Szörny arc, szörny lélek?
„…még az is lehet, hogy Szókratész egyáltalán nem volt görög, hiszen, mint tudjuk, csúnya volt, Nietzsche pedig azt mondja, hogy a csúfság a keverékre jellemző romlottság tünete; az antik mondás szerint szörny arc, szörny lélek.”
Kolakowski:Mit kérdeznek tőlünk a filozófusok, 14. oldal
[A genetikusok bebizonyították, hogy a szép emberek szabályos arcvonásúak, és ezt egészséges genetikai állományuknak köszönhetik. Azért szeretjük a szép embereket, mert ők egészségesek. Az ellenségeinket mindig torzított arccal ábrázoljuk, ezért tudunk együtt nevetni a karikatúrákkal, ahol az ostoba és ellenszenves embereknek ostoba és ellenszenves kinézete van.]
Kolakowski kérdése: Szókratész szerint mindig jót akarunk tenni, de tudatlanságból néha rosszat teszünk. Igaza van Szókratésznak? Nem úgy van inkább, hogy a vágyaink, szenvedélyeink erősebbek, mint az értelmünk, és ezért az ösztöneink vezetnek a rosszra?
Leszek Kolakowski könyvében harminc fejezetben harminc híres filozófus gondolatrendszerének néhány jellegzetes vonását vázolja fel, Szókratésszal (i. e. 469-399) kezdve, és időben Karl Jaspers-szel (1833-1969) végezve, illetve zárlatul még Plótinoszra (204-269) visszatérve. Az 5-10 oldalas bemutatók első fele az áttekintés, míg a második felében Kolakowski megfogalmaz egy-egy általa fontosnak tartott kérdést, amely a ma embere számára fontos lehet.
Amit feltétlenül tudni kell, ugyan a szerző mindig kérdez, de ez csak látszólag jelent kíváncsiságot, valójában egyszerű didaktikai fogás. Kolakowski koránt sem előítéletektől mentesen, bár a szerzők gondolatrendszerét kibontva, azokhoz kapcsolódva fogalmazza meg kérdéseit. Amire ő kíváncsi, az többnyire összefügg saját filozófiájával, ezért érdemes röviden megemlíteni, Kolakowski dogmatikus marxistaként kezdte pályáját, de aztán fokozatosan kiábrándult, és lassan hívő kereszténnyé vált. Az 1982-ben megjelent Religion* című művéből két rövid részlet:
„A távolság a véges és a végtelen között mindig végtelen; bármit alkotunk, előbb vagy utóbb pusztulásra ítéltetik, az élet kudarcra van ítélve, a halál legyőzhetetlen, hacsak nem vagyunk részei az örök valóságnak, amelyet nem mi teremtettünk, és amelyre rá vagyunk utalva; akármilyen homályosan és elégtelenül, de tudjuk észlelni ezt a valóságot; belőle ered tudásunk jóról és rosszról; máskülönben magunkra maradunk szenvedélyeinkkel, hogy megismerjük a jó és a rossz szabályait, márpedig szenvedélyeink gonoszak, és egymás ellenségeivé tesznek bennünket, és semmi nem tudja megfékezni őket, csak a bizalom Isten kinyilatkoztatásának igazában.”
„A vallás nem feltételezések sora, hanem az istenség tiszteletének birodalma, ahol a végső valóságban való részvétel megértése, tudása és érzése, illetve az erkölcsi kötelezettség egyetlen cselekményben együtt válik valóra, és ennek utólagos szétdarabolása metafizikai, erkölcsi és egyéb állítások csoportjaira lehet hasznos, de biztosan eltorzítja az istenség tiszteletének eredeti értelmét.” (Sebők Zoltán fordításai)
Ezek az idézetek talán jelzik Kolakovski kiindulópontját, ahonnan felteszi kérdéseit, például ezeket:
”Valóságos vagyok-e én, valóságos vagy-e te? Milyen szabályok szerint mondják egyesek, hogy Isten valóságos, mások meg miért tagadják?” (Parmenidész kapcsán)
”Hisz Isten ismeri a neki alárendelt emberek minden gonoszságát, tetteik minden hamisságát és csúfságát; mit jelentsen hát az, hogy az ő szemében minden szép, jó és igazságos?” (Hérakleitosz kapcsán)
”Művelhető-e a filozófia vagy bármely tudományág zéró pozícióból, előfeltevések nélkül? Vajon maga a nyelv, amelyet használunk, nem hordoz-e magában bizonyos előfeltevéseket?” (Husserl kapcsán)
”Miért van egyáltalán valami, és miért nincs inkább a semmi?” (Heidegger kapcsán)
Az elemzések, és az ezeken alapuló kérdések tehát néha kissé tendenciózusak, viszont a rövid terjedelemhez képest elmélyültek és lényegre törőek. A filozófia történetét én más szemmel látom, nekem más kérdéseim volnának, de el kell ismernem, mindazok, akik Kolakowski metafizikáját, transzcendencia iránti vágyódását szimpatikusnak tartják, szép és igényes kivitelű, közérthető és világos stílusú, értékes olvasmányt kaphatnak kezükbe.
(Pálfalvi Lajos kitűnő fordítása)
**Religion. If there is no God… On God, the Degvil, Sin and other Worries of the so-called philosopfy of religion (eseje), New York: Oxford University Press, 1982.
