Családregény. Falu Szatmárban, magyarok, románok, ruténok, cigányok és zsidók, különböző múlttal, összefonódó jelennel. Ahogy egy gyerek látja, hallja, megéli. Naturalista őszinteséggel, kíméletlenül.
Amikor egy közösség hagyományai már csak üres formák, bilincsek, mert a nincstelenség kipusztítja belőle az értékeket. Az erősebb visz mindent, a gyengét kihasználják, megalázzák, eltapossák. És ki a leggyengébb? A gyerek és a kinevezett ellenség, az idegen. A bekerültek, a cigányok, zsidók, kulákok, a szegények. Akit éppen nem véd a törvény. Akit ki lehet közösíteni, akit meg lehet verni. Akit ki lehet rabolni, le lehet gyilkolni. Hol vannak a hagyományos erkölcsök, hol a szeretet és a szolidaritás?
A régmúlt talán szép volt, de a 20. század végig a kiszolgáltatottak kínlódásának és a hatalmaskodók terrorjának a története. Ahogy a családon belül, úgy a falu életében is, a változó politikai jelszavakhoz alkalmazkodva.
A bűnök szinte katalógusszerű számbavétele mennyire lehet hiteles? Egyedi sorsokból mennyire lehet általánosítani? Nemzetgyalázás vagy nemzeti önismeret?
Szépen megírt, megrázó és elgondolkodtató könyv.
Idézetek itt
