Azt érzem mindig, ha Kemény István verset olvasok, hogy nem őszinte, szerepet játszik. Akár ironikus, akár melankolikus hangja, van közöttünk – szerző és olvasó között – egy közvetítő közeg. A vers anyaga. A sokszor álnaív, szándékosan lebutított, tiszta rímekkel megszólaló sorok dallamosak,…