, mert az iratok nem a kémről és az ő titkos akcióiról szólnak, csak arról, amit a szolgálatok látni engednek belőle. Ez vonatkozik a magyar titkosszolgálati iratokra is.)**
Kiről szól akkor az Egy tökéletes kém című regény? Egy fiktív figuráról, aki John le Carré, az egykori angol titkosszolgálati ügynök és neves kémregényíró talált ki, részben önmagáról mintázva, részben különböző irodalmi és pszichológiai sablonok mintáit követve.
Ez a fiktív figura egy kaméleon, egy látszólag tulajdonságok nélküli ember, aki a környezetéhez tökéletesen alkalmazkodva képes mindenkit megtéveszteni. Mindenkit, kivéve persze az írót, aki tökéletesen ismeri őt, minden titkos gondolatát, személyiségének rejtett dimenzióit is, és mivel ezt megosztja velünk, olvasókkal, mi is mindentudókká válunk. Viszont, ha mindent tudunk, akkor hol lesz a titok? Nincsen titok.
John le Carré világhírű kémregényíró, de ez a könyv nem kémregénynek íródott, hanem szépirodalomnak, lélektani regénynek. Szerintem annak nem működik, túl hosszú, a lélektani helyzet pofon egyszerű, ez nem ér meg több mint 600 oldalt.
Viszont azt el tudom képzelni, hogy a John le Carré rajongók számára ez egy tökéleteskultuszregény. Egészségükre!
* Ha már szóba jött, mert szóba hoztam, néhány szó az úgynevezett ügynöklistákról és aktanyilvánosságról, amely a magyar kommunista állambiztonsági szervezetek (ÁVH, III/III, hírszerzések, stb.) titkos hivatásos és besúgói állományáról szól. Van egy levéltár (az ÁBTL), ahol minden kutatható, amit a szolgálatok átadtak. Amit a szolgálatok nem adtak át, azt nem is fogják soha senkinek megmutatni, hacsak nem lesz forradalom, amely elfoglalja a titkos irattáraikat. Ügynöklisták meg nincsenek. Lehet gyártani, abból a célból, hogy be lehessen mocskolni embereket, de egyéb célra az ilyen listák nem alkalmasak. Viszont el lehet jönni a levéltárba, és meg lehet nézni a fennmaradt iratokat. Ezekből minden hivatásos tiszt és minden ügynök neve megismerhető. Látható, hogy minden ügynök ügye egyedi, és egymással a sorsok, élethelyzetek, jellemek és döntések nem összemérhetők. Ez van. Ettől még lehet ügynöközni, kommunistázni, stb., ízlés és politikai elfogultság szerint. Csak éppen nem vezet sehová. Gondolom én.