Tegnap [mindig ma van] mesélte Jelenits István Esterházy Péterről:
Valamikor a 70-es években felkereste őt EP és elmesélte, hogy nemrég Nyugaton járt, nem volt pénze, ezért valami játékokban, szerencsejátékokban (?) vett részt, és csalt és lebukott. Több hónapra börtönbe csukták (!), és a börtönben nem volt magyar nyelvű olvasnivaló, csak a Biblia. Ezért hát ezt olvasta, rendkívül élvezte, mondta, hogy ez micsoda nagyszerű irodalom, és rátalált benne azokra a részekre, amit Jelenits tanár úr tanított neki a piarista gimnáziumban. És ez az élmény fontosabb volt neki, mintha megnézte volna Németországot.
Miközben Jelenits mesélt, a filmvetítésen és az azt követő beszélgetésen részt vevő idősebb férfiak közül néhány - talán egykori piarista diákok - Esterházy nevének említésére fölhorkant - én úgy éreztem, hogy ha a neveltetésük nem tiltaná, a földre köpnének.
Egyébként a csatolt filmben Jelenits három emberről beszél - róluk kérdezték?, csak ezt hagyták a filmben? - akik jelentős személyiségek voltak: Pilinszky Jánosról, Esterházy Péterről és Antall Józsefről. (Úgy éreztem, Antallt érezte legközelebbinek magához hármójuk közül.)
Nekem egy ismerősöm - neve is van Máté-Tóth András vallásszociológus - azt mesélte egyszer, hogy Jelenits "szent ember", érdemes a közelében lenni. Most viszont azt mondja, hogy a legutóbbi - a NAT ellenes piarista tanári alásírásgyűjtésről szóló - nyilatkozatával nem ért egyet:
"Jelenits István, a Corvin-lánccal és Széchenyi-díjjal kitüntetett piarista szerzetes, teológus tanár is megosztotta a Vasárnap.hu-val az állásfoglalással kapcsolatos véleményét. Úgy fogalmazott: a kormány olyan mértékben segítette anyagi támogatásával is az egyházi és azon belül a piarista iskolák újranyitását, egyházi kézbe kerülését, „hogy már csak emiatt is úgy gondolom:
nem a mi tanáraink dolga, hogy egy gond, egy probléma felhánytorgatásával kezdeményező módon megtámadják a kormányzatot”.
A piarista szerzetes hangsúlyozta, itt nem arról van szó, hogy a támogatások miatt ne jelezhetnék az egyházi iskolák pedagógusai a kormányzat felé, ha problémájuk van adott esetben a NAT-tal, ő mégis úgy gondolja, sajnálatos dolog, hogy „éppen egy ilyen lázadásnak a lovasai lettünk”. – Inkább közvetítő szerepet vállalhattunk volna a nehézségek tisztázására – szögezte le."
Elérhető még mindig itt.
Azon gondolkodtam, hogy védhető-e Jelenits véleménye? Természetesen nem EP-ről - akiről megbecsüléssel, szeretettel, de bizonyos fokú bizonyos fokú idegenkedéssel beszélt - hanem a piarista tanárok NAT elleni akciójáról.
Nekem a legelső reakcióm a hitetlenkedés volt: nem mondhatta azt, amit mondott, mert abból az következne - a saját logikám szerint -, hogy a piaristák hallgatását megvették.
Töröm a fejem azóta is, mert tegnap Jelenits nem egy demens vénemberként mutatkozott, hanem egy szellemi frissességét tökéletesen megőrző bölcs és tiszta emberként. (Már amennyire ezt egy egy órás beszélgetés alapján meg lehet ítélni.)
Adjuk meg a császárnak, ami jár, mert minden hatalom Istentől származik? Vagy csak egyszerű pragmatikus megfontolások állnak mögötte? Esetleg azt gondolja, hogy az "ellentábor" annyira istentelen, hogy nem szabad őket erősíteni, a jó oldalt pedig nem szabad gyengíteni?
A piaristák- amennyire tudom - nem arról voltak híresek, hogy a hatalommal szemben lázadoztak volna.
Érdekes egyébként, hogy például a Rákosi- és Kádár-rendszer idején a különböző egyházak, különböző szerzetes rendek mennyiben tanúsítottak ellenállást. A protestánsok - néhány kivételtől eltekintve - alig. A kisegyházak, az adventisták, a Jehova tanúi, aztán a katolikusok, a jezsuiták és a bencések inkább. Bulányi Györgyöt a piaristák kitaszították. A Regnum Marianum atyái sem piaristák voltak.
Volt-e szerepe a különböző hagyományoknak abban, hogy honnan kerültek ki a lázadók? Jelenits atya - minden személyes karakterén, meggyőződésén túl - egy tipikus hagyományőrző piarista?
Nem ítélkezem, hiszen nincs is semmi súlya a véleményemnek, csak gondolkodom.