Ajánlás.
"Elég nyilvánvaló, hogy a (láb)jegyzetek legalább olyan fontosak a szövegben, mint a szöveg maga; ezek apró elmélkedések, olykor aforizmák, hol szavakhoz, kifejezésekhez fűzött magyarázatok (a főszövegtől teljesen függetlenül), hol történelmi érdekességek felelevenítései. Szó sincs arról, hogy akár előrevinnék a főszöveg cselekményét, akár magyaráznák – vagy épp ellenpontoznák – az elbeszélést; valamiféle közegül szolgálnak, amely a kisregény hangulatához, a (fiktív) szerző személyének előtérbe helyezéséhez járul hozzá." Lásd 1; 3.
Eleje, vége:
Volt egy kiváló zenekar a nyolcvanas évek végén, többek között olyan remek zenészekből állt, mint Bob Dylan, George Harrison, Roy Orbison, Tom Petty, Jeff Lynne: a Traveling Wilburys. Első albumuk 1988-ban Traveling Wilburys Vol. 1.címmel jelent meg; a második Traveling Wilburys Vol. 3. címmel 1990-ben.
Jócskán zavarba ejtve ezzel a zenehallgató közösséget.
Persze sokan kétségbeesve keresték a második lemezt. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy ha egy műnek van első és harmadik kötete, akkor másodiknak is lennie kell. És hát - a szerzők szándéka szerint, jól sikerült tréfaként - ezúttal nem volt. Lásd: 2.
Kedves olvasó!
Könyvem végére értél. Arra törekedtem, hogy ez a könyv érdekes, izgalmas, szórakoztató legyen, s hogy elolvasása után többet tudj, mint amikor a kezedbe vetted. Mert a könyv csak akkor ér valamit, ha szórakozás mellett tanulságot meríthet belőle az olvasó.
Kíváncsi vagyok a véleményedre. Írd meg, hogy én is tanulhassak: hogy lássam, mit csináltam jól, mit rosszul. Bátran írd meg, hogy melyik fejezet tetszett a legjobban; melyiket találod feleslegesnek vagy hibásnak, mit nem értettél meg a gépek, a gyárak stb. leírásából; milyen gyárról, bányáról, népgazdaságunk vagy az ember milyen részéről olvasnál még szívesebben; milyen munkához kaptál kedvet a könyv olvasása közben.
Leveledet a Magvető Könyvkiadó címére küldd: Budapest V., Vörösmarty tér 1. sz.
Szeretettel köszönt:
Esterházy Péter
Ezzel kezdődik az egyik tanulmány [lásd 4.], hogy aztán eljusson ide:
Mostanában úgy látszik, a szerző és közönsége közé ékelődő kritikust a háló egyre közelebb köti a közönséghez.
Erre mondják: ha csak úgy nem?
"Jó napot"
A köszönés [saying hello] performatív. Se igaz, sem pedig hamis. Amikor köszönök, teszek valamit. Üdvözlöm Önöket, vagy talán csak viccelek. (Esetleg éppen példát hozok fel, mint jelen esetben.) [lásd 5.]
Eddig az idézet, és nem tehetek róla, de egy másik szöveg jutott róla az eszembe (noha nincs benne köszönés, de talán ez is performatív, valamint vicces).
– Legyen szíves, ne kérdezzen semmit – szólalt meg végre a fiatalember. – Igen. Nem. Köszönöm. – Pillanatnyi szünetet tartott. – Nevem Peter Stillman. Ezt saját szabad akaratomból mondom. Igen. Nem ez az igazi nevem. Nem. Szellemi állapotom természetesen közel sem olyan, amilyen lehetne. Ez ügyben azonban már semmit sem lehet tenni. Nem. Semmit. Nem, nem. Abszolute semmit.
– Itt ül és arra gondol: ki ez az ember, aki hozzám beszél? Miféle szavak jönnek ki a száján? Elmondom magának. Vagy inkább nem mondom el. Igen és nem. Szellemi állapotom közel sem olyan, amilyen lehetne. Saját szabad akaratomból mondom ezt. Mégis megpróbálom. Igen és nem. Megpróbálom elmondani magának, bármennyire megnehezíti ezt szellemi állapotom. Köszönöm.
(…)
– Ezt hívják beszédnek. Azt hiszem, ez a hivatalos terminus. Kijönnek különféle szavak, szerteszállnak a levegőben, egy pillanatig élnek, azután meghalnak. Furcsa, nem igaz? Én erről nem gondolok semmit. Nem és megint csak nem. Szavakra azonban mégiscsak szüksége lesz. Nagyon-nagyon sok szóra. Sok-sok millióra, gondolom. Talán csak háromra vagy négyre. Elnézést. Mindenesetre ma nagyon jól csinálom…
[Kálmán C. György találkozása Paul Austerrel a fejemben]
1. Jegyzet a jegyzetről. Kálmán C. György: Dehogyis terem citromfán - Irodalomelméleti írások. Balassi Kiadó 2019. 116. oldal
3. Szövegromlás, csak mert szép:
.lég nyilvánval!, hogy a (láb"jegyzetek legalább olyan fontosak a szövegben, mint aszöveg maga ezek a%r! elmélkedések, olykor aforizmák, hol szavakhoz, kifejezésekhezfzött magyarázatok (a főszövegtől teljesen f'ggetlen'l", hol történelmi érdekességekfelelevenítései# 8z! sin&s arr!l, hogy akár előrevinnék a főszöveg &selekményét, akármagyaráznák – vagy é%% ellen%ontoznák – az elbeszélést valamiféle közeg,l szolgálnak,amely a kisregény hang*latához, a (fiktív" szerző személyének előtérbe helyezéséhez jár*lhozzá#
Forrás: saját gép, szövegfájl (*.txt) konvertálva innen: https://www.academia.edu/9435398/Jegyzet_a_jegyzetr%C5%91l
2. Eleje, vége. Kálmán C. György: "Dehogyis terem citromfán" - Irodalomelméleti írások. Balassi Kiadó 2019. 160. oldal
4. Pozícióáthelyez(ked/őd)ések - kritika, mű és olvasó között. Kálmán C. György: "Dehogyis terem citromfán" - Irodalomelméleti írások. Balassi Kiadó 2019. 169-177. oldal
5. A boldogságról, avagy a feltételek nélküli performatív. Kálmán C. György: "Dehogyis terem citromfán" - Irodalomelméleti írások. Balassi Kiadó 2019. 193. oldal
