(A képen nem Bényei Tamás, a Hot Jazz Band trombitása látható, aki nem azonos dr. Bényei Tamással, a Rejtélyes rend című kötet szerzőjével.)
A hulla az udvarban, a fal mellett, a szemeteskuka síkjában, a törött üvegekre merőlegesen, egy megfagyott madártetem társaságában feküdt a hóban. Arcát az Analízis című tudományos folyóirat legutolsó száma takarta.
Mr. Thomas B., a jóhírű magándetektív és jeles krimiszerző, minderről csak hetekkel később értesült, midőn munkaadója, a nagyhatalmú Mr. Egy E., a nyomozás kellős közepén visszavonta megbízását, épp oly váratlanul, mint amilyen megmagyarázhatatlanul.
Ahogy Mr. Thomas B. kilépett a könyvtár ódon épületének sötét lépcsőházából, mintegy megvilágosodásszerűen érte tudatát a gondolat, melyet addig hiába keresett. A korábbi gyanúsítottak – A, mint Amis, B, mint Borges, C, mint Calvino; illetve N, mint Nabokov, P, mint Pynchon és R, mint Robbe-Grillet, ártatlanok. A hiányzó láncszem, nem O, mint Orwell vagy Q, mint Queneau, hanem Mr. Umberto E., aki szakállával Mr. Egy E-t utánozza. Ez az a jel, amellyel hazudni lehet, és amely ugyanakkor egyszerre nyom ( trace ) és kulcs ( clue) is.
Az álszakállas tettes magát könyvtárigazgatónak kiadva tulajdonította el az újságot, amely aztán a halott arcára került.
Mr. Thomas B. érezte, hogy valami még hiányzik a teljes megoldáshoz, de nem bírt rájönni, mit kellene még kiderítenie. Kisszerű történet – gondolta – amelynek metafizikus vonásait csak a beavatottak ismerhetik fel. Talán ez volt az oka annak is, hogy az olvasójegyét Dale Cooper nevére töltötték ki?
Mindennek azonban akkor már nem volt jelentősége. Ahogy a nyomozás megismétli a bűntettet és az olvasás a szöveget, úgy az eredeti eseménytől, a valódi megértéstől egyre távolodunk.
(entropia kisasszony)
(bibliofita = Mr. Egy E.)