Ha a bölcsességhez a fájdalmon és a szomorúságon keresztül visz az út.
Ha a világ csak a lélek tükre.
Úgy érzed, mindig épp máshol történik valami. Hogy a jelenléted tesz valótlanná minden helyszínt. Hogy épp rajtad átszűrődve válik semmivé az, ami van. Hogy kamera vagy, amibe nem fűztek filmet, csak forog körbe, berreg üresen.
Mert nem kell semmi más. Egyre gyarapodó könyvtáram láttán az elhatalmasodó
csömör érzése. Semmi más, csak az a diófa a forráshoz vezető dűlőút mellett…
Telítődni végre az ürességgel, akár az ég.