észlelés
2010. május 13-án délelőtt 10-kor az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatótermében lapozgatta egy kb. negyven év körüli ezüstszürke hajú, fekete bőrdzsekis férfi, aki a május végi koncertjei miatt jött haza Sidneyből. Gondolkodtam rajta, dedikáltatni kéne vele valamit, de csak másolt CD-im vannak, és azt mégiscsak ciki lett volna. Én figyeltem őt, ő pedig azokról olvasott, akik figyelték őt. Figyelők egymás közt. Én untam meg hamarabb, visszamentem a szobámba dolgozni. Aztán ezt a zenét hallgattam:
Európa Kiadó: Elrontottuk ezt az évezredet
(De nem baj, mert itt a következő)
Eltűnünk, mint az utolsó metró –
Ez egy végtelen kirándulás.
Én igazán nagy csaló vagyok,
de még nem akadt igazán nagy fogás.
Ha úgy tűnik, hogy mindent szabad,
olyan elveszettnek érzed magad:
A válasz örökre kérdés marad,
a kérdés örökre válasz marad.
Minden eladó,
de minden elfogyott.
Az óra körbejárt, és a szavadon fogott.
Unalmas totem az oltárokon –
Az élet már fagyos és vértelen.
Nincsenek sztárok a csillagokon,
Mert az arcukra fagyott az értelem.
Én nem törődöm semmivel, és mégis:
valahogy itt vagyok.
A létezés már félsiker,
és én nyomon vagyok, vagy
nyomot hagyok?!
Minden eladó,
de minden elfogyott.
Az óra körbejárt, és a szavadon fogott.
Mint eltévedt utazó érkezel –
egy rozsdás város a történelem.
Szerinte te se létezel,
és mindenki halott a környékeden.
Elrontottuk ezt az évezredet,
de nem baj, mert itt a következő.
(Kiss László dalszövege)
Ez az észlelés a moly.hu-n jelent meg először.