Én nem olvastam, Jorgosz Akropolisz volt az, aki mesélt róla. A terasz a Dunára nyílt, hínár, moszat, korhadó fa és simára koptatott kavics hűvös vízszaga hullámzott, és a túlparton a lámpák fényei úgy követték egymást, mint egy nyak nélküli, levegőben függő lánc…