Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy Maigret főfelügyelő úr magatartását mélységesen elítélem, felháborítónak tartom, s csupán a régi ismeretségünkre való tekintettel nem szakítok meg vele minden további kapcsolatot.
Mérges vagyok, de azért mesélek róla (spoiler nélkül):
A bűntény helyszíne egy kisváros a francia-belga határ mentén, a Meuse folyó partján. Mindig fúj a szél, mostanában állandóan zuhog az eső, a folyó árad, a zsilipeket lezárják, a hajósok nem tudnak tovább menni, ezért a kocsmában ütik agyon az időt.
Egy sötét, viharos éjszakán eltűnik egy fiatal nő, egy lányanya, aki értelmi fogyatékos kisfiát egyedül neveli. A rendőrség, miképpen a városka lakói is, gyilkosság elkövetésével vádolja a helyi flamand családot, amelynek az egyik férfi tagját tartják a gyermek apjának.
A flamandok! Gazdagok, uzsorakölcsönökből meg csempészetből élnek, a boltjuk-kocsmájuk csak az igazi tevékenységük leplezését szolgálja. Más srófra jár az agyuk. Fenn hordják az orrukat. Az öreg kosárfonóként kezdte, de a fiát már ügyvédnek taníttatja, a nagyobbik lány tanárnő az apácáknál, a kisebbik is zongorázni tanult. Összetartanak, olyanok, mint… a szabadkőművesek.
Pogrom, lincselés nincs, errefelé ez már kiment a divatból, de az ítélet, úgy látszik, már nyomozás és tárgyalás nélkül megszületett: a szegény lányanya gyilkosa nem lehet más, csak a gazdag fiú és a családja.
Maigret a flamand család hívására érkezik, nem hivatalos nyomozásra a városba. Zuhog az eső, a kalapját mélyen a fejébe húzza, a gallérját felhajtja, és pipával a szájában, öles léptekkel járja a szeles utcákat. Betér a kocsmába, ahol az ellenséges légkörben korsó söröket rendel, a flamand családnál pedig, ahol a fahéj és kávé illat terjeng, borókapálinkát iszik. Mindenkit meghallgat, nem ítélkezik, és persze a könyv végére éles logikájával mindenre fényt derít.
Ez eddig rendben, ez a megszokott menet, de utána…
Azt már korábban is tudtam, hogy Maigret időnként sajátosan képzeli el az igazságszolgáltatást, de ezúttal igazán megdöbbentett. Na mindegy, neki kell elszámolnia a lelkiismeretével.
Georges Simenon: Maigret és a flamand lány
2013.11.21. 16:51 vargarockzsolt
Szólj hozzá!
Címkék: krimi Maigret Simenon
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr165648187
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.