A Zsidó Gimnáziumban [1939-ben] Kandel Sámuel oktatott hittanra. […] Mint afféle kis lázadó megálltam előtte a folyosón, és nem haboztam előtte megnyilatkozni: „Tanár úr, én nem hiszek Istenben.” Legyen mindenre felkészülve, milyen forradalmi és lázadó természetet kap tanítványul. Samu bácsi rám nézett és elmosolyodott. […] S akkor elmesélte a történetet, amelyet jól ismerünk még Moses Mendelssohntól s előtte Hilléltől: a pogromok idején az ukrán atamán azt mondja a rabbinak: megkegyelmez az életének, ha összefoglalja a zsidó vallás lényegét, amíg fél lábon áll. A rabbi így felel: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagad”, és leereszti a lábát.
„Te szereted felebarátaidat, mint önmagadat?” [Kérdezte eztán Kandel Sámuel.] Mondtam: „Igyekszem, nem tudom, mindig jól szeretem őket, de igyekszem.” Megsimogatta a fejem és azt mondta: „Akkor te jó zsidó vagy. Az Istennek nem fontos, hogy te hiszel-e benne, vagy sem, csak az, hogy megtartsd a törvényeit. Ha hiszel Istenben, az neked jó, ha nem hiszel, az neked rossz. Istent ez nem érdekli, az ő szemében te jó zsidó vagy.” Megszégyenültem.
Heller Ágnes: Bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
29-30. oldal
A képen: dr. Kandel Sámuel
Születés helye, ideje:
Nagyrippény, 1884. november 10.
Halál helye, ideje:
Budapest, 1944. december 31.
Foglalkozás:
rabbi, tanár
Egyetemi tanulmányait 1900 és 1910 között az Országos Rabbiképző Intézetben és a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. 1909-ben szerzett a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori címet. 1911-ben avatták rabbivá. 1911-től 1944-ig a pesti izraelita hitközség leánygimnáziumának vallástanára volt. Felesége Kandelné Scheiber Erzsébet volt. 1944. november végén a budapesti gettóba költöztették. 1944. december 31-én halt meg Budapesten, halálának körülményei ismeretlenek.
…szerettem magyar irodalmat tanítani.* […] A nyelvtant, ha tehettem, elsikkasztottam, mert utálom a nyelvtan minden formáját. […] Ha valaki leírta öt könyv tartalmát és róla a véleményét, kapott érte egy jelest. Ha valaki felmondott egy nem kötelező verset, szintén. Sok diák egyáltalán nem kedvelte a tárgyat, de megtanult egy József Attila-, Ady-, Kölcsey- vagy Berzsenyi-verset, kiállt, szépen elszavalta, én meg minden további nélkül beírtam a jelest. […] Amikor az irodalmi önképzőkör elnöke lettem, bírósági tárgyalásokat rendeztünk. Elolvastuk a Goriot apót, és tárgyalást tartottunk Rubempré viselkedéséről. Ludassy Mari* lett a perben a fővádló – nem tudtam, hogy Robespierre-rel rossz viszonyba keveredik a későbbiekben. Kitűnően alakította a szerepét, őt javasoltam diáktitkárnak. Pál igazgató behívott: „Nem lehet.” "Miért nem?" Ludassy Mária a klerikális reakció képviselője." „Pál elvtárs, ha Ludassy Mária nem lehet az önképzőkör diáktitkára, ezennel lemondok az önképzőköri elnökségről.” A tanárok semmit sem csináltak ingyen. Kevés volt a fizetés, a túlórákért pénzt kaptunk. Az önképzőkörért egy fitying sem járt. Egyedül én vállaltam szívesen, mert munka volt, és nem is könnyű. Mást nem találtak a helyemre – így lett Ludassy az önképzőkör diákelnöke. Negyven év múltán megkérdeztem tőle: „Mit jelentett, hogy a klerikális reakció képviselője vagy?” […] Azt válaszolta: „Félreértettek. Nem voltam vallásos, nemhogy klerikális. Nem akartam belépni a KISZ-be. Megkérdezték, miért? Azt válaszoltam: lelkiismereti okokból. Ezt értelmezték úgy, hogy vallásos vagyok. Nem kérdezték meg, pedig megmondtam volna: utálom a rendszert, ez a lelkiismereti ok.”
Heller Ágnes: Bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
184. oldal
* Heller Ágnes 1957-ben került a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumba, azért, mert nem fogadta el 1956 ellenforradalmi minősítését, és kirúgták a Filozófiai Intézetből
** Ludassy Mária filozófus, lásd: http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=9318
A csatolt képen balról jobbra Laki János tudományfilozófus, Ludassy Mária, a „klerikális reakció képviselője” és Heller Ágnes, a Bicikliző majom főszereplője
Utáltam, ahogy Gyuri bácsi* beszélt az ellenségeiről: amikor Kunt letartóztatták és megölték**, Lukács és társai ünnepséget rendeztek, jól bevodkáztak. „Lukács elvtárs, hogy tehettek ilyet? Hogyan lehet egy ember halálát, különösen, hogy megölték, ünnepelni?” Lukács fölemelte az ujját: „ kutyának kutyahalál!” Visszahallottam ugyanezt Szolzsenyicintől: „kutyának kutyahalál!”. „Nem baj, hogy a régi kommunistákat megölik, ők is gyilkosok voltak, gyilkosokat ölnek gyilkosok.” Mi ennek a morálja? […] Aki gyilkol, akkor is gyilkos, ha gyilkost öl.
Heller Ágnes: Bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
105. oldal
* Gyuri bácsi = Lukács György filozófus, a Tanácsköztársaság idején népbiztos, az 1920-as évek közepétől Moszkvában élt 1945-ig.
** Kun Bélát 1937 júniusában tartóztatták le, és valamikor 1938-ban vagy 1939-ben végeztette ki Sztálin, erről egy cikk itt: http://www.origo.hu/tudomany/20120614-hetvenot-eve-tunt…
A képen Lukács György 1919-ben
Másfél nappal a halála előtt látogattam meg utoljára. Próbáltam vele beszélni, már nagyon nehezen lehetett vele kommunikálni. Azt mondta: „Tudja, Ági, a legfontosabbat, azt még nem tudom.” Meghalni is azzal az elvárással halt meg, hogy majd megtudja a legfontosabbat.
Ez 1971 júniusában történt. A Budapesti Iskola elárvult. Gyuri bácsit a Kerepesi temetőben, a párt halottai mellé temették. Ferinek [Fehér Ferenc filozófus, Heller Ágnes férje] azt mondta, hogy levelet ír Kádárnak: ne temessék a párt temetőjébe, nem akar ezek között feküdni. Feri ideges lett. „Nézze, Lukács elvtárs, legföljebb nem fognak beszélgetni.” Gyuri bácsi elnevette magát: „Igaza van, hagyom.”
Heller Ágnes: Bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
289. oldal
[Az 1960-as évek közepén, a képen Márkus György]
A pártban ekkor már végleg kialakult a cinizmus: a belépés, a tagság semmifajta ideológiai töltést nem hordozott. A legtöbb értelmiségi egy szót sem hitt el az egészből. Márkus mindig is párttag volt, tehát neki demonstratíve ki kellett volna lépnie.
Párttagnak lenni homályos eredetű hagyománynak számított, amibe beleszületik az ember. Ha megkérdezik, miért nem válsz el a feleségedtől, noha rosszul éltek, sokan azt válaszolják, azért, mert megszokták – harminc lehúzott év után már minek. Ma nem venném feleségül, eszembe se jutna, de ő most már a feleségem. Ez volt a helyzet a párttal is: össze voltak házasodva. Nem szerették, már régóta mással szeretkeztek, de azért ez egy régi házasság volt. Nem opportunizmusból nem léptek ki. Mindig azt hisszük, hogy a házastárs fog hozzánk idomulni. Nem nekünk kell megváltoznunk, majd ő javul meg, mert rájön a reform nélkülözhetetlenségére.
Heller Ágnes: Bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
29-30. oldal
Hát ez borzasztó. Heller Ágnes itt – barátja, Márkus György* védelmében – nagyon nagy butaságokat beszél. Igen, valóban találó a hasonlat, sokan hazudják azt, hogy csak megszokásból nem válnak el, és épp ilyen hazugság, hogy Márkus megszokásból volt az MSZMP tagja a hatvanas évek közepén, egészen 1968-ig, amikor is a korcsulai nyilatkozat** miatt kizárták. Márkus saját maga is cáfolja ezt egy vele folytatott beszélgetésben:
"Az elején nem volt köztünk különbség – mind reformkommunisták voltunk, úgy gondoltuk, hogy ez a sztálinizmus borzalmas, de elhittük Lukácsnak, hogy még mindig jobb, mint bármilyen kapitalizmus, s elhittük, hogy reformok útján rendbehozható. Ez aztán ’68-ban véget ért. […]
…engem a politika soha nem vonzott. Bármit tettem is életemben, aminek politikai éle volt, azt morális és intellektuális elkötelezettség alapján tettem."***
Azaz a lukácsisták még 1956 után is hagyták magukat elvakítani, egészen 1968-ig. Nem megszokás volt ez, hanem – mivel filozófusokról van szó – erkölcsileg megideologizált döntés – annak elfogadása, hogy a cél szentesíti az eszközt, a célként kitűzött kommunizmus felé Kádár (és Rákosi és Sztálin) rendszere is közelebb visz, mint a polgári demokráciák.
Heller maga nem volt párttag, 1957-ben(!) belépett ugyan az MSZMP-be, de rövid úton ki is zárták, mivel kiállt az 1956-os forradalom mellett (ugyanakkor létezik egy 1959-es keltezésű, Heller Ágnes aláírású, az MSZMP KB-nak címzett levél is, amelyben 1956-ot ellenforradalomnak nevezi). Heller tehát barátjának mentséget keres a párttagságra – igazi mentséget nem talál –, ezért aztán ilyen ostoba és hazug magyarázatokba bonyolódik.
*Márkus György filozófus, Lukács György tanítványa, a Budapesti Iskola tagja. Számon tartják a világon, teljesen véletlenszerűen egy angol nyelvű oldalról idézek, ahol a híres magyar, illetve magyar származású filozófusokat listázták – igen érdekes, vicces és tanulságos lista:
1. Ágnes Heller
2. Arthur Koestler
3. Aurel Kolnai
4. Béla Hamvas
5. Ervin László
6. Georg Lukács
7. György Bence
8. György Márkus
9. Imre Lakatos
10. Isaac Breuer
11. János Apáczai Csere
12. János Kis
13. Matthias Bel
14. Menyhért Palágyi
15. Menachem Mendel Taub
16. Moshe Shmuel Glasner
17. Péter Pázmány
18. Richard Hönigswald
http://www.ranker.com/list/famous-philosophers-from-hun…
A lista az életrajzoknál a Wikipediára irányít, ahol ez áll róla:
György Márkus (born April 13, 1934) is a Hungarian philosopher, belonging to the small circle of critical theorists closely associated with György Lukács, usually referred to as the „Budapest School”. He completed his philosophical training at Lomonosov University in Moscow in 1957. Due to ideological disputes, he was removed from his teaching positions in Hungary in 1973, and fled in 1977 to Australia, where he has since 1978 taught at the University of Sydney. Following political liberalisation in Hungary, Markus has been reassimilated and now teaches regularly in his homeland, although he remains resident in Sydney. He is external member of the Hungarian Academy of Sciences (1990). He is also on the editorial board of the academic journal Thesis Eleven: Critical Theory and Historical Sociology.
** A korcsulai nyilatkozatban magyar filozófusok elítélték az 1968-as csehszlovákiai bevonulást.
**** BESZÉLŐ, 9. szám, Évfolyam 1, Szám 8 » Beszélő-beszélgetés
„NAGYON SZERETEM A FILOZÓFIA RADIKALITÁSÁT – MÉG HA VESZÉLYES IS”
Márkus Györggyel beszélget Babarczy Eszter, Kisbali László
http://beszelo.c3.hu/cikkek/%25E2%2580%259Enagyon-szere…
[Az 1960-as évek közepén, a képen Konrád György]
Kardos György, a Magvető Kiadó igazgatója* is kezdett hívogatni bennünket, hogy beszélgessünk, adjunk neki tanácsot, hogy mit kellene kiadnia. Egyszer megkérdezte tőlem: „Mivel mutathatom ki, hogy én igazán változást, reformot akarok? „Itt van Konrád György, írt egy kitűnő regényt, most utasította vissza a Szépirodalmi Könyvkiadó, adja ki azt.” „Mondja meg Konrádnak, hogy küldje el!” Gyuri elküldte, Kardos azonnal leszerződött vele, és a magvetőnél jelent meg A látogató. Kardosról sejtettük, hogy ügynök, mégpedig nem is az ÁVO, hanem a KGB a gazdája. Részt vett az úgynevezett görög szabadságharcban is, állítólag kitűnően lovagolt. Ki másnak állna módjában az egész értelmiséggel beszélgetni? A könyvkiadónak. A könyvkiadó stratégiai pozíció: lehetőséget nyújt rá, hogy behívhassa az értelmiségieket, mondván, hogy kiadják vagy lektorálják a munkáikat. […]
A látogató volt a forradalom után az első modernista regény a magyar irodalomban. Ma inkább posztmodernnek neveznénk. Bizonyos fokig Camus stílusában íródott, de eredeti mű, nem utánzat. Egzisztenciális dimenziót vitt bele a magyar regényírásba, amely addig naturalista, populista volt, vagy pedig affektálóan Nyugat-imádó. Konrád jelentkezése új hangot és színt hozott – a betegség és az abnormalitás szimbolikus dimenzióját úgy tudta ábrázolni, hogy teljesen eredetit hozott ki belőle.
Nem csodálom, hogy Susan Sonntag azt mondta róla, ez Camus L'étranger-éje óta a legjobb regény…
Heller Ágnes: A bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
224-225. oldal
* https://moly.hu/karcok/502139
Bretter György (1932–1977) filozófus, esszéíró, kritikus sírköve
Amikor átléptük a temető kapuját, a menet férfi tagjainak fele levette a kalapját, a másik fele pedig feltette. A jelenet – a levett és feltett kalapok – soha nem megy ki a fejemből, olyan jellemző Bretter Gyuri életére. Nem kapott rituális temetést, ő sem gyakorolta a vallást. Zsidónak született, felesége kálvinista székely asszony volt, kívül érezte magát a vallási közösségen. A barátok mellett egy kálvinista lelkész is beszélt a sírjánál. A szertartás után elmentünk a lakásba a székely özveggyel, a székely rokonokkal, és ott találtuk Bretter Gyuri családját, akik feljöttek valahonnan, ültek a padlón: süvet* ülnek Kati lakásában.
A székely-zsidó házasságok gyönyörűen sikerültek. Ezt Gazsi [Tamás Gáspár Miklós] apjánál és anyjánál is láttam. Ott az apa székely paraszti származású, az asszony zsidó, Bretteréknél a férfi zsidó és a feleség székely asszony. Nagyon baráti, meleg házasságok voltak, nem mondott itt semmi ellent egymásnak, talán azért nem, mert a kálvinizmus egyik leglényege a benső rokonság a kereszténység zsidó eredetével.
Heller Ágnes: A bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
300. oldal
* A zsidóknál a gyászhét a sír lezárásakor kezdődik, és hét napig tart, közismert neve is „hét (siva)”. E hét nap alatt a gyászolónak a gyász jeléül a földön kell ülnie. Ezért a zsidó szóhasználatban gyászolni: „süve-t ülni”
[Az 1970-es években, Pernye András.]
Csak néhány emberrel érintkeztünk, aki nem tartozott a körhöz. Pernye András fiatalon gyermekbénulást kapott, tolókocsihoz kötve élt: azzal járt hangversenyekre, a kezét is nehezen tudta használni napi egy-két órát, és mégis elektromos írógépen írta a könyveit, a Zeneakadémián úgy is tanított, hogy tolókocsiból vitték kézen fogva, ölben a tantermekbe. Ennek ellenére igen vidám ember volt, és ragyogó barát. Sok mindenről meggyőzött engem, aki meglehetősen sznob voltam a zenében – például Puccinit utáltam, mert azt hittem, hogy a zenéje giccs. Nemcsak Puccini-könyve, hanem a személyes beszélgetések győztek meg arról, hogy nincs igazam, próbáljam megérteni és megszeretni Puccini muzsikáját.
Dzsesszről is beszélgettünk, amiről ő írta az első könyvet a háború után, de Alban Bergről szóló könyve is igen érdekes volt. Az ismétlés zenei funkciójáról ő írta a legizgalmasabb elemzést. Fantasztikus lexikális tudással és szellemi kapacitással rendelkezett. Amikor az első években hazalátogattunk, a családon és Radnótiékon [Radnóti Sándor] kívül szinte senkivel nem érintkeztünk, hiszen Vajda Misu Németországban tanított, és Gyuriék [Márkus György és felesége] már Ausztráliában éltek. Pernye Andrishoz mindig elmentünk. Oda mindig be lehetett ülni, kekszet ropogtatni, és egész éjszaka beszélgetni, zenéről, kultúráról, egyebekről. Andris öngyilkos lett, amikor a betegsége úgy elhatalmasodott, hogy már nem tudott emberként élni. Andrea, a felesége saját elhatározásából utána ment. Ezt a két drága embert elvesztettük.
Heller Ágnes: A bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
360. oldal
A videón 1:55-től:
Tordai Zádor és a korculai nyilatkozat
A jugoszláviai Korcula városában (a hasonló nevű szigeten) a Praxis folyóirat köré csoportosuló értelmiségiek 1962-től kezdve minden nyáron konferenciát szerveztek. Ezt a kört olyan – akkoriban marxista vagy a marxizmushoz közel álló – nevek fémjelezték, mint Ernst Bloch, Erich Fromm, Lucien Goldmann, Jurgen Habermas, Karel Kosik, Leszek Kolakowski, Henri Lefebvre, Herbert Marcuse és Heller Ágnes.
Az 1968-as konferenciát a Varsói Szerződés államainak Csehszlovákia elleni inváziójának hírére félbeszakították, és a résztvevők közös tiltakozó nyilatkozatot fogalmaztak. A nyilatkozatot a szimpozion hat magyar résztvevője közül öten – Márkus György, Sós Vilmos és Tordai Zádor, az MTA Filozófiai Intézete munkatársai, valamint Heller Ágnes és Márkus Mária, az MTA Szociológiai Kutató Csoportjának munkatársai – aláírták. (A hatodik, Tőkei Ferenc nem.) Az öt magyar azonban ezen kívül külön tiltakozó nyilatkozatot is adott az AFP francia hírügynökségnek, amelyet aztán a Le Monde is leközölt.
Heller Ágnes meséli erről:
Először Azt hittük, hogy Zádor* nem csatlakozik. Márkus Gyuri, Marisa [Márkus Mária], Sós Vili meg én jóban voltunk, ezért közösen döntöttünk és cselekedtünk. Elhatároztuk, hogy nem lehet aláírni anélkül, hogy Zádort meg ne kérdeznénk. Tőkei eltűnt, nyoma veszett. Nem akarta aláírni, de ezt kimondani sem akarta: a legegyszerűbb volt eltűnnie. Zádort megtaláltuk. Magunkat nagy hősnek éreztük, azt hittük, az aláírás roppant bátorságot követel. Ki tudja, mi lesz a következménye? Esetleg letartóztatnak, elítélnek… Mi, pesti zsidók és lengyel katolikusok úgy véltük, nagyon hősiesek vagyunk. Marisa volt közöttünk a lengyel katolikus, aki magával hozta a lengyel virtust, amely kedveli a nagy gesztusokat.** Ő, mint Poniatowski Szaniszló, teljes öltözetben és fegyverzetben belovagolt a Visztulába, s úgy lett öngyilkos. Tőlünk, pesti értelmiségi zsidóféleségektől sem állt távol ez az attitűd. Csak Zádor maradt gyönyörűen józan. Megvonta a vállát, és azt tette, amit helyesnek tartott. Pléhpofával azt mondta: „Rendicsek, aláírom. Van egy tollatok?” Semmi hősiesség, semmi gesztus, semmi fenékkerítés. Ő azt az erdélyi kálvinista józanságot képviselte, amely mögött hosszú történelmi tapasztalat halmozódott fel. Istenem, hát mindig így van ez, mindig nagyhatalmak érdekmezsgyéi között élünk, csak az a fontos, hogy tisztességesek maradjunk. Ez pedig nem olyan nagy dolog, nem kell annyi hűhót csapni körülötte.
Heller Ágnes: Bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2004
* Tordai Zádortól ajánlom olvasásra ezt a könyvet: Tordai Zádor: Balkáni történetek.
Én többek között ezt írtam róla: SPOILER
** A lengyel mentalitáshoz egy kis adalék: https://moly.hu/karcok/740651
Egy jó kis tanulmány a korculai nyilatkozatról (sajnos csak előfizetéssel olvasható):
RAINER M. JÁNOS: PRÁGA-KORCULA-BUDAPEST, 1968. AUGUSZTUS 21.
http://www.es.hu/rainer_m_janos;praga-korcula-budapest_…
A képen a korculai aláírók (mínusz Sós Vilmos). Kép innen:
http://www.ustrcr.cz/cs/agnes-hellerova
Donald Trump és Soros György
A pénz hatalom, de véges, nem örök. Ezt jól tudják azok, akiknek vagyonuk van. Az hiányzik nekik, ami minden tisztességes íróembernek vagy filozófusnak megadatik – a remény a halhatatlanságra. Az ember rég a föld alatt porlad, de még mindig tudják róla, hogy ki volt: Jürgen Habermas, Richard Rorty vagy Lukács György. Az ő nevük viszont kihull az emlékezetből. Kik ők? Senkik, csak pénzük van. […]
Soros valamikor filozófus volt, Kar Popper tanítványa. Nagyon sok gazdag ember tanult művészettörténetet. […] A fajankók is támogatnak valamit, de a legnagyobb barmok az egész pénzüket csajokra és jachtokra költik. Ez a Trump, a bunkó amerikai milliomos, aki a pénzét arra költi, hogy egyik feleségét fogyasztja a másik után. A bunkókat megvetik, mert él a protestáns tradíció…
Heller Ágnes: Bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2004
406-407. oldal
Ne feledjük, ez a könyv 2004-ben jelent meg.
