Ed McBain: A heccelődő
"- Szerintem csak mázlija volt- állította továbbra is Chuck.
– Lehetséges. – A süket mosolygott. – Mindenesetre én nyertem, nem?
– Maga hát. S mivel maga nyert, nyugodtan állíthatja, hogy előre kiszámította, hogy maga fog nyerni.
– Valóban kiszámítottam, Chuck.
– Ezt csak mondja. Ha vesztett volna, most másképpen beszélne. Mindenfélékkel előhozakodna, hogy kimagyarázza a tévedéseit.
– Aligha – mondta a süket. Én nem az az ember vagyok, aki beismeri, hogy tévedett. A tévedés szó az én szótáramban nem szerepel.
– Nem? Hát mit mond helyette?
– Eltérést. Az igazság állandó, Chuck. Csak az igazság észlelése az, ami változik. A hiba nagysága a változatlan igazság és a megfigyelés pontossága közti különbségtől függ. S az ilyen hibát csak eltérésnek lehet nevezni, nem tévedésnek.
– Ostobaság – mondta Chuck, mire az asztal körül ülőkből kitört a röhögés.
– Pontosan – mondta a süket, aki együtt nevetett a többiekkel. – Ostobaság. A hiba egyszerűen az igazság megfigyelésekor megmutatkozó ostobaság. Lenne szíves osztani?"
A fenti párbeszéd természetesen nem egy filozófiai konferencián, hanem egy pókerasztal mellett hangzik el. A beszélgetés két résztvevője közül Chuck, az izomagyú, nem túl érdekes. A süket viszont annál inkább. Ő az, aki a tökéletes bűntény kitervelője és könyv az ő teóriájának gyakorlati megvalósulását vizsgálja: mennyire kiszámítható az élet, és egy okos bűnöző hogyan képes túljárni egy világváros teljes rendőrségének az eszén.
A helyszín New York, annak is 87. rendőrségi körzete, ahol az Ed McBain korábbi bűnügyi történeteiből megismert nyomozók munkáját kísérhetjük figyelemmel. Az olasz származású Steve Carella, a zsidó Meyer Meyer, a Puerto Ricó-i Frankie Hernandez és a többiek rutinszerűen végzik nyomozásaikat, gyilkossági ügyekben, és szimpla kis zsarolási, meg telefonbetyárkodási ügyekben, és esélyük sincs, hogy lássák: a szálak összefutnak, mert egy hideg, számító és kegyetlen bűnöző mozgatja őket.
A regény megírásának időpontja: valamikor a múlt század hetvenes évei (Szíjgyártó László fordításának dátuma: 1977). A terrorizmus Európában már megjelent, de az USA-ban még elképzelhetetlen volt a politikai indítékú rombolás. A szerző épp ezért szimpla bűnügyi háttért konstruált a lángokban álló New York mögé.
Lángokban álló nagyváros, tökéletes bűntény, okos és kegyetlen bűnöző, esendő, de szerethető rendőrök, akik már régi ismerőseink – ezek azok a kellékek, amelyek ezt a krimit izgalmas és szórakoztató, könnyű nyári olvasmánnyá teszik.
Ed McBain: A bőszhedt Gyilkanessz
"Kerüld a Guffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a bőszhedt Gyilkanessz!"
E vers eredetileg Lewis Carroll: Alice Tükörországban című gyermekkönyvében szerepel, és Ed McBain krimijében egy rock számnak a szövege. 2004-et írunk, a helyszín New York, a szereplők az amerikai könnyűzenei biznisz jellegzetes figurái: énekesek, különböző rendű és rangú menedzserek, valamint a körülöttük feltűnő alvilági figurák, továbbá New York 87-es rendőri körzetének nyomozói.
A sztori kiinduló pontján egy luxusjachton egy nagyreményű rockénekesnő performanca zajlik, amelyet két álarcos fegyveres megjelenése szakít félbe. Az énekesnőt elrabolják, váltságdíját követelnek érte, s a történet további részében az emberrablás tettesei elleni nyomozást kísérhetjük figyelemmel.
Steve Carella, az olasz származású szimpatikus nyomozó, aki Ed McBain elmúlt harminc évben írt regényeinek állandó szereplője, ezúttal külső segítséget kap: az FBI különleges nyomozócsoportjával együttműködve kellene végigvinnie a nyomozását, s a legmodernebb bűnüldözési technikai eszközök is rendelkezésére állnak. Ám de az elkövetők is profik, ezért hát a játszma kimenetele egyáltalán nem biztos, s a krimik szokásos követelménye szerint a végére is jut egy csavar. Mindezek alapján ez a könyv lehetne akár egy kellemes nyári kikapcsolódás is.
Sok olyan regény van, amelynek van titkos, belső története is. Ez a történet nem feltétlenül jelenik meg a regény cselekményében, illetve csak mellékszálként vagy háttér sztoriként olvasható. De ha figyelmesek vagyunk, rájöhetünk: a szerző valójában e miatt írta meg a könyvét. Ez az üzenet, elrejtett mondanivaló alkalmas arra, hogy manipulálja az olvasót, mint a filmekben villanásnyi kockaként megjelenő reklám, vagy a rejtett politikai hirdetés. Ha jó a könyv, ha tehetséges a szerző, akkor ez nem gond, de ha kilóg a lóláb, akkor ez nagyon el tudja rontani a szórakozást.
Ed McBain elég jó krimi szerző, de nem elég jó manipulátor. Mi a titkos üzenete? A mai könnyűzene világa csak a pénzről szól, itt minden erkölcstelen, pornográf és erőszakos. A rendőrség felhasználhatja a legmodernebb technikákat is, de valójában tehetetlen a hasonló módon felszerelt bűnözők ellen. A megoldás a régi világ és a régi erkölcsök visszatérte lehetne csak. A harminc éve semmit sem öregedő nyomozó a régi, alapos, hagyományos módszereivel többet ér, mint az FBI legjobban felszerelt nyomozóapparátusa. Hát ez, úgy ahogy van, egy nagy baromság, és csak azt mutatja, a szerző megöregedett, és nem képes igazán követni a világ változásait. Ez ugyan Ed McBain korábbi regényeit visszamenőlegesen nem értékeli le, de azt jelzi: további krimijeitől nem sok újat várhatunk.
De A bőszhedt Gyilkanessznek nem ez a legnagyobb baja. Igazából egy krimit úgy lehet a legjobban elrontani, ha a történet kiszámítható. Ha a szereplők sablonosak, akkor nem várható tőlük meglepő fordulat, és visszamenőlegesen is következtethető minden tettük, ezért hát az ilyen könyvből hiányzik a titok. Krimi titok nélkül unalmas olvasmány. Ed McBain ezen könyve sablonos, kiszámítható és didaktikus krimi, ezért a rossz könyvek közé sorolható.
Infók Ed McBain-ről.
Ezek az ismertetők a moly.hu-n jelentek meg először.