A témához nagyon értek, mert ismerem a vonatkozó szakirodalmat, pl. dr. Torgyán József dr., földművelés és vidékfejlesztési miniszter dr. másfél órás előadását: Keresztény hitvilágunk a mezopotámiai ásatások és a kumráni tekercsek tükrében címmel, továbbá dr.Grespik László tanulmányát, melyben leírja: Badiny Jós Ferenc sumerológus, nyelvész-történész professzor kutatásai bizonyítják, hogy Jézus nem zsidó, hanem vérünkbõl való pártus (szkíta-hun) herceg volt, vagyis Jézus vérrokonai vagyunk. Isten kiválasztott népe tehát a magyar, hiszen közülünk való hercegnõ lett Isten gyermekének anyja. Mindezek bizonyítéka leginkább az Enokh könyvének nevezett apokrif iratban található. E tárgy iránt érdeklődő néhány író – különösen szabadkőművesek – megpróbálták Enochot a memphiszi Thoth-tal, a görög Hermésszel, sőt még a latin Merkúrral is azonosítani. Egyéniségük szerint ezek különböznek egymástól, de hivatásukat tekintve – ha szabad ezt a ma már igen szűk értelmű szót használnunk – egytől egyig ugyanabba a kategóriába tartoznak, a titkos írók, a Beavatók, az okkult és ősi Bölcsesség följegyzőinek kategóriájába. Akik az Edris gyűjtőnevet kapták – s ennek jelentése „tanult, beavavott” –, azokat Egyiptomban Thoth néven hívták, ami a művészetek és tudományok, az írás vagy a betűk feltalálója, a zene és az asztronómia ismerője jelentéssel bírt. A zsidóknál az Edris -ből „Enoch” lett, aki Bar-Hebraeus szerint „elsőnek találta fel az írást”, a könyveket, a művészeteket, a tudományokat, s aki elsőnek foglalta rendszerbe a bolygók mozgását. Görögországi neve Orpheusz, minden népnél más nevet kapott.
A tárgyra visszatérve – s az olvasó bocsánatát kérve e kicsiny, de szükséges kitérőért – ezoterikus megközelítésben ez rossz könyv. Kezdődik azzal, hogy afféle kommenista trükkel szakértőnek adja ki magát a szerző, aki évtizedeken keresztül a téma kutatásával foglalkozott. Ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen bennünket! Ez csak liberálbolsi ármány. Enokh könyvéről szó sem esik a könyvben. Jó, mondjuk, Henoch szerepel, de nem találtam nála sem semmit a magyar Jézusról.
Mi van e helyett a könyvben? Tömény unalom. Részletes ismertetése a kumráni tekercsek megtalálásának, hitelesítésének, majd pedig – ó borzalom – az iratok egyenkénti és részletes ismertetése következik. A kötet második fele az esszénus közösség ismertetésével, történetével, vallási nézeteivel foglalkozik, továbbá vizsgálja azt is, hogy milyen kapcsolatban lehettek a korabeli zsidó és keresztény közösségekkel. Mindezt folyamatosan lábjegyzetekre, forrásokra hivatkozva kívánja hitelesíteni, azt a látszatot keltve, hogy ő a tudós, aki mindent tud, az olvasója viszont egy seggfej, pedig valójában az igazi tudáshoz csak kinyilatkoztatás révén lehet hozzájutni.
(A kérdés tanulmányozásához ajánlom még:: Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete – Bunyevácz Zsuzsa újságíróként – a neves külföldi szerzők által felvetettek alapján – közös nyomozásra hívja az olvasót. Elsősorban nem arra kereste a választ, hogy mi is az a Szent Grál, hanem annak eddig kevésbé kutatott, Kr. e. 1000 előtti és Jeruzsálemen kívüli vonatkozásaival foglalkozott… És a hivatalos állásponttól merőben eltérő következtetésre jutott például az utolsó vacsora kelyhével, a Torinói lepellel, a szabadkőművesség eredetével vagy a holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatban.)
Ez a paródia a moly.hu-n jelent meg először.