A helyszín Kambodzsa, a dzsungelben, egy 16. századi palota romjai melletti téren.
"A gazdag, fehér nő, vaníliafagylaltot idéző ruhájában […] csak mosolygott titokzatosan és a fényképezőgépét babrálta.
A korszerűen gondolkodó helyi üzletemberek pénzt kértek azért, hogy lefényképezi őket. Alacsony, méltányos összeget kértek, és Lisa meg is adta nekik, bár eszében sem volt fényképezni őket, de az üzletemberek úgy helyezkedtek, hogy ez elkerülhetetlen legyen.
– Személyiségi jogok – mondták vérlázító kiejtéssel –, arclopás. Angol fontot is elfogadunk.
A közelben egy fehér ruhás rendőr figyelte az eseményeket, de csak az általános szabályok betartására ügyelt. A táskalopás tilos volt, és újabban a nők ruhájának megérintése is, de ennek nagyon nehéz volt érvényt szerezni, hiszen ez a barátság és a párbeszéd elemi eszköze. […] Többet kellene Kiplinget olvasniuk. A rendőr büszke volt az olvasottságára és a tekintélyére. Amikor egy hirtelen mozdulatot tett a kezével, hogy elhessegessen egy bogarat, az árusok nyomban felé fordultak, azt hívén, hogy valami tilalmas dolgot tettek.
[…]
Thomas nem az az ember, aki bedől az ál-népművészeti bóvliknak. Aki brókerként dolgozik, annak hivatalból kell értenie az eredetiséghez és a hazugságokhoz. Színesen elmesélte a társaságnak, hogy milyen alkutrükkökhöz kellett folyamodnia, hogy megszerezze a ládát.
[…] Lisában lassan megfogalmazódott a gondolat, hogy Thomas talán túl sok figyelmet szentel a tárgyaknak, és persze a megszerzésüknek, és túl keveset a hely csodás szellemiségének. Őszintén remélte, hogy az árus, aki Thomas elbeszéléséből együgyű, buta embernek tűnt, megtalálja a maga hasznát.
A tér túlfelén egy helyi üzletember gyors mérleget készített fejben az árukészletről, valamint a napi cash flow alakulásáról, és elégedett volt vele. A forgalom meghaladta a tavaly ilyenkor tapasztalt mértéket és a rezsiköltségek sem emelkedtek. Értesítette a logisztikai alvállalkozóját, hogy újabb ládára és még néhány apróságra lenne szüksége. Az alvállalkozónak nem volt kedve kilépni a vászonárnyékoló alól a hőségbe, ezért azzal az ellenvetéssel élt, hogy az üzlet pillanatnyi felfutása bizonyára nem tartós, csak pillanatnyi csúcs, amelyet rendkívüli körülmények generálnak, ahogy azt a Higgins-Mann görbe is mutatja, így hát bőven elég, ha holnap frissítik a készletet.
Az üzletember nem vitatkozott a fiával, csak várta szótlanul, hogy induljon. Még hátravan egy éve az egyetemen, aztán majd mehet a saját feje után, de addig is jó volna, ha megértené az üzlet elemi részeit. Amíg vevő van, addig árunak is kel lennie. Márpedig a turisták még mindig nyüzsögtek a téren, és ez még órákig így lesz.
– Lódulás – mondta csendesen, és szemével követte a logisztikai alvállalkozót, ahogy elindult.
Jó árban futnak most ezek a ládák, és hihetetlen, hogy éppen azok a legkelendőbbek, amelyek a legsilányabb kivitelben készülnek, ócska, beteg fából. A régiség illúziója volt persze a kelendő, az érthetetlen európai gondolkodás értelmében, de kell ehhez egy átgondolt üzleti stratégia is.
Az új ládát nem rakta ki a többi árú mellé, hanem berúgta az összetákolt asztal alá, ügyelve rá, hogy azért kilátsszon. Ha valaki érdeklődött iránta, akkor elsőre csak a vállát vonogatta, mint aki nem is érti, hogy mit akarnak tőle. A láda nem eladó, abban tartja az értékeit. Aztán hagyta, hogy alkudozzanak."
(37-41. oldal)
Ez a részlet azt hiszem egyértelműen bizonyítja, hogy a szerző Rejtőn nevelkedett. Én még nem hallottam a Bozóky József nevét, de most megjegyeztem.
A könyv végig ilyen, néhány pillanatra – ironikusan – még a szépirodalomra is kikacsintó, szórakoztató lektűr. Hibaként talán csak az róható fel neki, hogy túl kiszámítható, bár ezt lehet úgy is értelmezni, hogy a kiszámíthatót ábrázolja. Őrült figurák rendkívüli szituációkban, még sincs semmi meglepő a tetteikben: a fanatikusok vesztenek, a pragmatikusok kaszálnak, a szerelmespárok egymásra találnak, satöbbi. Az emberi természet – civilizációktól függetlenül – néhány alapsémára épül, a multikulturális világ itt él mellettünk, csak a valós információktól elzárt, fanatizált kispolgárok hihetik azt, hogy fegyverekkel és szögesdrótkerítésekkel megvédhetjük magunkat tőle.