Na most a Brenner, akit éppen Simon úrnak hív a gazdája a Kressdorf, egy sofőr. Ilyenek vannak, hogy a gazda a sofőrt keresztnéven szólítja és magázza, ezt el kell fogadni. És ha a Reinhard bankigazgató sofőrje nem áll rendelkezésre, akkor a Kressdorf kölcsönadja neki a magáét, azaz a Brennert. Lehet, hogy ez a barátság jele a jobb emberek társaságában, ahogy az alacsonyabban állók kölcsönadnak egymásnak egy kis sót, egy kis tejet, egy tojást, a középső rétegek talán az autójukat vagy a házastársukat, így a magasabb osztályokban azt mondják, tudod mit, kölcsön adom a sofőrömet, nekem éppen nincs rá szükségem, semmi perc alatt kiszállít téged Klosterneuburgba.
De nem ez a baj, vagy okozója a bajnak, ami miatt aztán a Brenner nagy sz@rba kerül, hanem más, de hogy mi, azt most nem árulom el neked, mert nem akarok spoilerezni.
Viszont azt tudnod kell, hogy a Jóisten nem igazán jelentős szereplője a történetnek. Pedig azt gondolnánk, mert a cím ugye, A Brenner és a Jóisten. A Jóisten igazából csak epizódszereplő, ha csak nem gondoljuk azt, hogy a háttérből ő mozgatja a szálakat. Egy pillanatra feltűnik, de még a sz@arból sem ő húzza ki a Brennert, nem. Az igazat megvallva, a Jóistennél még Jimi Hendrix is jelentősebb szerepet játszik a történetben, ami a Brennernek a Jimi Hendrix-mániáját ismerve egyáltalán nem meglepő. Kevés Jóisten, több Jimi Hendrix, ez igazán jellemző a Brennerre.
Ezen kívül még van sok izgalom, ami erős összefüggésben áll az abortuszkérdés alapvetően tisztázatlan helyzetével, az osztrák építési vállalkozók és politikusok korrupciós potenciáljával, valamint a dél-tiroli nők szexuális szokásaival, amit a Brenner igénybe vesz. Ez könyv kb ennyi, és nagyon jól szórakoztam rajta, és ajánlom mindenkinek.
Idézetek:
A nagyanyám mindig azt mondta: ha egyszer meghalsz, a szádat majd külön kell agyonütni.
(első mondat)
De a babonák terén a Jóisten könyörtelen, mert úgy utálja őket, mint a konszernfőnök a szakszervezeteket.
32.o.
Ebben a pillanatban megszólalt a Knoll mobilja. Vagy szerencsétlenségre, nem is tudom, hogyan mondjam. Mert az ember az élete végén sosem tudja, mi volt a szerencse, és mi nem. Hogy akkor most meg kell bánni valamit, vagy sem. És még csak nem is a megszületés, mert már a legkisebb dologban is vakon kell döntenie az embernek. Ilyenkor a Jóisten egy kis szadista, mert az ember nem tudja: így vagy úgy, végső soron mi a jobb nekem és az összes szereplőnek?
69. oldal
És még legyen itt egy kis Hendrix:
