Georges Simenon: Maigret türelmes
„A nap úgy kezdődött, mint egy káprázatosan szép gyermekkori emlék. Maigret szeme nevetett – ok nélkül, csak mert szép az élet –, ott ült a reggelizőasztalnál, szemben a feleségével, aki éppen olyan vidám volt, mint ő.” (első mondat)
Maigret felügyelő elmúlt ötven éves. Párizsban él, de van Meung-sur-Loire-ban egy kis háza, ahová a hétvégeken és a nyári szabadság idején utazik. Kertészkedik ingujjban, nyitott gallérral, szalmakalappal a fején. Ebéd után helyben termelt, könnyű fehérbort iszik, aztán elbóbiskol a vörös-sárga csíkos nyugágyban. Ha majd nyugdíjba megy, ide fog visszavonulni.
Maigret felügyelő szereti Párizst is. Talán már nem annyira a nyüzsgő, eleven világváros pompázatos lüktetését; inkább a külvárosok megszokott, olykor kifejezetten kisvárosias légkörét. És persze a vendéglőket, kocsmákat, ahová aktuális nyomozása közben menetrendszerűen betér:
"Az Auvergne régi tipusú italmérés volt, hagyományos bárpulttal, azokkal az aperitifekkel, amelyeket ma már csak az öregek rendelnek; a tulajdonoson kék kötény, az ingujja feltűrve, szép fekete bajusz vágja ketté az arcát.
Kolbászok, hurkák, kulacs formájú sajtok lógnak le a mennyezetről, szürkés bőrű sonkák, mintha hamu alatt őrizték volna, és a kirakatban hatalmas, lapos kenyerek voltak láthatók – egyenest a Massif Centralból érkeztek.
A konyha üvegajtaja mögött a tulajdonos sovány és száraz felesége a tűzhely körül ügyködött.
– Ebédelnek? Kétszemélyes asztalt?
Terítő nem volt; a viaszosvászonnal borított asztalokra préselt papírost raktak, erre firkálta rá a tulajdonos a számlát. Egy palatáblán krétával írott szöveg állott:
Morvani disznópástétom
Borjúcomb lencsével
Sajt
Gyümölcslepény"
Maigret felügyelő kinézetre lehetne egy kishivatalnok, de ő a párizsi rendőrség gyilkossági nyomozócsoportjának vezetője. Legújabb esete egy régi kuncsaftjának, a féllábú Manuelnak a meggyilkolásával kezdődik. Maigret derűs nyugalommal veti bele magát az ügybe, elővarázsolva embereket a homályból, megforgatva őket hatalmas mancsában, aztán visszarakva a helyükre. Ezek az emberek néhány gyors vonással megrajzolt karakterek: bárpincérek és kereskedelmi ügynökök, prostituáltak és helyi jelentőségű fenegyerekek. A rendőrség látókörének perifériáján érdektelen párizsi lakosok, de a felügyelő nyomozása érdekes emberi sorsokat vetít mögéjük. A korábbi fekete-fehér figurák kiszínesednek, életre kelnek. És ahogy a bűn, a kapzsiság diktálta gonoszság a sorsok tükrében láthatóvá válik, úgy támad fel a szenvedély Maigret-ben is. A kezdeti türelem elfogy, és a nyugodt, komótos felügyelő olyanná válik, mint egy buldózer. Megállíthatatlanul nyomul előre, és környezetében a rendőrök tisztelettel, a bűnözők rémülettel térnek ki előle. Letép minden álarcot, feltárja a múlt sötét titkait, és a csupasz emberi szenvedélyek leplezetlenül válnak láthatóvá előttünk.
Százhatvan nem túl sűrűn szedett oldal, egy szimpla bűnügyi történet, amely nem akar több lenni annál, mint ami. Nincsenek benne titkos szimbólumok, rejtett irodalmi utalások; helyette pontosan megrajzolt figurák mozognak tisztán látható környezetben, logikusan következő események mentén. Nincs horror- vagy akciófilmdramaturgia; egy szerethető, nem tökéletes, hanem tökéletesen emberi főhős megold egy bűnügyi rejtvényt, mert ismeri az emberi szenvedélyek gyilkos erejét. Klasszikus krimi a 20. század közepéből. Nekem tetszett.
Georges Simenon: Maigret New Yorkban
Nem minden Maigret történet remekmű. A rajongókat persze ez nem érdekli, és vetődnek minden újabb megjelent kötetre. Így sorra kerül az amerikai nyomozás története is.
Mi az, ami leginkább elvarázsoló a francia rendőrfelügyelő történeteiben? Simenon páratlan atmoszférateremtő képessége, és a főhős rokonszenves, életteli és mégis különleges alakja. Ebből ebben a regényben most a szokottnál kevesebb jön át. Néhány jelenet: érkezés hajóval New Yorkba, beszélgetések az alkoholista magánzsaruval, találkozás a jósnővel; és persze néhány lopott pillanat, amikor Maigret meghúzza a Madame Maigret által a bőröndjébe csúsztatott törköly pálinkát, vagy felidézi egy régi, emlékezetes, huszonhat órán át tartó kihallgatás emlékét.
A történet fordulatos, és a konkrétan elkövetett bűncselekmények felderítésénél érdekesebb a múlt, a régen elkövetett bűnök emléke – ez gyakori a Simenon regényekben. Ez a múlt megismerhető, felidézhető, és a jelen eseményei önmagukban meg sem érthetőek nélküle. Ezt a múltat a szereplők hordozzák magukkal, ezért hát nem a tárgyi bizonyítékok megtalálása Maigret igazi feladata, hanem az, hogy belehelyezkedjen az életükbe, átélje gondolkodásukat, sorsukat.
Emberi sorsok, amelyek a közös kiindulópontból a fellegekbe, az amerikai felhőkarcolók tetején lévő luxusirodákba, vagy a külvárosi nyomornegyedekbe vezetnek. Amerika a szélsőségek hazája, talán ezért is van, hogy ez a sztori az én ízlésemhez képest túl romantikusra sikerült. És van benne egy telefonon lezajló távkihallgatás is, amely szerintem, hiteltelen.
Ettől eltekintve, a könyv hozza egy jó, átlagos krimi színvonalát, nem túl hosszú, pár óra alatt kivégezhető.
Georges Simenon: Maigret kudarcot vall
Maigret főfelügyelő a párizsi rendőrség gyilkossági csoportjának vezetője nem ismer lehetetlent. Georges Simenon talán száznál is több nyomozását vetette papírra, és valamennyiben sikerült kinyomoznia és rács mögé juttatnia a tettest, de legalábbis a kibillent erkölcsi világ rendjét helyreállítania.
Maigret sikereinek a titka talán nem is az aprólékos, mindenre kiterjedő felderítő munka, hanem az a képessége, hogy beleélje magát a bűntett szereplőinek helyzetébe, kitalálja a gondolataikat, a motivációikat, mintha nem is rendőr, hanem krimiszerző volna. Ezért aztán különösen érdekes, amikor Maigret kudarcot vall. Itt, ebben a könyvben, az olvasó kísérletet tehet rá, hogy bebizonyítsa, jobban ért a lélektanhoz és a bűnügyekhez, mint a párizsi rendőrség főfelügyelője.
A történet egyébként meglehetősen szokványos: a dúsgazdag henteskirályt, Maigret egykori általános iskolai osztálytársát meggyilkolják, és gyilkosság elkövetésére – a rendőröket leszámítva – a könyv valamennyi szereplőjének indítéka és lehetősége van.
Párizsban folyamatosan zuhog az eső, mindenki meg van fázva, Maigret sört és törkölypálinkát iszik, borjúbecsináltat és milánói spagettit eszik, pipázik, és elfelejti egy álmát. Többet nem árulhatok el, de olvassátok, és kezdődjék a nyomozás!
Ezek az ismertetők a moly.hu-n jelentek meg először.
