vargarockzsolt

Raktár. Egy gátőr szerszámai és egy levéltári segédfogalmazó iratai.

Friss topikok

Címkék

56 os intézet (1) 62/kirakós játék (1) a. e. bizottság (1) Aaron Blumm (1) acid test (1) Adorno (1) adorno (1) ady endre (2) agatha christie (1) Akció van! (1) Akira Kurosawa (1) akutagava (1) alain badiou (1) alan lightman (1) alan turing (1) alaptörvény (1) alaszka (1) Alfred Steiglitz (1) Alfred Stieglitz (1) alkotmány (1) állambiztonság (1) állambiztonsági levéltár (2) Almási Miklós (1) alternatív iskolák (1) alternatív vallás (1) amerikai (3) amerikai krimi (2) amerikai psycho (1) amerikai regény (12) andrás lászló (1) andrás sándor (1) andrej rubljov (2) André Kertész (1) andy clark (1) andy warhol (1) angol (1) angol regény (8) angst (1) anna margit (1) antiszemitizmus (3) antoine rocquentin (1) antropológia (1) Apám helyett (1) apokalipszis (1) apokaliptika (1) Apolló (1) arasse (1) argentin (2) arnheim (1) Arthur C. Danto (1) asperger-szindróma (1) Assmann (2) Asterix (1) ateizmus (1) auden (1) aukció (1) Auschwitz (1) auschwitz (1) austerlitz (1) ávh (2) Az ellenállás melankóliája (1) az első száz (1) A bankár (1) A csemegepultos naplója (1) a csend (1) A halál kilovagolt Perzsiából (1) a hóhér háza (1) a holtsáv (1) A kék szifon (1) a nő (1) a párválasztó agy (1) a pszichológia örök témái (1) a század (1) a szellem nemessége (1) a természet és a lélek (1) a tér költészete (1) A történetárus (1) Babij Jar (1) babits mihály (1) bach (1) bagabo (1) Bajor Andor (1) balassa péter (1) Balassa Péter (1) Balaton (1) balázs béla (1) Bálint Eszter (2) Balkán (2) Balogh Attila (1) Balzac (1) bán andrás (1) bán zoltán andrás (2) Bán Zsófia (2) Barcelona (1) bárdos deák ági (1) Bari Károly (1) Barnás Ferenc (1) barnes (1) barthes (1) Barthes (1) bartók (2) bazsányi sándor (1) beatles (1) beaver (1) beethoven (1) békés pál (2) Bencsik Orsolya (2) benedek anna (1) bényei tamás (1) Bényei Tamás (1) benyhe jános (2) beregi tamás (2) bereményi géza (1) bernstein (1) bestiárium (1) bestseller (1) besúgók (1) beszámoló (1) beszélgetések (1) bibliofita (1) bibó istván (2) bill gates (1) bimini (1) bírálatok (1) bloor (1) blues (1) bob dylan (1) bodó balázs (1) bódy gábor (3) bogdán józsef (1) bogdán lászló (1) bognár szabolcs (1) bögre zsuzsanna (1) bohócok (1) bokszmeccs (1) Bolaño (4) Bolano (2) bondarcsuk (1) Borbély Szilárd (1) Borges (3) boros jános (1) Bosznia (1) Bovaryné (1) boyd (1) brecht (1) Brenner (1) Bretter György (1) bret easton ellis (1) bruegel (1) brueghel (1) Bruno Monsaingeon (1) Bryson (1) Bukovac (1) bulgakov (2) bulvár (1) bunuel (1) bűnügyi regény (1) Cage (1) Calvino (3) calvino (3) camus (1) Caravaggio (1) carnap (1) cavalli sforza (1) ceausescu (1) celeb (1) Cellini (1) cenzúra (1) cervantes (2) cesares (1) Chandler (1) Chile (1) Chuck Norris (1) cigány (3) cigányok (1) cigányság (2) civilizáció (1) coetzee (1) coppola (1) Cortázar (1) cortazar (1) cortázar (1) cossa (1) Cruyff (1) Csaba Ferenc (1) Csákány István (1) családregény (2) csányi sándor (2) csányi vilmos (4) csáth géza (1) cseh tamás (1) csenus imre (1) csenyéte (1) csép attila (1) cserna szabó andrás (1) csillagászat (1) csillagtúra (1) csirkejáték (1) Csontdaráló (1) csontváry (1) czesław miłosz (1) dali (1) daniel denett (1) Daniel Kehlmann (1) dankó utca (1) dante (1) darwin (1) David Smile (1) dawkins (1) del (1) demény péter (1) demetrovics zsolt (1) demján sándor (3) Dennis Lehane (1) dés mihály (1) detektívtörténet (2) diana hercegnő (1) dilettáns (1) divat (1) Doktor Faustus (1) dolittle (1) don king (1) dragomán györgy (1) drakula (1) Dresch (1) Duchamp (2) dzsessz (1) edison (1) Edmund Husserl (1) Ed McBain (1) ed mcbain (1) egyed péter (1) egyetleneim (1) Egyházfórum (1) Egyiptom (1) egy ember (1) egy medvekutató feljegyzései (2) egy mondat azok közül (1) Einstein (1) einstein (1) ejnye (1) elbeszélés (1) elbeszélések (3) életrajz (5) élet és irodalom (1) eleven irodalom (1) Eliot (1) eliot (1) ellenkultúra (1) Ellis (1) előadóest (1) el greco (1) el liszickij (1) emberi viselkedés (1) emlékezet (2) entropia (1) Eötvös Péter (1) eper reggelire (1) Erdély (3) erdély (2) erdélyi (2) erdélyi magyar regény (1) Érdi Péter (1) erdős virág (1) erlend loe (1) esszé (19) esterházy (2) esterházy péter (2) esti (1) észlelés (3) etnikum (1) etnofon (1) európa (1) Európa (3) európa kiadó (2) evolúció (6) evolúciós (2) evolúciós pszichológia (3) ezoteria (2) fajbiológia (1) falcsik mari (1) faljáró (1) fantasy (2) fantasztikus (5) farkas béla (1) Farkas Zsolt (1) fasizmus (1) fassbinder (1) fehér márta (1) fejős éva (1) Fejtől s lábtól (1) fekete lyuk (1) fékevesztett evolúció (2) fenegyerek (1) fenyő d. györgy (1) festészet (3) festménytalányok (1) feyerabend (1) Feyman (1) Film (1) film (2) filozófia (16) finn (1) firenze (1) fizika (5) Flaubert (1) foci (2) fodor ákos (2) Fodor Géza (1) folklór (1) Forrás (1) fotóesztétika (1) fotókiállítás (1) fotóművészet (2) foucault (2) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) francia (8) francia regény (4) frankenstein (1) franny és zooey (1) Frei Tamás (1) Freud (3) freud (2) furtwängler (1) Füst Milán (1) Gaarder (1) gadamer (1) Gagarin (1) Gao Xiangjian (1) garaczi lászló (1) garbarek (1) generation p (1) genetika (1) geoffrey miller (1) geoffry miller (1) georges simenon (1) Georges Simenon (1) george foreman (1) Gerlóczy Márton (1) Gerő-Romsics vita (1) Gerő András (1) gertrude (1) gertrude stein (1) géza (1) giccs (1) glam-rock (1) glenn gould (1) goebbels (1) goethe (1) goldbach sejtés (1) Gorgo (1) görög regény (1) goropius becanus (1) Gosztonyi Katalin (1) goya (1) gőzgép (1) Grace Davie (1) gravitáció (1) grecsó krisztián (1) Grencsó (1) grendel lajos (1) grespik lászló (1) grigirij perelman (1) Gundel Takács Gábor (1) guttmann andrás (1) gyáni gábor (1) győrffy ákos (1) György Péter (2) györgy péter (2) gyuris tamás (1) hacker (1) hafner zoltán (1) hagyomány (1) hajléktalanok (3) hajnóczy péter (3) Hajnóczy Péter (3) hamu és ecet (1) Hamvas Béla (2) hamvas béla (6) hanák andrás (1) hankiss elemér (2) Hannah Arendt (1) happening (1) hari (2) Harry Potter (1) haruki (1) haszid (1) hatályon kívül helyezve (1) Hawking (1) haydn (1) háy jános (1) hazai attila (1) Heidegger (1) hemann hesse (1) hemingway (3) hempel (1) Hendrix (1) henry rollins (3) Herczeg János (1) hernádi gyula (1) Hernádi Zsolt (1) hévizi ottó (1) hidegdauer (2) hitler (1) Hitler (1) Hofi Géza (1) holden caulfield (2) holdpalota (1) Holdpalota (1) hölgyszonáta (1) holland (2) HOLMI (1) Holocaust (5) holttengeri tekercsek (2) homérosz (1) horizont (1) Horthy (2) horvát (1) horvát regény (2) houellebecq (1) Hrabal (1) Hraskó Péter (1) hülyeség (1) hunter thompson (1) ian hancock (1) idegengyűlölet (1) identitás (1) idő (1) ifjúsági (1) III/III (1) ikarusz (1) imrei andrea (2) ingmar bergman (1) interjúk (1) internet (2) irodalmi bulvár (1) irodalom (5) irodalomkritika (1) irodalomtörténet (2) irodalomtudomány (2) irónia (2) Isaac Stern (1) iskola a határon (1) Ismail Kadare (1) ismeretelmélet (1) ismertető (1) Italo Calvino (1) itt és most (1) iványi gábor (2) j.s.bach (1) Jakob Nielsen (1) jakus ildikó (1) james dean (1) James Ellroy (1) james joyce (1) james watt (1) janis joplin (1) jánossy lajos (1) japán (4) jared diamond (1) Jarmusch (2) jelenits istván (2) jeles andrás (1) Jeszenszky Géza (1) jethro tull (1) jimi hendrix (1) jim morrison (2) john cage (1) john gay (1) john gribbin (1) john lennon (2) John Lurie (2) Jon Fosse (1) Joós Katalin (1) joyce (1) józsef attila (3) József Attila (1) jó könyv (1) julio cortazar (3) kabbala (1) kádárizmus (1) kádár jános (2) kádas mária (1) Kafka (1) kafka (1) kalasszikus irodalom (1) kálmán c. györgy (1) Kálmán C. György (1) Kálnoky (1) kalóz (1) kamarás istván (1) kamill kopke (1) Kampis György (1) kanadai (1) Kandel Sámuel (1) Kaposvár (1) karácsony benő (1) Karashan (1) karc (10) Karl Jaspers (1) Karl Popper (1) karnevál (1) katolikus (1) kavafisz (1) kazár szótár (1) kedvenc (1) Keleti díván (1) kemenesi zsuzsanna (1) kemény istván (2) kenéz ferenc (1) Kenéz Ferenc (2) ken kesey (1) képfilozófiák (1) Kerékgyártó István (1) keresztény (1) kerry4ever (1) kertész (3) kertész imre (2) keszeg anna (1) keszei józsef (1) kínai regény (1) king crimson (2) kipling (1) király lászló (1) kirekesztés (1) kiskegyed (1) kisregény (6) kiss ferenc (1) kiss lászló (1) kis jános (1) Klaniczay (1) klasszikus (6) klasszikus zene (1) klaus nomi (1) Koen Wessing (1) koestler (1) kolozsvár (1) Kolozsvár (2) Kolozsvár-oratórium (2) költészet (2) Kondor Béla (1) kondor béla (1) Konkoly-Thege Miklós (1) konnekcionizmus (1) Konrád György (2) konrád györgy (1) könyv (3) konzervatív (1) köpenicki kapitány (1) Kornis Mihály (1) Kőrösi Zoltán (2) kortárs (32) kortárs irodalom (12) kortárs magyar (23) kortars magyar felvidek hataron tuli szepirodalom recenzio (1) kortárs magyar klasszikus (3) kortárs magyar regény (14) kortárs zene (1) Kostler (1) kosztolányi (1) kovács andrás bálint (1) Kovács András Bálint (1) kovács ibolya (1) kovács teréz (1) közgazdaságtan (1) közhelyek (1) kozmológia (1) Kołakowski (1) Krasznahorkai (1) krasznahorkai lászló (8) Krasznahorkai László (3) krimi (25) kritika (5) kronopiok es famak tortenete (1) kroó györgy (1) Krusovszky Dénes (1) Kublaj kán (2) kuhn (1) kultúra (1) kulturantropológia (2) kultúrantropológia (1) kultúrpolitika (1) kultúrtörténet (1) kundera (1) Kundera (1) kuplé (1) kurgáni napló (1) kurtág györgy (1) Kurtág György (1) kurtz ezredes (1) kurt gödel (1) kutyaügyi előadó (1) kvantumfizika (1) Lacan (1) ladányi jános (1) láng orsolya (1) Láthatatlan városok (1) láthatatlan városok (1) Latin-Amerika (1) Látó (2) látó (1) Lawrence Block (1) leibowitz (1) lektűr (9) lem (1) lengyel regény (1) lenin (2) leonardo (1) Leopardi (1) Lewis Payne (1) le clézio (1) lharmattan kiadó (1) liar (1) liberális (1) liberalizmus (1) linn ullmann (1) litvai nelli (1) liv ullmann (1) lonesco (1) losonczy géza (1) lovas ildikó (1) lucy lippard (1) Ludassy Mária (1) Lukács György (1) luther (1) Lyotard (1) maár judit (1) Machiavelli (1) macska (1) macskakaja (1) mágikus realizmus (1) magyar (43) magyarország (1) magyarország alaptörvénye (1) magyarország felfedezése (1) magyarósi éva (1) magyar hivatástudat (1) magyar irodalom (4) magyar krimi (1) magyar nemzettudat (1) magyar novellák (2) magyar regény (3) Mahavishnu (1) maigret (1) Maigret (9) Majtényi László (1) maláj (1) Malevics (1) Malina János (1) Mallarmé (1) malraux (2) mao (1) Marcell Duchamp (1) marcel aymé (1) marcovaldo (1) Marco Polo (2) marketing (1) Márkus György (1) marlon brando (1) martin amis (1) Martin Amis (1) Martin Buber (1) Márton László (1) marton lászló távolodó (1) Marvin Pontiac (1) Marx (1) matematika (2) máté tóth andrás (2) Matisse (1) Matt Ridley (1) maurice lee (1) Medusa (1) meghalt a főítész (1) Megjött Ézsiás (1) melankólia (1) méltatások (1) memoár (2) ménes attila (2) menyhárt jenő (1) Menzel (1) mérő lászló (1) Mérő László (1) mese (1) meseregény (1) Mészöly Miklós (1) metagalaktika (1) Mexikó (1) micsinay (2) mikael niemi (1) mikes tamás (1) miklósi ádám (2) Mileta Prodanovic (1) mindig régen van (1) mocsok (1) modern (1) moldova györgy (1) molnár ferenc (1) moly (1) moly.hu (3) monty cantsin (2) morel találmánya (1) Móricz Zsigmond (1) Mosonyi Aliz (1) Mozart (1) Mózes (1) mr. spencer (1) muhammad ali (1) multiverzum (1) Mum (1) murakami (1) mussolini (1) Műút (1) művészetfilozófia (3) művészettörténet (4) nádas péter (2) Nádas Péter (4) nagyamám (1) nagyanyám (1) nagy bandó (1) nagy gábor dániel (1) nagy gergely (1) nagy imre (1) Nagy Koppány Zsolt (1) nagy sándor (1) nagy sz. péter (1) nánay bence (1) napló (2) napster (1) Neil Gaiman (1) Nemes Nagy Ágnes (1) nemes z márió (1) német (2) német regény (1) nemo kapitány (1) népi mozgalom (1) népzene (1) Nesbø (2) new wave (1) new york trilógia (1) nick cave (1) nietzsche (2) Nietzsche (3) nixon (1) nobel díj (2) noire (1) női lektűr (1) nooteboom (3) norman mailer (1) norvég (1) novák péter (1) novella (3) novellák (9) nulla (1) Nyáry Krisztián (1) nyelvfilozófia (1) Nyolcak (1) Nyugat (1) ő. kovács józsef (1) obszervátorok (1) ógyallai csillagvizsgáló (1) oktatás (2) olasz (3) olasz sándor (1) olvasásszociológia (1) olvasónapló (1) önéletrajz (2) opera (1) orál history (1) örkény istván (1) orosz (2) orosz regény (2) osztrák (2) ottlik (1) ottlik géza (1) Ottlik Géza (1) ottlik veduta (1) öt irás az erkölcsrö (1) p. j. stradlater (1) Papp István (1) parallax (1) paraszt (1) para kovács (1) párhuzamos történetek (1) párhuzamos világok (3) paródia (1) pasolini (1) patmosz (1) pauline melville (1) paul auster (2) Paul Auster (4) paul klee (2) pavić (1) Peacocke (1) pelevin (2) pénz (1) Pernye András (1) Perseus (1) peter hammill (1) petrik iván (1) Petri György (2) philip roth (1) picasso (2) pilinszky jános (2) PIM (1) pina (1) piszkos fred (1) piszkos harry (1) platon (3) pléh csaba (5) podmaniczky szilárd (1) poincaré sejtés (1) poirot (1) politika (9) politikai filozófia (1) politológia (1) popper (1) popper péter (1) popzene vittulából (1) porno (1) portugál (1) Poszler György (1) posztmodern (21) posztmodern regény (3) probléma (1) Professzorok Batthyány Köre (1) Prónay Csaba (1) propaganda (1) proust (1) provincializmus (1) próza (1) Prufrock (1) pszichoanalízis (1) pszichológia (10) puskás ferenc (1) putyin (2) Pynnchon (1) Queneau (1) quine (1) Radics Viktória (1) radnóti sándor (3) rados ferenc (1) raimundus lullus (1) rainer m. jános (2) rainer maria rilke (1) Rakétaember (1) rasszizmus (2) Ravel (1) ready-made (1) recenzió (36) recenzio (1) regény (39) régészet (1) Reggel és este (1) reichenbach (1) reinkarnáció (1) rejtő (1) remekmű (1) Réz András (1) richard brautigan (1) richard rorty (1) Richter (1) Ridley (1) ridley scott (1) riemen (1) rilke (1) Rimbaud (1) Robbe-Grillet (1) Roberto Bolaño (1) Robert De Niro (1) robert de niro (2) roccamatio (1) rockandroll (5) rockzene (1) rodcsenko (1) roger waters (1) roma (3) romani (2) Romano Rácz Sándor (1) román józsef (1) Romsics Ignác (1) rónay lászló (1) Rorty (2) rossz könyvek (1) rossz regény (1) rubin szilárd (2) rudolf arnheim (1) Rushdie (1) safranski (3) sakk (1) salinger (3) sally hayes (1) samuel borkopf (1) Sándor Klára (1) sántaiskola (2) sántha józsef (2) sanzon (1) san francisco (1) saramago (1) sárközi györgy (1) sárközi márta (1) sartre (2) Sáry László (2) Sátáni versek (1) Sátántangó (1) schiff andrás (1) Schöberg (1) schönberg (1) schubert (1) sci-fi (3) Searle (1) sebald (1) Sebald (4) sebestyén mihály (1) seiobo (1) Semjén Zsolt (1) Shakespeare (2) sherlock holmes (1) sign (1) silence (1) Simenon (5) Simon Albert (1) simon albert (1) sitting targets (1) skandináv (3) skandináv krimi (1) solti györgy (1) Solt Ottilia (1) somoza (1) Sonntag (1) Soros György (1) sorstalanság (1) spanyol (1) spanyol regény (3) Spengler (1) spinoza (1) spiró györgy (1) stalker (1) Stendhal (1) stephenie meyer (1) stephen jay gould (1) stephen king (1) steven seagal (1) steve yates (1) Susan Sontag (1) Svájc (1) svéd (1) Symposion (1) szabadesés rádió (1) szabadkőművesség (1) szabadság (1) Szabó Lajos (1) Szabó Miklós (1) szabó t. anna (1) szcientológia (1) széchenyi ágnes (1) szécsi noémi (1) szegénység (1) szegő jános (3) szegregáció (1) szégyen (1) székely jános (1) szekularizáció (1) szelényi iván (1) személyes (1) szentháromság (1) szent ágoston (1) Szent Ágoston (1) szepirodalom (1) szépirodalom (6) Szépművészeti Múzeum (1) szép ernő (1) Szerbhorváth György (1) szerb regény (2) Szerdahelyi Zoltán (2) szerzői jog (1) szigetek és szemhatárok (1) szilágyi domokos (1) szilasi lászló (1) színház (1) sznob (1) szociálantropológia (1) szociális idegtudomány (1) szociálpszichológia (1) szociográfia (5) szociológia (10) szokratész (1) szókratész (1) Szókratész (1) szőnyei tamás (1) Szőnyei Tamás (1) szórakoztató (1) szótárregény (1) Sztálin (1) sztrugackij (1) Szvjatoszláv Richter (1) szvjatoszlav richter (1) Takács Ferenc (1) talamon alfonz (1) talyigás (1) Tandori (2) tanulmány (1) tarantino (1) tárca (1) tarkovszkij (2) Tarnatino (1) tarr béla (1) társadalomtudomány (1) tar sándor (3) Tar Sándor (1) Tatár György (1) telep (1) temesi ferenc (1) teológia (1) teréz anya (1) tesla (1) teslár ákos (1) The Blind Man (1) Thomas Mann (1) thomas mann (1) thuküdidész (1) tibet (1) tillmann j. a. (2) Tillman J. A. (1) Tinguly (1) tintoretto (1) Tipotex (1) tiziano (1) tizparancsolat (1) Tolnai Ottó (2) tömjén zsolt (1) Tompa Andrea (1) tompa andrea (2) tom wolfe (1) Tordai Zádor (2) torgyán józsef (1) történelem (20) toscanini (1) tóth eszter zsófia (1) tóth krisztina (1) Tourette (1) Trabant (1) trianon (1) Trianon (1) triceps (1) tudomány (14) tudományfilozófia (5) tudományos ismeretterjesztés (4) tudósítás (1) tükör (1) Tülkös Terézia (1) turczi istván (1) tüske lászló (1) twilight (1) typotex (11) Typotex (7) ügynök (1) ügynökregény (2) Újhold (1) ullysses (2) ulysses (1) Umberto Eco (1) umberto eco (5) unalmas (1) Ungváry Krisztián (1) Univerzum (1) uszítás (1) vadászat (1) Vad nyomozók (1) Vajdaság (3) vajda júlia (1) Vajda Mihály (1) valakinek az önarcképe (1) vallás (2) vallásszociológia (2) valuska (1) vámos miklós (1) vanek úr (1) van gogh (2) Varázsfuvola (1) vargarockzsolt (4) vargyas gábor (1) varsó (1) vass virág (1) vecsei miklós (1) velázquez (2) Velence (1) velencei bizottság (1) véletlen (2) verbunk (1) verebes istván (1) Veres Bálint (1) vermes géza (1) Verőce (1) vers (11) vészi margit (1) vida gábor (1) Vigh Mihály (1) világirodalom (1) Világoskamra (1) vita (1) Vizeli (1) vizuális antropológia (1) vulévu (1) wagner (1) walter m. miller (1) wass albert (1) watson (1) web (1) wenders (1) weöres sándor (1) Widmer (1) Wilheim András (1) Wim Wenders (1) winkler nóra (1) witkin (1) Wittgenstein (3) Wolf Haas (2) Woodstock (1) woody allen (1) yann martel (1) Zabhegyező (2) zaire (1) zalán tibor (1) Závada (1) zelk zoltán (1) zene (5) Zi-zi Labor (1) zsidó (1) zsidó misztika (1) Címkefelhő

Ian Hancock: Mi vagyunk a romani nép

2012.07.29. 08:41 vargarockzsolt

mi_vagyunk_a_romani_nep_borito_sm.jpg



Az Angliából származó, romani nemzetiségű Ian Hanckok nyelvész, romonológus és politikus, egy még nem létező nemzet, a romani identitását kívánta ezzel a könyvvel megalapozni.
A szerző elfogult, leegyszerűsített és sarkított igazságokat mond, de ennek helye lehet ilyen történelmi helyzetben, ha más népeket nem sért (nem teszi), és ha felhívja a figyelmet az alaposabb szakirodalomra (ezt sem mulasztja el).
A romonológiát – a romákkal foglalkozó tudományt – alaposabban nem ismerem, ezért számomra rengeteg érdekes információt adott a könyv. Ezekből néhányat meg is osztok, karcok és idézetek formájában. Akit mélyebben érdekel a téma, annak tudom ajánlani a neten szabadon elérhető változatot itt.Régebben olvastam a tárgyban egy sokkal alaposabb könyvet is, és írtam is róla itt.




Karcok és idézetek:

Mennyire indiaiak a romanik?

Síva.jpg


























Siva háromágú szigonya, szanszkritul trišula, hindu jelképből keresztény jelképre változtatta szerepét, és ma ez a szó jelenti a „keresztet” (trušul). Ez akkor történhetett, amikor a migráció először Örményországba érkezett; a lomavren nyelven a terusul szó jelentése „templom” is, „pap” is, és ez arra mutat, hogy a romok és a lomok ősei akkoriban még együtt élhettek. Ugyanígy a rašaj „(keresztény) szent ember” jelentés-eltolódást képvisel a szanszkrit árseya „(hindu) szent emberi” szóhoz képest. A „Húsvét” romani szava, Patradji, valamint a kirvo „keresztapa” csaknem biztosan az örményből származnak csakúgy, mint a xanamik „ipa/napa” szó, tovább erősítve azt a feltételezést, hogy őseink a kereszténységgel először örmény ajkú vidékeken találkoztak. Noha a hinduizmust nem tartottuk meg, mint összetartó hitet – népünk ma nagyon sok felvett vallást követ a túlélés történelmi követelménye okán –, mindennapi kulturális viselkedésünkben nagyon sok, a hinduizmusra emlékeztető hiedelem él tovább.
90-91. oldal

Vayu.jpg

Vayu, a szél védikus istene


Az indiai örökség elemeit a romani találós kérdések is őrzik. A szél- és levegőisten védikus istenére, Vájura utalnak a következők: Капа hulavel peske bal о Vajo legenisavol e čar („Amikor Váju féstilködik, hullámzik a fü”), Amaro Vajo húrjai tela savorrenge podji, aj konik našti t'astarel les („A mi Vájunk berepül minden alsószoknya alá, senki sem tudja megfogni”), О pharo vurdon e Vajosko cirdajlo ekhe šele grastendar kaj phurden ande'l rrutunja („Váju nehéz szekerét száz fújtató paripa húzza”) – és a válasz mindegyikre: e balval, „a szél”.

Az indiai teológiában Váju fia, Marul (másik neve Hanumárí) feladata, hogy felszakítsa a felhőket, hadd essen az eső, és romani nyelven a marutisjol о Del kifejezés azt jelenti: „beborul az ég [szó szerint „Isten”]”. A száz lóra tett utalás szintén lehet, hogy védikus eredetű; az írások számos helyen említik a „lóáldozatot” (ašvamedha yajna), amelynek során az ősi Indiában a király elengedett száz lovat, hogy szabadon kószáljanak a birodalmában. Tilos volt megállítani őket, vagy útjukat elállni.

90. oldal

A vallás igazabb meghatározása szerint az nem más, mint hit egy magasabb szellemi hatalomban, és olyan mindennapi életmód, amely ezt a hatalmat szolgálja, és neki kedvében jár. Ebből a szempontból nézve nemcsak van vallásunk, de annak élése annyira része életünknek, hogy nem is gondolunk rá vallásként; nem csak a hétvégekre tartogatjuk. Hiszünk egy Istenben (o Devei vagy o Del) és az ördögben (o Beng), és hisszük, hogy a kettő örökös küzdelmet vív, hogy az életünk felett uralkodhasson. Helyesen élni azt jelenti, hogy betartunk egy sor viselkedési szabályt, amelynek gyűjtőneve Rromanipen, Rromope, vagy Rromanija, és ez azzal jár, hogy lelkileg kiegyensúlyozottak vagyunk. A romani világnézetnek alapvető eleme ez az ájurvédikus fogalom, amelynek neve Indiában karma – romani nyelven kintala, vagy egyes nyelvjárásokban kintari vagy kintujmos. Az ilyen dualisztikus látásmód a világegyetemet párokra osztja, Isten és az ördög, a romanik és nem-romanik, felnőttek és gyerekek, tiszta és tisztátalan felekre – még az élet szakaszainak a száma is kettő: a felnőttkor (amikor az ember képes gyermeket nemzeni) és a gyermekkor és az öregkor együtt, (amikor az ember nem tud gyerekeket nemzeni).

91. oldal

A nem-romani világban (jado) töltött idő kiszívja ez ember lelki energiáit (dji). Sampson (1926:257) a következőképpen adja meg e szó különböző jelentéseit: „az érzelmek székhelye, szív, lélek; vérmérséklet, hangulat, jellem; bátorság, mersz”, és összeveti a szanszkrit jíva, hindi jv. „élet, lélek, szellem, elme” és az örmény (h)ogi „lélek” szóval. Az ember csak úgy töltheti fel lelki akkumulátorait, ha tiszta romani környezetben tartózkodik – ez a dolgok normális rendje szerint a családi otthont jelenti. A lelki és testi jólétnek, elégedettségnek (baxt) ezen a területén mutatkozik meg legvilágosabban a mi romani népünk indiai eredete.

91-92. oldal

Sara.jpg



Bizonyos romani csoportoknál Európában a jelek szerint ma is élnek a saktizmus, azaz istennő-imádat elemei A rádzsputok a harcos istennő Parvatit imádták, amely másik neve a Säti-Sara nevű női istenségnek, akit Szent Sárával, a romani sorsistennővel azonosítanak. Különös jelentőséggel bír az, hogy az istennő része a dél-franciaországi Stes. Maries de la Mer melletti La Camargue-ba tartó évenkénti zarándoklatnak; ilyenkor az istennőt a tengerhez viszik, ahogy Indiában decemberben a Gangesz vizeihez. Mind Säti-Sara, mind Szt. Sára koronát visel, mindkettőt Kálinak is nevezik, és mindkettőnek az arca fényes feketére van festve. Sâti-Sara Siva isten hitvese, és sok más neve is van, például Bhadrakăli, Umă, Durgă és Syamă. Más romani kulturális gyakorlathoz hasonlóan minden bizonnyal ez is az ázsiai és európai szokások szinkretizmusa.
89. oldal


 

 

Mit gondoltak az európaiak?

Európában már élt egy ‘kívülálló’ népesség, amikor az első romanik megérkeztek a földrészre: a zsidók. Már a romanik előtt a zsidókat az európaiak gyanakvással és ellenséges érzülettel fogadták, és azonos okok miatt: nem voltak keresztények, nem volt hazájuk, és elvoltak magukban. Nem került az európai parasztoknak nagy erőfeszítésébe, hogy kapcsolatot képzeljenek el népeink között, különösen mivel mind a kettőnek volt – vélt – kapcsolata Egyiptommal. Sokan azt hitték, hogy a romanik azok a zsidók voltak, akik II. Ramszesz elől menekültek el, sőt, hogy ők voltak a zsidókat üldöző egyiptomiak. Mások azt hitték, hogy a romanik zsidók leszármazottai, akik az ellenük folytatott középkori pogromok után évekig barlangokban rejtőztek, és most előbújtak. Megint mások szerint a romanik keresztény és zsidó csavargók ivadékai voltak. A zsidó származást máig nem vetették el; lm Nin’alu fenntart egy weboldalt (http://web.tis- cali.it/imminalu/english.htm), amely igen részletesen érvel mellette. Egy másik szerző szerint egyiptomiak, etiópiaiak és trogloditák (barlanglakok) keveredéséből származunk. Azt is mondták már, hogy őseink föníciaiak, vagy babiloniak voltak. A Biblia is szolgál egy-két lehetséges eredettel: mint fémmel dolgozó népet, a românit Káinnál azonosították (Teremtés 4:15), és azt hitték, hogy a rajta ülő átok miatt nem telepedhet le; mint sátorlakókat, Rechab és Jonadab leszármazottainak vélték őket (Jeremiás 35:5-10). Még ma is uralkodó tévhit, hogy egyáltalán nem is vagyunk különálló etnikai populáció, hanem az európai társadalmak peremvidékén kószáló bűnözők keveréke, „vörös-okker gazemberek”, ahogy egy megfigyelő nevezett bennünket, akik szántszándékkal sötétre festjük arcunkat agyaggal vagy dió, bogyók levével:

Ezek a cigányok nem mások, mint bandába verődött sötét alakok, [akik …] ábrázatukat zöld dióhéjjal bemázolják, hogy rútságukat fokozzák, és így a tapasztalatlanokkal könnyebben elhitethessék, hogy forróövi, keleti országokból származnak (de Peyster, 1887:15)

1633-ban IV. Fülöp spanyol király kijelentette, hogy nem is létezünk, és valójában spanyolok vagyunk, akik kitaláltak maguknak egy mesterséges nyelvet. Mint Mária Terézia százötven évvel később Magyarországon, Fülöp is megtiltotta, hogy nyelvünket használjuk, vagy hogy romaninak nevezzük magunkat. Mindezek a magyarázatok, noha egyik sem igaz, legalább elismerték, hogy emberek vagyunk. Egyszer ugyanis még az a hiedelem is járta, hogy a Holdról jöttünk!

51. oldal

Mennyire európaiak a romanik?

Nagyon is valódi értelemben ugyanolyan európaiak vagyunk, mint bárki más. Az ‘európai’ nem nemzetiséget vagy etnicitást jelöl; az európaiak ezek sokaságából tevődnek össze. ‘Európai’ nem azt jelenti, hogy eredetileg Európa valamely részéből származunk; ha ez igaz lenne, a lappok, a magyarok, a finnek és az észtek nem lennének ‘európaiak’. A saját ország megléte sem döntő ismérv, hiszen ha az lenne, akkor a baszkok, a katalánok és a frízek sem lennének ‘európaiak’.

94. oldal

Kremnica.jpg























Kremnica magyarul Körmöcbánya

Tehát, mitől európai az európai? Ez egy lelkiállapot, annak a tudata, érzete, hogy az ember a világ egy bizonyos részéhez tartozik, része történelmének, különböző térségi és etnikai kultúráinak. Mindebben a romanik semmiben nem különböznek az Európát benépesítő más népektől.
[…]
Az európaiság azonban közösen érzett identitást is jelent, valamint azt, hogy egyformán elismerjük egymást ‘európainak’. A szlovákiai Kremnicában 1993-ban végzett közvélemény-kutatás szerint arra a kérdésre, hogy „Együtt éljenek – e a romák a szlovákokkal, és azonosak legyenek-e életkörülményeik a szlovákokéival?”, a romani válaszadók 100 százaléka „igen”-nel, a szlovákok 91 százaléka „nem”-mel válaszolt. Más országokban végzett hasonló felmérések hasonló eredményekkel jártak. A romanik csak akkor lehetnek európaiak, ha az európaiak is úgy akarják, ha hajlandók kinyitni az ajtót, és bebocsátani a românit, azonban egyelőre még nem ez a helyzet.

95. oldal

rabszolgaság.jpg

Rabszolgaság Havasalföldön és Moldvában (XVII-XIX. század)

A romanik, akik először a feudális földesuraknál találtak munkát, egyes nagybirtokokon éltek, és az 1300-as évek elején már részei voltak az olyan tulajdoncsomagoknak, amelyeket a földesurak vagy a kolostorok adtak egymásnak fizetségként vagy ajándékképpen; az erre vonatkozó legkorábbi írott forrás 1350 előttről származik. A rabszolgaság azonban (románul robie), a ma ismert formájában később fejlődött ki az olyan szigorú intézkedésekből, amelyekkel a földesurak, az arisztokrácia és a kolostorok meg akarták akadályozni, hogy romani munkásaik elhagyják a fejedelemségeket. A romanik azért akartak elmenni, mert gazdáik egyre nagyobb igényeket támasztottak munkaerejükkel szemben. A rabszolgák tulajdonosait olyan törvények védték – a drept ţigan azaz ‘cigányok [fölötti] jogok’ amelyek teljhatalmat adtak neki a rabszolgák életének minden oldala fölött.
Mivel a romanik rabszolgák, idegenek és „hitetlenek” voltak, jogorvoslatra nemigen volt lehetőségül. A hódító oszmánok iszlám világnézete szerint teljesen helyénvaló volt minden meghódított, nem-muzulmán népességet tulajdonként kezelni, és a tizenhatodik századra a ţigan szó jelentése már kimondottan ‘romani rabszolga’ volt.

(37-38. oldal)

A tizenhatodik században 48 centért, azaz kb. száz forintért, lehetett venni egy romani gyereket. A tizenkilencedik században a rabszolgákat már súlyra adták, kilóját két aranyért. A rabszolgák büntetései közé tartozott a megkorbácsolás, a jálague (a talpak korbáccsal való cafatokra verése), az ajkak lemetszése, a lúggal való leöntés, de előfordult, hogy ruhátlanul a hóba hajították, füstölgő tűzrakás fölé akasztották őket, vagy egy cangue nevű, háromszögletű, tüskés nyakörvet adtak rájuk.

40-41. oldal

1800-ra már feledésbe merültek a Farkas Vaszil által 1654-ben hozott rabszolgatörvények, és a rabszolgákkal való bánásmód azoknak a személyeknek a szeszélyén múlott, akik a birtokokon vagy a kolostorokban felügyelték őket. Az oszmán Porta ratifikálta a törvények megszigorítására irányuló kísérleteket, és 1818-ban új ediktumokat iktatott a Havasalföldi Büntető Kódexbe, köztük a következőket:

2. § „A cigányok rabszolgának születnek”,
3. § „Aki rabszolga anyától születik, legyen maga is rabszolga”,

5. § „Minden tulajdonosnak joga van eladni vagy elajándékozni rabszolgáit,” valamint
6. § „Az olyan cigány, amelynek nincs gazdája, a Fejedelem tulajdona.”

(43. oldal)

A teljes jogi szabadságra azonban 1864-ig kellett még várni, amikor – két évvel az egységes Románia létrejötte után – Ioan Cuza fejedelem visszahelyezte a romanikat azokra a birtokokra, amelyeken korábban dolgoztak, ezúttal azonban nem rabszolgákként, hanem szabad emberekként, Mihail Kogálniceanu, az új nemzet vezetője pedig elfogadtatott egy törvényt, amely megszüntette a jobbágyság intézményét, és földet osztott a parasztoknak. A ţigan szó – legalábbis a törvény szerint – ekkor vesztette el ‘rabszolga’ jelentését, és már az etnikai csoportot jelölte.

45-46. oldal

О Baro Porrajmos – A holokauszt

Az európai romani népességet akkor érte a legnagyobb tragédia, amikor a ‘cigánymentes’ Európa tervének megvalósításaként a nácik megkísérelték kiirtani őket. Noha nem ez volt az első eset, amikor államilag megpróbálták megsemmisíteni a românit, hiszen egy ilyen parancsot már VI. Károly német császár kiadott 1721-ben, de ez volt a legpusztítóbb, mivel a nácik által megszállt Európában a romani népességnek több mint a felét elpusztították. A romanik voltak az egyetlen másik nép a zsidók mellett, akiket faji/etnikai alapon kiszemeltek a Végső Megoldásra.

54. oldal

A zsidóktól eltérően, akiket túlnyomórészt Birkenau, Belzec, Treblinka és az összes többi tömeges megsemmisítő tábor gázkamráiban gyilkoltak le, a Birodalmon kívüli cigányokat nagyon sok helyen öldösték, olykor egyszerre csak néhányat, máskor százakat. Egyedül a Főkormányzóságban (Generalgouvernement, azaz a keleti területek) 150 olyan helyet ismerünk, ahol cigányokat mészároltak le. Amikor meg akarják határozni az adott országban az áldozatok számát, a zsidó holokauszt kutatói támaszkodhatnak a háború előtti és utáni népszámlálási adatokra. A cigányok esetében azonban ez nem lehetséges, mert őket csak ritkán vették bele a nemzeti népszámlálási adatokba. Ezért tehát megoldhatatlan feladat a cigány áldozatok tényleges számának meghatározása Lengyelországban, Jugoszláviában, Fehér Ruténiában és Ukrajnában, pedig valószínűleg ezeken a területeken pusztult el a legtöbb áldozat.

66-67. oldal

 

Az IOM [International Organization for Migration Nemzetközi Migrációs Szervezet] a holokauszt romani túlélőinek felkutatásával és kárpótlásával foglalkozik. A jelentés szerint „újabb kutatások arra mutatnak, hogy a náci korszak idején elpusztított romák száma elérheti a másfél milliót is” (Heine, 2001:1).

67. oldal

Amari Čhib: A nyelvünk

A romani nyelv Anatóliában nyerte el végső formáját, ahol a romani nép két évszázadig, vagy még tovább tartózkodott. Bizonyítékok szólnak amellett, hogy az elvándorlás Anatóliából Európába nem egyszerre történt, hanem több hullámban végig a Balkánon, és azon túl, különböző időpontokban. Például, az isztriai romanik Szlovéniában igen gyenge görög hatást őriznek nyelvükben, ami azt sugallja, hogy őseik nem sokkal a Bizánci Birodalomba való érkezésük után tovább vándoroltak Európába. Ahogy Fraser munkája bizonyítja (lásd 1. fejezet), itt találhatjuk meg a különböző dialektusok elválásának kezdeteit; az Észak-Európában beszélt nyelvjárások használói – ezek közé tartoznak a szintik is – más időpontban, és talán más körülmények között hagyták el Anatóliát, mint azok, akik ma az oláh romanit beszélik. A balti és más északi dialektusokban nem mutathatók ki azok a mélyreható nyugati szláv, román és magyar hatások, amelyek oly jellemzőek az oláhra.

Négy fő dialektus-csoport van: a Déli (vagy balkáni), az Oláh (vagy dunai), a Középső és az Északi. Az oláh dialektusokat, mint a kalderash vagy a lovari romanit, azok beszélik, akik a tizenkilencedik században a romániai nagybirtokokon felszabadított rabszolgáktól származnak (lásd 2. fejezet). A Középső dialektusok közé tartoznak bizonyos Szlovákiában, Magyarországon és másutt beszélt nyelvjárások, mint a bashaldo, míg az Északiak közé tartoznak a szinti, a balti, a finn kaalo romani, valamint a ma már kihalt nagy-britanniai és ibériai nyelvjárások. Európában több helyen, különösen Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Skandináviában és a Balkán bizonyos területein az eredeti romani nyelv annyira összeolvadt a környező európai nyelvekkel, hogy csak a szókincsét őrizte meg, amelyet a helyi, nem-romani nyelvek nyelvtani keretei között használ.

151-152. oldal

Nyelvi példák: közmondások

Annak ellenére, hogy a romani nyelvet komolyabb mértékben csak a huszadik század óta használják írott formában, igen gazdag szájhagyománya van, ós az első romani nyelvű publikáció körülbelül száz évvel ezelőtt jelent meg. Köteteket tesznek ki a romani népmesék (lásd, például Mode, 1984 és Tong, 1989). Bőséges a közmondás- és szólásanyag is – az egymást követő nemzedékek ezekben fogalmazták meg a bölcsességet, így adták tovább a társadalmi viselkedés szabályait. Ezek neve romani nyelven garasé lava ‘rejtett szavak’, mivel a jelentés nem mindig nyilvánvaló. A következő közmondások oláh romani nyelvjárásban vannak:
[…]
Kon phenela o čačipe, musaj leske te thol pesko punrro and’e kakali.
„Aki az igazságot készül kimondani, tartsa kengyelben a lábát.” (Az igazság megsérthet és feldühíthet másokat; állj menekülésre készen.)

So arakhes tu and’o dorjavo telal, musaj sas t’avilo and’o dorjavo opral.
„Valaha fent volt, amit a folyó lemosott.” (Nem tudhatod, mit követett el más, mielőtt megismerted; légy óvatos, a múlt következményekkel jár.)
[…]
O marná o lačho and’o čorripe kerel mandjin, thaj o dilo daži and’e khangeri mardjol.
„A jó ember a szegénységben is kincseket talál, az ostoba a templomban is elpusztul.” (Magunk vagyunk szerencsénk kovácsai, ha a Rromanipent követjük.)

Na le tu bút pala tj ’e punrre, le tu pala tj ’e godja.
„Ne a lábadban bízz, hanem a fejedben!” (Ha az eszedet használod, ha bajból akarsz kikeveredni, legközelebb hasznodra válhat. Ha elfutsz, nem lesz még egy lehetőséged.)

155. oldal

Eredmények, teljesítmények és kiemelkedő személyek

flamenco.jpg



























A flamenco gyűjtőnév a spanyolországi Andalúziában élő cigányok által a 18–19. században elterjesztett népzenei és táncstílusokra.
Főbb forrásai:
A helyi andalúz parasztzene.
A cigányok összetett zenei hagyományai (egyik részük ugyanis Európán keresztül, másik részük pedig Észak-Afrika felől érkezett a mai Spanyolország területére.)
Az arab-mór hagyományok.
Szefárd-zsidó zenei hagyományok.
Indiai, perzsa, balkáni népzenei és bizánci egyházzenei hatások melyek részben cigány, részben arab közvetítéssel jutottak el idáig.
A gyarmatosítással összefüggésben Dél-Amerikai és Nyugat-Afrikai hatások is beépülnek a flamencóba.


 

Világos, hogy romanik nélkül flamenco nem lenne. Igaz, hogy összetett zenei forma, azonban hangszeres, koreográfiái és vokális jellemzőinek egyértelmű párhuzamai léteznek ázsiai stílusokban (Leblon, 2002). Bizonyos ismertetőjegyei megtalálhatók Európa más részein lakó romani népességek körében, mint például a cantejondo vagy ‘mély dal’, amely hasonlít a magyarországi löki djililiez ('lassú nóta’), valamint indiai szindhi zenei formákhoz is (Baloch, 1968). A Liszt által azonosított ‘cigány skála’ közel áll a keleti kromatikus skálához, és pontosan olyan, mint az indiai bhairava skála (dó, re1’, mi, fá#, szó, Iá1’, ti, dó). A hagyományos romani kompozíciók Közép-Európában is igen nagy hatást gyakoroltak olyan európai zeneszerzőkre, mint Brahms (‘Acht Zigeunerlieder’), Coleridge-Taylor (‘Gypsy Suite ’), Dvorák (‘Cigánské Melodie ’), Enescu (‘Román rapszódia’), Dohnányi (‘Andante Rubato alla Zingaresca’), Haydn (‘Zigeunertanz’), Joachim (‘Alla Zingara’), Ketelby (‘Chal Romani’), Kreisler (‘Gypsy caprice’), Liszt (‘Die Drei Zigeuner'), Mozart (‘Ungliche Liebe’), Rahmanyinov (‘Magyar tánc ’), Ravel (‘Tzigane ’), Rossini (‘Chanson de Zora ’), Sain-Saens (‘Cigánytánc ’), Sarasate (‘Zigeunerweisen ’), Schubert (‘Gretchen ’), Verdi (‘La Zingara ’), Wolf (‘Die Zigeunerin ’) és mások. Bizonyos zenei elemek, mint a bhairava skála, a melizma stb. használatának Indiába nyúlnak vissza a gyökerei, és minden bizonnyal módosították ezeket az Anatóliában elsajátított közel-keleti stílusok, mielőtt a tizennegyedik században Európába kerültek.

137-138. oldal

cHAPLIN.jpg


























Charlie Chaplin – Angliában született 1899-ben, 1977-ben halt meg. Elsősorban komikus jellemszínészként vált híressé, noha játszott olyan komoly klasszikus alkotásokban is, mint a Rivaldafény. Anyja romanichal kovácsok családjából származott. Annyi időt töltött romanik társaságában, amennyit csak tudott, és állítólag a ‘csavargó’ karakterét is a romani életről mintázta. A náci Németországban élő romanik sorsa iránti együttérzése közrejátszott abban, hogy eljátszotta Hitler hasonmását A nagy diktátorban (1940).

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem európa identitás roma cigány szociológia romani ian hancock kulturantropológia

A bejegyzés trackback címe:

https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr994684384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.