EGY TRAGIKOMIKUS VÁLASZTÁS
_____________________________
"BELÜGYMINISZTÉRIUM .....SZIGORÚAN TITKOS
III/II. Csfség. 5.a. Alo.
Tárgy: MIOK és BIH elnökségi választással kapcsolatos helyzetről
FELJEGYZÉS
Budapest. 1965. december 21-én
1966 januárjában, és márciusában válik esedékessé a BIH, elnökségének, illetve a MIOK elnökségének a megválasztása.
A reakciós elemek kiszorítása, valamint a választások helyes irányba történő terelése érdekében hálózati, operatív úton és az ÁEH közreműködésével több izraelcentrikus személyt kiszorítottunk a vezetésből. Ezzel egyrészt helyükre megbízható loyális személyek kerültek, másrészt pedig csökkentettük az elnökség létszámát, ami által egyházpolitikai szempontból könnyebb lesz az izraelita egyház életének az irányítása, csökkenek a felesleges kiadások, stb.
Néhány személlyel az egyházi tényezők közül külömbözö ürügyek alapján beszélgetéseket kezdeményeztünk. A többé-kevésbbé kompromittált személyekkel lefolytatott beszélgetések, meghallgatások a reakciós szárny tagjai aktivitásának csökkentését vonták maguk után, elősegítették a választások helyes mederbe való terelését.
Hálózati operatív úton is több intézkedést tettünk, amivel biztosítani kívántuk, hogy a mi jelöltünk kapja meg a szavazatok többségét a leendő választásokon. Az eddig beérkezett jelzések azt mutatják, hogy a nyílt, és titkos intézkedéseink összhatásukban eredményesek voltak."
______________________________
Így kezdődik Mélykúti Ferencnek, a kémelhárítás őrnagyának (eredeti helyesírással közölt) feljegyzése a Magyar Izraeliták Országos Központja (MIOK) és a Budapesti Izraelita Hitfelekezet (BIH) elnökségi választásáról, majd később így folytatódik:
______________________________
"Mi a magunk részéről elfogadtuk a szabad választás elvét, és - ahogy ezt már az első részben említettük - ennek megfelelően előkészítettünk, és beindítottunk egy sor intézkedést, melyek alkalmazásával biztosítani kívántuk Dr.Seifert Géza megválasztását.
A választásokkal kapcsolatban két alkalommal tárgyaltunk Miklós Imre elnökhelyettes elvtárssal, és munkatársaival. Tárgyalásaink során az alábbiakban állapodtunk meg:
1. / Sós Endre jelenlegi elnök nem maradhat tovább a MIOK-nál és közösen Dr. Seifert Géza megválasztását támogatjuk.
Ez a kérdés úgy néz ki, hogy az ÁEH vezetői egyetértenek Dr. Seifert Géza jelölésével és támogatásával, azonban kifelé marad a szabad választási elv betartása. Elsősorban ránk hárult az a feladat, hogy a kialakult közhangulat helyes irányításával úgy befolyásoljuk a választási kampányt, hogy annak végső eredményeként Sós Endre kikerüljön a vezetésből és Dr. Seifert Géza kerüljön a MIOK élére.
2. / Sós Endre jelenlegi elnök, aki közös megállapításunk szerint nem állta meg a helyét a MIOK elnöki tisztségében, eltávolítása a lehető legbékésebb eszközökkel történjék. /: Ennek érdekében a rabbik között kialakult közhangulatot felhasználva, egyetértésben az ÁEH-val, hálózati operatív úton befolyást gyakorolva lehetőséget adtunk arra, hogy a rabbi-tanács összeüljön és határozatot hozzon az elnöki választás legbékésebb úton történő lebonyolítására. A rabbi tanács ülése megtörtént, ahol egyhangúlag elhatározták, hogy egyértelműen támogatják körzeteiken belül Dr. Seifert Géza elnökjelöltet, és felkérik Sóst hogy a közösség érdekében mondjon le elnöki tisztéről. : /
3. / Az ÁEH gondoskodik arról, hogy Sós Endre lemondása után megfelelő anyagi ellátásban részesüljön. Pl. nyugdíjának rendezése, a Magyar Nemzet c. újságnál előléptetése, stb.
______________________________
A történetben nem csupán az a tragikomikus, hogy az állambiztonság a "szabad választást", hogyan manipulálja. A két jelölt személye is érdekes:
Sós Endre (1905-1969) újságíró, író
1945 előtt az Esti Kurír, Az Újság, a Magyar Hírlap, a Reggeli Újság és A Toll c. folyóirat munkatársa, illetve szerk.-je volt. Szerk. az Új Zsidó Könyvtár c. sorozatot is. A II. világháború idején munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben a győri katonai fogházban ült. 1945 után a Népszava, majd 25 éven át a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. 1957-65-ben a Magyar Izraeliták Orsz. Képviseletének és a Bp.-i Izr. Hitközség elnöke. Főszerk.-je volt az Új Élet c. izr. felekezeti lapnak.
"Sipos" fedőnevű társadalmi kapcsolat 1957-től 1963-ig
Seifert Géza, dr. (1906-1976) ügyvéd, 
A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöke 1966-tól 1976-ig.
"Sárosi" fedőnevű ügynök 1963-1966-ban.
Az állambiztonság tehát az egyik ügynökét cserélte le a másikra, miközben szabad választásról beszéltek.
______________________________
A csatolt jelentés levéltári forrása:
Jelzet: ÁBTL - 3.1.5. - O-17169/1
Tárgy: Ellenséges tevékenységet kifejtő cionisták
Irat évköre: 1963-1967
Ország: Magyarország, Izrael
Oldalszám: 431
Kivonat: A cionista szervezetek tevékenységét és a velük kapcsolatba hozható személyeket megfigyelés alatt tartotta az állambiztonsági szolgálat. Az objektum dossziéban az izraelita egyház belső életével és külkapcsolataival foglalkoznak.
______________________________
Kovács András A Kádár-rendszer és a zsidók című kötete ezt az állambiztonsági forrást is közli, és ezen kívül még számos más érdekes dokumentumot.
Ugyanakkor egy zárójeles kritikai megjegyzést-pontosítást érdemes a könyv bemutatásához fűzni:
A kötet 302. oldalán egy lábjegyzetben Kovács András ezt írja:
"A magyar titkosszolgálatok nemzetközi kapcsolatait dokumentáló anyagok nem kerültek át a nyilvánosan kutatható állambiztonsági dokumentumokat kezelő Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába."
Ez az állítás szerencsére nem igaz.
Kovács András figyelmét elkerülte az
ÁBTL - 1.11.12. - BM NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK OSZTÁLYA ÉS JOGELŐDEINEK IRATAI jelzetű és című irategyüttes, amelynek évköre:
(1955) 1957 - 1990 (1991), terjedelme: 81,10 ifm
És van interneten keresztül szabadon elérhető jegyzéke is.
Egy másik sorozat:
ÁBTL - 1.11.4. - II. sorozat Információs jelentések
(III/I. Csoportfőnökség - Hírszerzés) című irategyüttesünk, amelynek évköre: (1957) 1962-1990, és amelyben közel 100 Izraellel és különböző nemzetközi cionista szervezettel kapcsolatos dosszié található.
Ennek is van jegyzéke.
Ezen kívül az ÁBTL-ben további több mint 400 dossziéhoz van hozzárendelve az Izrael tárgyszó - ezek az adatbázisban a tudományos kutatók számára kereshetőek, miközben Kovács András - hivatkozásai szerint - csak mintegy 20 dosszié felhasználásával dolgozta fel a téma állambiztonsági összefüggéseit.
Szóval lehet a témát még kutatni.
Kovács András munkáját így is tudom ajánlani, mert a felhasznált forrásait igen nagy tudással és alapossággal elemezve egy igen érdekes - néha szinte krimi izgalmasságú - kötetet hozott létre.
A könyv ismertetője:
Ez a kötet, korábban zárt levéltárakban őrzött titkos iratok közzététele és elemzése révén azt mutatja be, hogy hogyan kezelte a "zsidó ügyeket" a magyar pártállam 1957 és 1989 között, hogy milyen volt - nemzetközi összefüggésekbe ágyazva - a "legliberálisabb" kommunista rezsim, a Kádár-rendszer "zsidópolitikája". Kádár János és Leonyid Brezsnyev, szovjet pártfőtitkár 1967-es telefonbeszélgetéseinek jegyzőkönyveiből és egy sor más dokumentumból jól követhető, hogy hogyan irányította és hangolta össze a moszkvai vezetés a szovjet tömb országainak politikáját "zsidó ügyekben", és mekkora volt a magyar pártvezetés mozgástere ezen a területen.
A kötetbe felvett dokumentumok öt fontos téma köré rendeződnek: az Izraellel kapcsolatos politika, az Eichmann-ügy, a hatnapos háború 1967-ben, a nemzetközi zsidó szervezetekhez való viszony és a hazai zsidósággal kapcsolatos ügyek. Az utóbbi témakör kapcsán bemutatásra kerülnek az elnyomás mechanizmusai: hogyan működtek és milyen eszközöket használtak a pártállami szervek a zsidósággal kapcsolatos politikai célok elérésére, milyen adatok és információk alapján döntött a politika "zsidó ügyekben", milyen meggondolások alapján kerültek egyes személyek és ügyek a politikai rendőrség látókörébe, hogyan folyt a titkos információszerzés a zsidó hitközség életéről és általában az országban élő zsidókról, miről jelentettek a beépített ügynökök, illetve hogyan használták fel ezeket az információkat a pártállami vezetők leplezetlen nyomásgyakorlásra és manipulációra politikai céljaik elérése érdekében.
A hivatkozott feljegyzés:
