gravitáció, tömegvonzás – Olyan objektumok között fellépő erőhatás, amelynek tömege van. Az erő nagysága a testek tömegei szorzatának és a közöttük lévő távolság négyzetének a hányadosával arányos. Ezt az összefüggést nevezik a gravitáció fordított négyzetes erőtörvényének.
Léteznek párhuzamos univerzumok, az egyikben például én vagyok Napoleon. A másikban kiderül, Bill Gates fantáziát lát a MOLY-ban, és meg akarja szerezni, de @Bence visszautasítja, és inkább ő vásárolja fel a Microsoft többségi részvényeit.. Minden lehetséges – mondja John Gribbin a könyvében – amire lehet találni matematikai formulát.
Nem tetszik az új fizika és kozmológia világa. A gondok a kvantumfizikánál kezdődtek, és napjainkban ott folytatódnak, hogy problémák merültek fel a galaxisok távolodási sebességét, és a Világegyetemet alkotó anyag és energia mennyiségét illetően. A matematikai levezetések nyelvén a leírások megtalálhatók az egészen kicsi, atomnál is kisebb entitások, és az egészen nagy, csillag és galaxis méretű objektumok esetében is – ha csaláshoz folyamodunk. Einstein egyenletébe újra be kell vezetni a kozmológiai állandót, és ezzel párhuzamosan feltételeznünk kell a sötét (tehát ismeretlen, csak gravitációs hatásában megnyilvánuló) energia és anyag létét is. Már ez a sötét energia és sötét anyag sem tetszett, mert úgy éreztem, megkerülése valamilyen problémáknak, de ami az elmúlt húsz évben következett, az túl van minden befogadhatósági határomon. A felmerült problémákat úgy akarják megoldani, hogy feltételezik: nem három plusz egy dimenzió létezik, hanem 10-12; feltételezik, hogy a tér és az idő végtelen, és egymással párhuzamosan nagyon sok világ létezik. Ez nem a sci-fik világa, hanem a modern tudomány trendje. Ha valami valószínűtlen, de statisztikailag lehetséges, akkor a tudós belenyúl a cilinderbe és előkapja a párhuzamos világok elméletét. A Világegyetemben 10 a 80. hatványon számú atom van, de a tudósok már 10 az 500. hatványon számú párhuzamos világegyetemről beszélnek, amelyek részben megegyeznek, részben különböznek egymástól. Ilyen nagy számok mellett minden lehetséges, de ez nekem már nem a gondolkodás szabadságát, hanem a tudatlanság káoszát mutatja. Lehet, hogy nincs igazam, és a húrelméletek és a multiverzum teóriája válik uralkodóvá a XXI. század tudományában, de én inkább valami paradigmaváltást várok, amely visszavezeti a racionalitás világába a kalandozókat.
John Gribbin könyve egyébként világos, tiszta, átlátható, logikus, és bár korszerű természettudományos alapműveltséget feltételez, a laikusok számára is könnyen befogadható, érdekes olvasmány.
hullámfüggöny összeomlása – A koppenhágai értelmezés központi jelentőségű fogalma, amely szerint a kvantumfizikai objektumok, mint például az elektronok, mindaddig hullámok formájában léteznek, amíg megfigyeljük őket, ezután viszont pontszerű részecskékké „omlanak össze”.
A recenzió először a moly.hu-n jelent meg.