Első olvasásra olyan volt, mint Coopertől a Nagy indiánkönyv, Tolkientől A Gyűrűk Ura, Ottliktól a Buda, Bolañotól a Vad nyomozók, Nádastól a Világló részletek - hosszú, de ne legyen vége!
Tartottam tőle, hogy unalmas lesz, mint nekem néhol a Fejtől s lábtól, ami miatt az Omertába bele sem kezdtem, de nem. Az első mondatától kezdve éreztem, hogy ez az én könyvem, az az emelt hangfekvés, ami sokakat idegesít, és ami néhol - Deczki Sarolta szavait idézve - szentenciákba fut ki, nekem tetszett, mert szerintem ezek nem szentenciák, hanem tömörítések, versbeszéd.
A borítóról írtam:
A reptéren vettem, nem ismerem a szerzőt, megtetszett a borítója, olyan romantikus.
New Yorkba repülök, Amszterdamon keresztül, 14 óra 20 perc, elég vastag, remélem kitart, mert gyorsan olvasok. Ha nem tetszik legfeljebb kidobom, olcsó volt, csak 10 €. Nem is értem, mi ebben az üzlet? Mennyit kell ebből eladni, hogy profit legyen rajta? És mennyi idő lehet egy ilyet megírni? Egy hét? Kettő? Mondjuk eladjuk 10.000 példányban, úgy talán van értelme... :)
De nem is ez az érdekes, hanem a borító, Vachter János fotója, talán Horvátország? Az igazán remek.
[Persze csak hülyültem.]
Aztán megtudtam - a "költő hitvesétől" -, hogy nem Horvátország, hanem Görögország, de ez talán mindegy. Illetve nem, mert a könyvben szó van Odüsszeuszról, ezért ez lehet fontos. De nekem mégis inkább a táj idegensége, embertelen szépsége fogott meg. Nincs ember, síkokban megjelenő kompozíció, a két fatörzs magányossága - ha jön a dagály, akkor a sós víz hogy nem öli meg "őket"? -, felül a levél, ami belehelyezi a fényképészt a tájba: itt vagyok, van optikám, van nézőpontom, állítanom kell az élességet; aztán a trapézszerű árnyék?, ami a fához és a tengerhez vezet, amit az öböl túlpartján hegyek határolnak - eszembe sem jut, hogy folyó is lehetne a víz - , és rajta a betűk, a szerző neve és a világító cím, mintha a Nap volna.
Szóval a borító jó, nagyon jó, és a paperback kivitel, az olcsóbb, gyengébb minőségű papír, ragasztott (nem tűzött vagy varrott) kötés és a kemény borítás hiánya pont passzol a könyv indításához: reptér, parkoló, szupermarket, amerikai idegenség, mint a Florida, a paradicsom című Jarmusch filmben. Így kiadni ezt a könyvet már üzenet, cserélhető, eldobható, fájdalmas fintor, nyúlszáj, autizmus, ne hidd, hogy meg lesz oldva az életed, ha elolvasod!
[Nem tartozik szorosan ide, de azért leírom, hogy várnék egy áttelepülő könyvet, a beilleszkedés nehézségeiről, például az "erdélyi maffiáról", arról, hogy van egy orvosnő, aki Kolozsvárról érkezik az 1980-as évek elején Budapestre, egy elit budai kórházban jut álláshoz, itt összegyűjti az idős emeberek címeit, azokét, akiket nem látogatnak rokonok, de gazdagok, vannak ékszereik, jó helyen lakásuk, legjobbak a holokauszt túlélők, ne a hitközségre szálljon a vagyon, és elég betegek ahhoz, hogy érdemes legyen velük eltartási szerződést kötni a lakásért, és ezt kiadja az ismerőseinek, egész hálózat épül erre, így lehet első lépésként egzisztenciát teremteni, közben pedig seftelve hazajárni, aztán vállalkozást indítani itt is, meg ott is, és hideg szemmel figyelni, a jég hátán is megélni, a táposok balekságára építeni, és így menni egyre följebb... Szóval egy ilyen, előítéletekre alapozó, aztán azokat megsemmisítő regényt is olvasnék szívesen.]
Ez nem ilyen könyv, nincs benne Románia, nincs benne Magyarország, nincs benne Kolozsvár, nincs benne Budapest. És nekem ez így pont jó volt, nem hiányzott - vicces, amikor a komoly kritikusok azzal foglalkoznak, azt kifogásolják, hogy mi nincs egy könyvben - miközben ebben persze benne van, csak mint egy zenében a csönd, a kihagyás, a szünet, a hiány, a hiba, a zökkenés. Szerintem ez így pont jó. Ha benne lenne amit a kritikusok hiányolnak, akkor az más könyv lenne. Olyat írjanak a mélyen tisztelt kritikusok! Persze nekik is joguk van a saját olvasatukhoz, joguk van nem elfogadni a szerző nézőpontját, ami a regény első pillanatától az utolsóig kompakt és konzekvens, joguk van nem érezni és nem élvezni a könyvet. Szerintem én jártam jobban, aki élvezte.
Első olvasásra most ennyi, majd még folytatom.
Tompa Andrea: Haza
2020.12.28. 08:44 vargarockzsolt
Szólj hozzá!
Címkék: kortárs magyar regény
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr8716359406
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.