Az úgy volt, amikor anyám meghalt, bement Szent Péterhez, és verte az asztalt, hogy ha kell, ő bemegy az Úristenhez is, de ő részt akar venni a saját temetésén. Mert látni akarja, hogy a fia, menye és az unokái rendesen felöltöztek-e, és ott vannak-e a rokonai és tanítványai - mindenki aki szerette és tisztelte őt. Azon a napon ne járjon a villamos, és eresszék félárbócra a zászlókat is! És a temetésen fellépjen egy irodalmi színpad is, és mondják el a Halotti beszédet, és szavallják el a kedvenc Ady verseit is! Apám pesze csitította, de aztán ráhagyta - a fontos dolgokban mindig ő döntött, de az ilyenekben inkább engedett. Felült a bringájára, és kikerekezett Vácról Verőcére, hogy megnézze a tanyát, rendesen megmetszettem-e a fákat, a bokrokat, a sövényt. Aztán leült olvasni, Mikszáthot, anyám meg hiába kereste őt, nem vette fel a mobilt.
12-én délután persze együtt nézték fentről az egész haccacárét. (Az Úristen engedett, elengedte őket.) Nem szerepeltem valami fényesen, de azért nem hoztam szégyent rájuk. Anyámnak eszébe jutott az a délután is, amikor elmeséltem neki A szív segédigéit.
Az úgy volt.
2020.02.28. 19:09 vargarockzsolt
Szólj hozzá!
Címkék: gyászmunka
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr8215496260
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
