A kép forrása talán: Vladimir Vasilchenko
Lemberg/Lwów/Lvov/Lviv a soknemzetiségű kelet-európai városok közül is kitűnik történelmi és etnikai sokszínűségével. Az 1256-ban a halicsi rutén királyság által már eleve törésvonalon alapított várost 1340-ben foglalta el és tette Lengyelország szerves részévé Nagy Kázmér király. Nem sokkal ezután ő nyújtott fontos kiváltságokat a jelentős kereskedelmi utak metszéspontján álló város örmény és zsidó kereskedői számára, akik egészen a 20. századig megőrizték autonómiájukat, és fontos összetevői maradtak Lwów lakosságának és elitjének. 1772-ben, Lengyelország felosztásakor Lwów a Habsburg-császárság részévé lett, s miközben a Habsburg-adminisztráció nagy erőfeszítéssel igyekezett a soknemzetiségű birodalom modelljévé tenni, etnikai toleranciájuk miatt a lengyel, ukrán és zsidó kulturális megújulás központjává vált. A birodalom felbomlása után polgárháború tört ki a lengyel és az ukrán erők között, amely 1921-ben Lwów és Kelet-Galícia Lengyelországhoz való csatolásával ért véget. A város azonban a két háború közötti időszakban is az etnikai pártok és mozgalmak versengésének színpada maradt. 1939 szeptemberében a német hadsereg ostrom alá vette, majd a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében átadta az odaérkező Vörös Hadseregnek. 1939 végén Szovjet-Ukrajnához csatolták, s megkezdődött a lengyel és ukrán elit deportálása és likvidációja. 1941 júniusának végén a német hadsereg foglalta el, amely a hároméves megszállás alatt elpusztította a város kétszázezres zsidó lakosságát. Ebben, mint másutt is Galíciában, nagymértékben támaszkodhattak Roman Suhevics és Sztepan Bandera Ukrán Függetlenségi Hadseregére, amelynek központja ugyancsak Lemberg volt. 1945-ben a Szovjetunió és Lengyelország által aláírt határszerződés értelmében a még mindig lengyel többségű (66,7%) város lengyel lakosságát száműzték Lengyelországba. Helyüket a vidéki Ukrajnából és a Szovjetunió keletebbre fekvő területeiről érkező új lakosság foglalta el. 1991, Ukrajna függetlensége óta a város az ukrán nacionalizmus központjává vált, amely az új nyilvános emlékezet kialakításában nagymértékben támaszkodik Bandera és a kollaboráns Ukrán Függetlenségi Hadsereg történelmi hagyományára...
Sajó Tamás:
A városi tér mint Erinnerungslandschaft Lemberg/Lwów/Lvov/Lviv példáján