Az emlékek megőrzése
A fámák az alábbi tartósító módszerhez folyamodnak az emlékek megőrzése érdekében: miután alaposan meghatározták az emléket, tetőtől talpig bebugyolálják egy fekete vászonba, álló helyzetben a szoba falához támasztják, és egy táblácskát akasztanak rá, amely így szól: „Kirándulás Quilmesbe” vagy „Frank Sinatra”.
A kronópiók, ezek a rendetlen langyos lények ezzel szemben vidám rikkantásokkal szanaszét hagyják az emlékeiket a lakásban, azok meg ott mászkálnak körülöttük, és amikor valamelyik elszalad egy kronópió mellett, az gyengéden megsimogatja, és figyelmezteti: „Meg ne üsd magad!”, meg azt is mondja: „Vigyázz, lépcső!” Ezért van az, hogy a fámák lakásában csend van és rend, a kronópiókéban viszont lárma meg csapódó ajtók. A kronópiókra mindig panaszkodnak a szomszédaik, a fámák pedig megértően bólogatnak, és ellenőrzik, hogy minden táblácska a helyén van-e.
Karcsú kötet, hetven írás száznegyven oldalon, egyperces novellák négy ciklusba gyűjtve.
Az első ciklus az Utasítások kézikönyve címet viseli, és egy bevezetővel kezdődik, amely Cortázar írói programját fogalmazza meg költői formában. A rilkei Változtasd meg életedet! parancsa számára az írói szabadság maradéktalan felvállalását jelenteti, amely megköveteli a szakítást a biztonságot nyújtó konvencióktól. Ennek következménye, hogy Cortázar képeiben sokszor Bunuel és Dali szürrealista látomásait idézi.
A ciklus írásai valóban utasítások, amelyek valamely hétköznapi cselekedetet – sírás, nevetés, egy lépcső megmászása; egy óra felhúzása – vár el az olvasótól, azonban e cselekedeteket olyan környezetbe helyezi – pl. a nevetés előtt a lakásban össze kell törni minden tükröt; az órában a halál lapul –, hogy azok szimbolikussá válnak.
A ciklus felrajzol egy ívet, melyből kitűnik: a szerző szerint a bátorság lényegtelenné, súlytalanná teszi a halált. Ez az állítás nem egy földi öröklétre vagy túlvilági feltámadásra utal, hanem arra, hogy az öncsalásoktól mentes, következetesen és tisztán élt-látott-érzett életben tiéd lehet a teljesség, s így nem kell félned.
A ciklus írásai valójában prózaversek, amelyeknek megformáltsága az esztétikum fontosságát hangsúlyozzák, és ezzel közvetve azt fejezik ki, hogy a szellemi értékek fontosabbak az anyagiaknál. A szellem képes legyűrni az anyagot – a merev formákat, a külvilág kegyetlenségét, még a halált is – csak a szabadság bátorsága kell hozzá.
A kötet további három részét lehet úgy értelmezni, mint az utasítások megvalósítását, a szellem felszabadulását, fokozatos eltávolodását az ok-okozati szükségszerűségek által kordában tartott realitások világából, a szabad fantázia birodalmába.
A második ciklus a Furcsa foglalatosságok egy különös család életéből idéz epizódokat: pl. amikor az udvarukban – a szomszédjaik nagy megrökönyödésére – egy vesztőhelyet ácsolnak, majd ott jóízűen megvacsorálnak; máskor elfoglalják a postahivatalt, és ott a csomagokat kátrányban, majd tollban megforgatják, hogy ily módon „feldíszítve” azokat, „örömet okozzanak a címzetteknek”, stb.
A harmadik ciklusban már nem csupán a szereplők „bolondulnak” meg, hanem a világ is. Felfeslik a varrás, láthatóvá válik az abszurditás – pl.: létezik egy karosszék, amelybe ha valaki beleül, az meghal; egy kivégzés után egy sztrájk miatt elmarad a temetés, és a kivégzett a továbbiakban fej nélkül kénytelen tovább élni; a Húsvét-szigeteken a tükrök nem a rendes időt, hanem a jövőt vagy a múltat mutatják, stb.
Nekünk magyaroknak, ismerősek ezek a történetek, némelyiket Örkény István vagy Békés Pál is írhatta volna, de a világban inkább Borges-hez rokonítják, ironikus parabolisztikusságuk miatt.
A befejező ciklus a címadó novellasorozat, a Kronópiók és fámák története. A kötet Paul Klee Angel sorozatának hat képe illusztrálja, de mondhatnánk úgy is, hogy ezek a csodálatosan finom, érzékeny, valami metafizikus fájdalmat és éteri játékosságot egyszerre kifejező rajzok Cortázar meséinek esszenciáját jelenítik meg. A szereplők – a kronópiók, a fámák és a remények – kedves kis lények, akik a saját világukban esendően csetlenek, botlanak. Emberi tulajdonságokkal felruházva élik az életüket, de az egész olyan líraian, lebegőn, a valóságtól eltávolítva jelenik meg, hogy a fogékony olvasó arcán biztosan megjelenik a mosoly.
A L'Harmattan Kiadó Cortázar Életműsorozatában megjelent könyvecske kinézetében is nagyon szép, igényes munka. Talán csak annyit hiányolhatunk, hogy a kötet végén, a képek jegyzékénél, oldalszámok nem találhatók. A fordítók: Csép Attila, Dés Mihály, Imrei Andrea és Litvai Nelli egységesen magas színvonalon oldották meg feladatukat. Az igényes szépirodalom hívei a posztmodern előfutáraként is jellemezhető kis remekművet kapnak e kötettel a kezükbe. Nálam kedvenc.
Egy karosszék tulajdonságai
„Van egy karosszék Jacintoéknál, abban szoktak meghalni.”
Utasítások, példák a félelem formáihoz
"Egy skóciai faluban olyan könyveket árusítanak, amelyekben valahol egy üres oldal rejtőzik. Ha az olvasó pontban délután háromkor ér ehhez az oldalhoz, meghal…
Amalfiban, ahol véget ér a part, van egy móló, amely a tengerbe, s az éjszakába vezet. Az utolsó jelzőfényről túlról kutyaugatás hallatszik…
Tudomásunk van egy kereskedelmi utazóról, akinek megfájdult a bal csuklója, pontosan a karórája alatt. Amikor letépte magáról az órát, az óra helyén vér szökellt fel: a seb nagyon pici fogak nyomát mutatta…"
Utasítások az óra felhúzásához.
„A mélyben ott lapul a halál, de ne féljen.”
Csodás foglalatosságok
"…Mily csodás foglalatosság végigsétálni az Arago körúton, közben számolni a fákat, és minden ötödik vadgesztenyénél egy pillanatra megállni fél lábon, várni, amíg valaki odanéz, s akkor rövid, száraz kiáltást hallatni, széttárt karokkal, pörgettyűként körbeforogni, a megtévesztésig hasonlóan, mint a cukay madár, amely Argentína északi részén siránkozik a fákon.
Mily csodálatos foglalatosság belépni egy kávéházba, cukrot rendelni, aztán megint cukrot, háromszor vagy négyszer egymás után, halomba gyűjteni az asztal közepén, miközben a pultnál meg a fehér kötények alatt egyre nő a harag, majd pontosan a cukorhalom kellős közepére köpni gyengéden, és nézni, amint a pici nyálgleccser folyik lefelé, és közben hallgatni öt törzsvendég meg a máskülönben igen jóravaló tulajdonos összeszűkült torkából feltörő kőtörmelék hangját…"
A tenyér vonalai
„Egy asztalra dobott levélből kiindul egy vonal, végigfut az asztal fenyőfa lapján, és leereszkedik az egyik asztallábon. Ha jobban megnézzük, rögtön látni, hogy a parketton folytatódik a vonal, és fölfut a falra, ahol egy képen, egy Boucher-reprodukción, kirajzolja egy díványon heverő nő hátát, majd a tetőn keresztül kiszökik a szobából, és a villámhárítón leereszkedik az utcára.”
Történet
Egy ici-pici kronópió keresi a lakáskulcsot az éjjeliszekrényen, az éjjeliszekrényt a hálószobában, a hálószobát a lakásban, a lakást az utcán. Itt azonban megtorpan a kronópió, mert ahhoz, hogy kimenjen az utcára, szüksége lenne a lakáskulcsra.
Teknősök és kronópiók
Az a helyzet, hogy a teknősök – ahogy ez természetes is – a sebesség nagy csodálói.
A remények is tudják ezt, de egyáltalán nem érdekli őket.
A fámák is tudják, és rendszerint gúnyt űznek belőlük.
A kronópiók is tudják, és minden alkalommal, amikor egy teknőssel találkoznak, színes krétákkal teli dobozt húznak elő, és a teknős kerek hátára egy fecskét rajzolnak.
