Coltrane: Világos, Monk mellett iszonyú nagy szabadságom volt. Időnként elment a bárpulthoz inni valamit, és magunkra hagyott minket. Wilbur Ware, Shadow Wilson és én, egyedül a Five Spot színpadán. Mi pedig jó negyedórát vagy húsz percet improvizáltunk, kötöttségek nélkül, eszelősökként próbáltuk felfedezni a különböző hangszereket... Monk időnként, két szám után kiment az öltözőbe, és ott maradt, csak bámult kifelé az ablakon egy-két óra hosszat.
Blume: Hogy érezte magát, amikor a Five Spotban dolgozott, és... a dal közepén Monk felállt a zongora mellől, és előadta a kis táncát?
Coltrane: (nevet) Magányosnak éreztem magam! (mindketten nevetnek) Igen, akkor kicsit magányos voltam a színpadon.
Blume: Amikor ott állt, és úgy játszott, hogyan hallotta meg az akkordmenetet? Kitalálta magától menet közben, vagy a bőgős játékához igazodott?
Coltrane: Igen, a bőgőhöz... Rá mindig lehet számítani.
Blume: Tulajdonképpen mit csinál? Például amikor Wilbur bőgőzik, minden akkordban kihangsúlyozza az akkord alaphangját? Nem tudom, hogyan frazíroznak.
Coltrane: Nos, időnként igen. De egy olyan basszista, mint Wilbur Ware, már nagyon inventív, az ilyenek már nem mindig játsszák a fő hangokat.
Blume: De bármit is játszik, a hangok alapján ön útmutatást kap arra, milyen irányba tart az akkordmenet?
Coltrane: Igen, talán... Talán nem. Wilbur időnként máshogyan játszik. Idegen dolgokat. Ha valaki nem ismeri a dalt, az ő játéka alapján nem is képes felismerni és eligazodni benne. Mert Wilbur egymásra helyez dolgokat. Körbejátssza, alámegy és át fölötte – fokozza a feszültséget, és amikor visszatér, akkor érezni lehet, hogy minden összeáll. De általában ismerem a dallamokat – ismerem az akkordmenetet. Szóval elboldogulunk valahogy, és a végén ismét egymásra találunk.
Blume: Ez a lényeg! (mindketten nevetnek)
Coltrane: Igen, sikerül időben befejeznünk. Remek móka így játszani.
Blume: Képzelem!
Coltrane: Nagyon jó szórakozás. (szünet) Időnként alterált akkordokat játszik, és én is ezt teszem. Aztán ő az enyémekből tovább alterált akkordokat játszik, és egyikünk sem játssza a dal akkordmenetét, míg el nem jutunk egy bizonyos pontra, ahová egyszerre érkezünk meg. Szerencsénk van. (mindketten nevetnek.) És aztán Monk visszatér, és mindenkit megment. De senki sem tudja, hol jár [a dallamban]. (mindketten nevetnek) Ez sok embernek nagyon tetszik. Ezt mondják: „Fiúk, hogy tudjátok észben tartani ezt a sok mindent?” Valójában nem sokra emlékszünk. Csak a fő harmóniákra, aztán mindenki kipróbál mindent, amit ki akar próbálni.
Blume: Váratlan húzás volt ez Monktól, vagy már korábban is megtette, hogy felállt a zongora mellől, és hagyta, hogy maguk tartsák a frontot?
Coltrane: Csak úgy, ötletszerűen csinálta.
Blume: Ötletszerűen? Ön hogy érezte magát, amikor először megtette?
Coltrane: Nos, amikor először megtette, körbenéztem, kerestem őt. Aztán hozzászoktam, és megpróbáltam kitartani addig, amíg visszatér.
Blume: Ön szerint miért tette?
Coltrane: Nem tudom. Azt mondta, hallani akarja a bandát. (Blume nevet) És tényleg ott volt a nézőtéren, az első sorban, és hallgatott minket. Aztán visszajött, és kihozott valamit a dalból, amit épp játszottunk.
Blume: Én akkor lepődtem meg a legjobban, amikor előadta azt a kis táncot.
Coltrane: Igen, azt én is megnéztem volna!
Blume: (nevet) Megfordult már a fejében, hogy leteszi a hangszerét, és odaáll Monk mögé, és magára hagyja Wilburt meg Shadowt? (nevet)
Coltrane: Igen, már meg kellett volna tennem. Én is látni akartam. Érdekes volt. Mindenki arról beszélt. Néha kinyitottam a szemem és ránéztem. Tényleg élvezte, remekül szórakozott.
146-147. oldal
Thelonious Monk with John Coltrane
Thelonious Monk with John Coltrane is a 1961 album by Thelonious Monk issued on Jazzland Records, a subsidiary of Riverside Records. It consists of material recorded four years earlier when Monk worked extensively with John Coltrane, issued after Coltrane had become a leader and jazz star in his own right.
The original LP was assembled by the label with material from three different sessions. The impetus for the album was the discovery of three usable studio tracks recorded by the Monk Quartet with Coltrane in July 1957 at the beginning of the band's six-month residency at New York's legendary Five Spot club near Cooper Square. To round out the release, producer Keepnews included two outtakes from the Monk's Music album recorded the previous month, and one additional outtake from Thelonious Himself recorded in April.
The original LP contained the first 6 tracks, and was reissued in 2000 on Fantasy Records as part of its series for back catalogue using the JVC 20-bit K2 coding system. The take of "Monk's Mood" from Thelonious Himself was added as a bonus track to the 2000 reissue. Because of the historical significance of this album it was inducted into the Grammy Hall of Fame in 2007. The album and musicians were referred to in code and used as the delivery method for the mission briefing in Mission: Impossible – Rogue Nation (2015).
Side one
- “Ruby, My Dear” – 6:17
- “Trinkle, Tinkle” – 6:37
- “Off Minor [take 4]” – 5:10
Side two
- “Nutty” – 6:35
- “Epistrophy” (Kenny Clarke, Monk) – 3:07
- “Functional [take 1]” – 9:46
CD Reissue 2010 bonus track
- "Monk's Mood" – 7:52
Sessions
- Track 1, 2 and 4 recorded July, 1957.
- Tracks 3 and 5 recorded June 25-26, 1957 (Monk's Music session outtakes)
- Track 6 and 7 recorded April 16, 1957. (Thelonious Himself session outtake [6] and re-release [7])
Personnel
- Thelonious Monk – piano
- John Coltrane – tenor saxophone, tracks 1-5, 7
- Ray Copeland – trumpet on "Off Minor" and "Epistrophy"
- Gigi Gryce – alto saxophone on "Off Minor" and "Epistrophy"
- Coleman Hawkins – tenor saxophone on "Off Minor" and "Epistrophy"
- Wilbur Ware – bass on all except for "Functional"
- Shadow Wilson – drums on "Ruby, My Dear", "Trinkle, Tinkle" and "Nutty"
- Art Blakey – drums on "Off Minor" and "Epistrophy"
