"Ott állt a Pobjeda, a lefüggönyözött ávós kocsi. A járda felőli oldalán két ávós hanyagul nekidőlve várt. Az egyik megszólalt: – Maga a Sajó László? Aztán miért nem voltunk mi Egerben, a főiskolán, felvételizni, mi?! – Én a Színművészeti Főiskolára felvételiztem, oda is jelentkeztem. – Az minket nem érdekel. Elmegy Egerbe. Két hét múlva jövünk! Jelenti nekünk, hogy megvolt a felvételi. Másnap Egerben voltam.
Tehát tulajdonképpen az ávónak köszönhetem, hogy vagyok… Apám itt ismerte meg anyámat. Egerben találkoznak a betelepített Duna-menti római katolikus és Rajna-vidéki református németek leszármazottai. Messziről jöttek, sok idő eltelt, míg…"
____________
Sajó László dokumentarista prózájában édesapja önéletrajzát strukturálja és írja tovább. Idősebb Sajó 1999 és 2006 között kilenc kis füzetben adta közre visszaemlékezéseit, D. Sajó László név alatt (a D a diákra utal, „apám ezzel különböztette meg magát tőlem” - olvashatjuk a fiúnál.) Az apa szövegeiből kiemelt szemelvények a könyvben dőlt betűvel vannak szedve, közéjük ékelődnek be szögletes zárójelben a fiú saját emlékei, kiegészítései, kommentárjai. Ezen felül külső forrásokat is felhasznál a szerző, történeti munkákat, illetve édesanyja szóbeli közléseit. (Teczár Szilárd)
Nagyon tetszett. Miután elolvastam, írtam is a a szerzőnek, többek között ezt:
...1959-es születésű vagyok, ezért sok mindent juttatott az eszembe a könyv, ezen kívül levéltárosként dolgozom, ezért a forrásközlések is érdekeltek.
Nekem a nagyszüleim alföldi magyar parasztok voltak [...], de a feleségem szekszárdi német származású [...], ezért megkülönböztetett figyelemmel fordultam a sváb történetek felé.
Ugyanakkor amikor a nagyon megrázó német kitelepítési történeteket olvastam, eszembe jutott, hogy Mérk és Vállaj háborús időszakának is utána nézzek. Itt találtam rá zsidó orvos történetére, kár, hogy ezt legalább említés szintjén nem tudta beledolgozni: https://www.centropa.org/hu/
E nélkül a helytörténet egy egész kicsit hiányos. Rátaláltam a tolcsvai történeténél arra a bekezdésre, amelyik az ottani zsidóknak állít emléket, de a Vállaj sváb lakosságának történetéhez a zsidó orvos története - szerintem - hangsúlyosan hozzá tartozott volna - gondolom én.
Tudom, hogy az Ön könyve alapvetően az édesapja naplói mentén íródott, de azért eszembe jutott Borbély Szilárd Nincstelenek és Vida Gábor Egy dadogás története című regénye - ezeket remekműveknek tartom - amelyek sokkal kritikusabban beszéltek a családjukról, a környezetükről, mint Ön.
Miért is írom meg ezt Önnek?
Csak azért, hogy hitelesnek láthassa - nem kritikátlanul olvastam a könyvét - és ennek ellenére nagyon tetszett, igazán nagy élmény volt...
A könyvből hosszú idézetek olvashatók a Literán, érdemes megnézni azt is.