Rooseveltet 1936-ban újraválasztották [Franklin D. Roosevelt, az USA elnöke 1932-1945] – ezúttal az egyéni szavazatoknak már a 61%-át nyerte el.
Hogy népszerűsége sosem látott magasságokban szárnyalt, Roosevelt nem akarta hagyni, hogy a legfelsőbb bíróság [amely az USA-ban az Alkotmánybíróság szerepét is betölti], keresztülhúzza politikai terveit. […]
Roosevelt azt mondta, a választóktól arra kapott felhatalmazást, hogy változtasson ezen a helyzeten, és, hogy „miután végiggondoltam, milyen reformra lenne szükség, arra jutottam, hogy egyetlen alkotmányos megoldás az, ha a bíróságok kapnak egy kis vérfrissítést.” Azt is mondta, hogy a legfelsőbb bíróság bírái agyonhajszoltak, és az idősebb bírák – akik történetesen a törvénye ellen szavaztak – már nem bírják ezt a terhelést. Majd azt javasolta, hogy 70 évesen minden bírónak kötelezően nyugdíjba kellene vonulnia, a helyükre pedig – legfeljebb hat – új bírát az elnök nevezhessen ki. Ez a terv, amelyet Roosevelt a bírói testület átszervezése néven, törvényjavaslat formájában tálalt, elég lett volna ahhoz, hogy eltávolítsák azokat a bírákat, akiket még egy korábbi, konzervatívabb kormány nevezett ki, és akik a legaktívabban ellenezték a New Dealt [New Deal – a Roosevelt által bevezetett új, államosításra épülő rendszer].
A szenátus, amelyben Rooseveltnek kényelmes többsége volt, 70:20 arányban leszavazta a javaslatot. […] …a szenátorok megértették, hogy ha az elnök alááshatja a bírói testület függetlenségét, akkor az aláásná annak a rendszernek a hatalmi egyensúlyát is, amely megvédi őket az elnöktől, és biztosítja a pluralista politikai intézmények fennmaradását.
313-315. oldal
Miért buknak el nemzetek
Öntsünk tiszta vizet a pohárba!*
Ez a könyv nem foglalkozik sem a fenntartható fejlődéssel, sem az egyén boldogulásával, „csupán” arra keresi a választ, hogy miért vannak szegény és gazdag népek, országok, birodalmak. (A címben a nemzet kifejezés fordítói tévedés.)
Politikai gazdaságtan, a maga korlátai között. Lehet vele vitatkozni, de elgondolkodtató – történelmi, politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok elemzésén alapuló – teóriát ismertet.
Én szívesen vitatkoznék vele, róla – olyannal, aki elolvasta.
Létezik olyan felfogás, amely szerint a népek (országok, birodalmak) sikerének titka az erő. Az erősen központosított államhatalom, amely uralja a gazdaságot és a társadalmat, és ezzel megfelelően felhasználva-koncentrálva az erőforrásokat, dinamikus fejlődést teremt. Napjainkban Magyarországon épp ennek az elképzelésnek a megvalósítására tesznek kísérletet. Hogy ez hova vezet, arra ebből a könyvből elég lesújtó választ kaphatunk.
Néhány érdekes kérdés, amelyre a könyv választ keres:
Miért vonultak az egyiptomiak a Tahrir térre, hogy megdöntsék Hoszni Mubarak uralmát? Hogyan érthetjük meg ezen keresztül könnyebben a jólét és a szegénység mögött húzódó okokat?
Mi az, ami közös Sztálinban, Shyaam királyban, a neolitikus forradalomban és a maja városállamokban, és mindez hogyan magyarázza, hogy Kína jelenlegi gazdasági növekedése nem tarthat a végtelenségig?
Hogyan változtatta meg Anglia intézményrendszerét az 1688-as politikai forradalom, és hogyan vezetett el az ipari forradalomhoz?
Hogyan szegényedtek el hatalmas területek az európai gyarmatosítás következtében?
Mivel magyarázható, hogy a Föld egyes részein nem a brit utat járva
teremtettek jólétet?
Miért buknak el nemzetek napjainkban?
Hogyan tudtak az egyes országok az intézményrendszer átalakításával kitörni a megszokott gazdasági kerékvágásból?
Mivel ez nem regény, végezetül megengedek magamnak egy spoilert. A szerzők szerint:
1. a kellőképpen központosított, de ugyanakkor plurális – a hatalommegosztás révén ellenőrzött, és széles társadalmi bázison alapuló – liberális jogállam,
2. valamint a monopóliumoktól és az állam túlsúlyától mentes, szabad magántulajdonon alapuló piacgazdaság az,
amely képes jólétet teremteni. Ezek nélkül az elit kisajátítja a gazdaságból keletkező hasznot, és elfojtja a fejlődést. Ezzel kb. egyet is értek, és bár a könyv néhány gondolatmenetét vitathatónak tartom, az olvasását mindazoknak ajánlom, akik racionális megközelítésben szeretnék értelmezni a világot. (Hívőknek nem ajánlom**, isteni gondviselésről nincs szó benne.)
*Megmondom a tutit.
** Szimpla provokáció, nem kell komolyan venni.
Összefoglaló a könyvről az urbanlegends oldalán itt.
Interjú a könyv egyik szerzőjével Magyarországról az alapblog oldalán itt.
