Egy motívum Heltai Jenő: Négy fal között - Naplójegyzetek 1944-1945 című könyvéből
Mottó:
„Én mint tanítónő eddig is nagy hiányát éreztem e hangszernek dalok és más egyebek betanításánál, de fizetésemből nem állt módomban venni. Ezért kérem, hogy az általuk lefoglalt volt zsidó zongorából részemre juttatni szíveskedjenek. Ha lehetne – úgy a Bocskai u. 11. szám alatt levő F. E. zongoráját kérném. Szíves jóindulatukba bízva maradok…” (1944. december 7-én kelt kérelem.)
RÉVÉSZ SÁNDOR: A ZSIDÓ ZONGORA*
Péntek, június 2. [1944]
76-ik, 59-ik nap.
[...]
Déli 12 óráig folytonos jelzések, állítólag erősen bombázták Szolnokot. A legantiszemitább újság a Friss Újság, Andrássy Imre gróf lapja, amelyet Gudenus báró szerkeszt. Számtalan levelet kap parasztoktól és munkásoktól, hogy ne zsidózzanak tovább, hanem arról írjanak, hogy kicsi a napszám, ne a zsidóktól vegyék el a földet meg a zongorát, hanem a grófoktól meg a papoktól.
59. oldal
Szerda, június 14. [1944]
88-ik, 71-ik nap.
[...]
A rádióból az utcáról tüzes magyar indulókat hallunk. Repülőgépek. A háztetőkön emberek mászkálnak, nézik a füstoszlopokat. Török semmit sem tud csinálni, a zsidókkal senki sem áll szóba, parancsokat kapnak, hol a németektől, hol a magyaroktól, közben csak úgy foghegyről odavetik: 12 órára legyen itt egy zongora. A németek rettenetesen dorbézolnak.
67-68. oldal
Hétfő, július 3. [1944]
107-ik, 90-ik nap, a gettó 9-ik napja.
[...]
A tegnapi támadás újabb részletei: bombát kapott a fegyvergyár, a Kresz Géza u. 14. sz. ház, a Lipót körútnak egy ép ablaka sincs, a mellékutcákban bútor, zongora stb. az utcán. Újpestről állítólag tegnap vitték el az utolsó szállítmány zsidót. Gyalog mentek Kőbányára, ott vagonírozzák be őket.
80. oldal
Kedd, augusztus 8. [1944]
143-ik, 126-ik, 45-ik nap. A csillag 18-ik hete.
[...]
Hétfő délutánra volt a deportálás megkezdése kitűzve, ehhez valami minimális hatósági közreműködést kértek, a kormány azonban ezt sem volt hajlandó megadni, és tiltakozott. A Pünkösdfürdőre vezényelt Gestapo erre vitte el a sárvári internálótáborból a zsidókat. 60 ágyat és egy zongorát kértek a Zsidó Tanácstól Pünkösdfürdőre azzal, hogy ha két óra alatt nem kapják meg, a Zsidó Tanács minden tagját internálják. A Zsidó Tanács ahelyett, hogy az utóbbi megoldást választotta volna, teljesítette kívánságukat, 8000 pengőért vásárolt egy Bösendorfert.
108. oldal
Csütörtök, szeptember 28. [1944]
194-ik, 177-ik, 96-ik, 35-ik nap. Csillagtalanságom ötödik hete.
[...]
Sötét hírek. Makót partizánok foglalták el, kiszabadult orosz foglyok. Szegedet, Kecskemétet kiürítették, Békéscsabát a kivonuló németek kifosztották és felgyújtották. Mindenütt ugyanezt teszik. A termést, a csűröket fölégetik, a marhát elhajtják vagy levágják. Elszedik a menekülők holmiját, leszállítják őket a vonatról. Valaki 25 000 pengőt fizetett egy teherautóért, amely Nagyváradról Pestre szállította a holmiját. Balmazújvároson 40-50 pengőt kérnek a menekülőktől egy kiló kenyérért. A vizet sem adják ingyen. A menekültekkel senki sem törődik, senki sem fogadja őket, ők most kezdik érezni a zsidók szenvedéseit. A csendőröket a románok és az oroszok kihallgatás nélkül agyonlövik. (?) Apátfalván a parasztok lefogták a jegyzőt és az elöljáróságot, és kitűzték a vörös lobogót. (?) A szabósegéd azt mondta Lillának: „Nincs hagyma, mert az oroszok Makón vannak, és Sztálin Jóska egy pengőért méreti kilóját.” Semmit sem lehet csinálni, mert a hadsereg meg a csendőrség még mindig németbarát és megbízhatatlan. A románok és az oroszok ugyanannyi magyart fognak el, ahány zsidót abból a községből elvittek. Minden járművet a német tisztek foglalnak le, családjukkal együtt viszik a rablott holmit, szőnyeget, zongorát, még a kanárit is, kalitkástul.
144-145. oldal
Szombat, december 2. [1944]
260., 243., 172., 48. nap.
[...]
Kálmán [Csathó Kálmán] találkozott Kodállyal , Barankoviccsal és Márffyval. Nagymarosi lakását a németek kifosztották, de helyette egy zongorát hagytak ott.
191. oldal
Péntek, február 9. [1945]
[...]
Buda városparancsnoka, egy orosz őrnagy az egész elöljáróságot a polgármesterrel együtt kirendelte hóeltakarításra. Jánost, aki hivatalos küldetésben ment ki, elvitték fegyverlerakásra. Olvad, ma már nem lehet Pestre átmenni. A városparancsnok nagy zenebarát, öt zongora közül kiválasztotta magának a legjobbat, hangversenyt rendezett, amelyen Losonczy és Rigó Magda énekelt, pazarul megvendégelte őket konzervekből, a gyümölcs is konzerv volt. Pezsgőt ittak, a budafoki pincékből került ki. Az oroszok csupa ellentmondás: kedvesek, jók, emberek és vadállatok.
228. oldal
Csütörtök, március 1. [1945]
[...]
Felmentünk a Ferences Kórházba, nagyon szép hely, de csak engem akartak befogadni, Lillát nem, engem is csak a sebészeti osztály közös kórtermébe, ami nem nekem való. Rajnainé fölkísért a Lipótmezőre, írt a vejének, holnap állítólag befogadnak minket, ma még visszajöttünk Laciékhoz, nem nagy öröm se nekik, se nekünk, de mást nem tudunk csinálni. Rajnainé az ebédjét odaadta nekünk, úgy vagyunk már, hogy ennivalót koldulunk. Délelőtt nagy robbantások a környéken, délután a szomszédban nagy fekete füstoszlop. Kis Saluné ma délután levitte a gyereket, az oroszoktól kenyeret koldul vele. Mindenki koldul.
Ön bérel
néhány nyilas pribéket.
Kidob
egy-két zsidót a lakásból és
öné a zongora,
a perzsaszőnyeg, minden.
240. oldal
* RÉVÉSZ SÁNDOR: A ZSIDÓ ZONGORA - eredeti megjelenés: Mozgó Világ 2013 - idézi innen: Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege, diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon 1919–1944, Jelenkor Kiadó, 2013, 590. oldal
