vargarockzsolt

A 2019-ben megjelent magyar szépprózák közül olvashattam volna 110 kötetet, ennyi van meg (elektronikusan és papíron). Eddig olvastam 40-et. Elég volt! :) Idén megyek vissza a klasszikusokhoz.
[Nádas Pétertől a Leni sírt még nem olvastam, azt pótolnom kell!]

Volt 10 emlékezetes regény, ami miatt megérte.
[A számozás nem rangsor! De. Ugyanakkor van a fejemben egy másik rangsor is, ahol Esze Dóra könyve az első, egy harmadik, ahol Kukorellyé, és tulajdonképpen az első öt könyv bármelyike lehetne nálam a győztes.]

1. Láng Zsolt: Bolyai
2. Bodor Ádám: Sehol
3. Kukorelly Endre: CéCéCéPé
4. Darvasi László: Magyar sellő
5. Esze Dóra: Hotel Hamlet
6. Schein Gábor: Megleszünk itt *
7. Gyurkovics Tamás: Migrén
8. Bödöcs Tibor: Meg se kínáltak
9. Kötter Tamás: Nem kijárat
10. Moesko Péter: Megyünk haza

Volt még két memoár, ami nekem alapmű:

Végel László: temetetlen múltunk
Radnóti Sándor: Sosem fogok memoárt írni

És volt még egy regény, amit elsőre behabzsoltam, de a második olvasás lecsavarta a lelkesedésemet: 

Tamás Dénes: Az Élő Ház

* Schein Gábor könyvéről nem írtam, Modor Bálint hivatkozott értelmezése tetszik, saját kiegészítésként még ennyit tennék hozzá, hevenyészett jegyzetként:
 Egy konkrét világtól független létállapotot mutat be. A mintája - mint az kiderült a vele készített interjúból is -, egy svájci eset volt, és ott nincs NER. Az alapállapotot helyezte át ide, és nagy nyelvi erővel ábrázolja.
A szereplők bezárultak a saját világukba, leginkább Kiefer. Kiefer jelentése állkapocs, ami merev, őröl, őrli a világot, és erdei fenyő, ami az égig ér. De Kiefer őrült, a monológjait nem lehet egyben elfogadni, mint az író szemléletét, ugyanakkor mégis megvan az igazsága. Egy őrült szemszögéből a világ őrült. Ugyanakkor ott van mögötte a szenvedés - a világban is, a többi szereplő sorsában is, az elidegenedett világ ellenségessége következtében is, és persze leginkább Kieferben, aki leginkább emberi. Nyilván azért, mert hozzá vagyunk a legközelebb, őt látjuk legjobban, és mert ő őrizte meg leginkább az égi világhoz való kapcsolatát.
A hármas befejezésről nekem elsőre valamelyik Esterházy könyv jutott az eszembe, már nem is tudom, hogy melyikben van, hogy a végén a szerző megszólítja az olvasót: Kedves Olvasó, írd meg a véleményedet a könyvről a szerzőnek, stb. Talán a Termelési regény végződik így? Itt meg az van, hogy kedves olvasó, válaszd ki, ami neked tetszik. Nyitott mű, amely ezzel a zárlattal elemeli az egész művet a realitástól - amelyet egyébként is csak ironikusan kezel - és hangsúlyosan irodalmivá, szövegszerűvé teszi.