Felméri Kázmér, a világhírű szobrász elmeséli életét. A múlt század húszas éveiben Erdélyből indult, a zabolátlan őserő tehetségével. Autodidakta művészként Budapesten keresztül jutott el Párizsba, ahol a nagy francia szobrászművész, August Rodin munkáit tanulmányozva képezte tovább magát. Művészi pályafutásának csúcsát az újabb budapesti évei jelentették. Az 1930-as évek közepén a hivatalos és méltányos magyar kulturális kormányzat díjakkal ismerte el munkásságát, ezért mindenkit váratlanul ért, amikor – pénzt, dicsőséget, és kapcsolatokat hátrahagyva – visszatért fatornyos kis falujába, Erdélybe. Mozgalmas életútja során számtalan nő kereste a kegyét – nagy Don Juan hírében állt az öreg. A pikáns részletekben is bővelkedő memoárját a közismert és méltán népszerű író: Karácsony Benő dolgozta át a közönség számára, egyszerre szórakoztató és tanulságos formában. A regény különösen érzékletesen ábrázolja a trianoni országcsonkítás következtében a nemzet testéből kiszakadt egyszerű erdélyi emberek életét, és az egyik női szereplő sorsán keresztül allegorikus formában utal arra is, hogy az elcsatolt területek visszatérte nélkül nincs magyar újjászületés a Kárpát-medencében. Kellemes olvasmány. Hangulatos és bölcselkedő. Ha megcsömörlöttél a bűnös nagyváros erkölcsöket fertőző világától, s vágysz az egyszerű, természetes, és tiszta falusi élet után, akkor nem szabad kihagynod. Ne feledd, a könyv megrendelésével a Nemzeti Együttműködés Mozgalom Egy a Zászló Egy a Haza (EZE HAZA) Programját is támogatod!
(Macskássy Töhötöm)
Ráadásként egy kis adalék Wass Albert rajongóinak:
1944 nyarán a magyar katonák és csendőrök a nagyváradi zsidókat már gettóba gyűjtötték, és készülődtek elszállításukra, Auschwitz-Birkeneuba. A gettóban volt Karácsony Benő, Wass Albert írótársa, a Napos oldal című nagyszerű regény szerzője is. Wass Albert felkereste őt a gettóban, és a kéziratai felől érdeklődött. Karácsony Benő ezt hallva szó nélkül hátat fordított neki, és ott hagyta. A gettót a következő napokban kiürítették. Néhány nappal később jelent meg az Ellenzék című újságban a hír: „45 elrejtőzött személyt találtak a nagyváradi gettó földalatti helyiségében.” Ugyanott jelent meg Wass Albert cikke is: Patkányok honfoglalása címmel. Ebből idéznék befejezésül. „ Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. ” A beszivárgó „ázott patkányok” a jóságos gazda engedékenységéből lakhattak a házban, de aztán elszaporodtak és fellázadtak ellene. „Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította a főpatkány a zsírosbödön tetejéről. – követeljük a szabadságunkat és az emberi jogainkat. – És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen.” Elüldözték a gazdát, uralkodni kezdtek a patkányok, majd amikor mindent felfaltak, „otthagyták a tönkrement birodalmat”. Az ember visszajött, rendbe hozta a házat, és újból madárdal vette körül. „Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pincegödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszan elgondolkozott, hogy mit is tegyen velük. Ti is gondolkodjatok, s a szerint cselekedjetek!” (Ellenzék 1944. június 17.) Karácsony Benőt Auschwitzban ölték meg.
A szövegek a moly.hu-n jelentek meg először, és
Ágoston Vilmos: A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben című tanulmánykötetéből származó, jelöletlen idézetet is tartalmaz.
