Mottók:
Állandóan a nyomomban van azzal a kecskebőr pergamennel, és szüntelenül ír, jegyez. De én egyszer belenéztem a följegyzéseibe, és megrémültem. Egy árva szót sem mondtam mindabból, ami ott fel van írva. Kérve kértem: „Légy szíves, égesd el a pergamenedet!” De kitépte a kezemből, és elszaladt vele.
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita,
fordította Szőllősy Klára
Ilyenkor, Nisán hónapjában, sok idegen megfordul itt. Hozzák a rongyaikat, az árnyékukat, a gyerekkorukat, […] és mind odatódulnak a Nagytemplom kapujához, hogy előkészítsék magukat az áldozatra, s megvásárolják az állatokat, melyeket már előkészítettek a föláldozásra. Kell az áldozat, hogy elveszítsük magunkat, és megtaláljuk az azonosságunkat.
Mészöly Miklós: Saulus
Amin gondolkodtam: a végén a történeti és a szakrális szál mellől eltűnik a profán. Egy hívő ember (szerző) ezt nyilván megengedheti magának. És ha eltűnik a profán, a könyvet sem érdemes "magyarázni".
Azt azért megírhatom, hogy tetszett.
Vermes Nikolett interjúja a Könyvhét 2020/3. számából: