A XX. század második felében Latin-Amerikában, és ezen belül Cotázar hazájában, Argentínában is, szörnyű katonai diktatúrák voltak hatalmon. Ezek a hatalmak mindent megtehettek saját állampolgáraikkal, minden következmény nélkül elrabolhatták, megkínozhatták és meggyilkolhatták őket. Ez a novelláskötet erről szól, még akkor is, ha a cselekmény éppen Franciaországban vagy Kubában játszódik.
Ilyen körülmények között egy erkölcsös ember számára nem marad más lehetőség, mint a lázadás, a kiabálás, hogy ez tűrhetetlen. Az irodalomban a kiabálás megjelenítésének többféle módja van, például lehet alkalmazni mindenféle avantgárd, polgárpukkasztó eszközöket, lehet botrányt kelteni, a konvenciókat felrúgni, és el lehet jutni egészen Adornoig, aki szerint Auschwitz után nem lehet verset írni , azaz a szörnyűségek után a hagyományos művészet eszközei alkalmazhatatlanok. Kertész Imre Sorstalansága is ezt az utat járja, amikor lehetetlenné teszi az olvasó számára, hogy hősével azonosuljon, és a cinizmushoz közelítő abszurditásával megakadályozza, hogy bármiféle katarzishoz eljussunk.
Cortázar más utat választ. Ő szenvtelen, sokszor szürke mondatokkal, lassan járja körül a borzalmakat, amelyek olyanok mint a természeti jelenségek: kikerülhetetlenek, és így természetesek, normálisak, hisz nincs más realitás. A kötet címe: Itt és most talán pont ezt jelenti.
Szereplői mindennek tudatában vannak, mégis úgy tesznek, mintha lehetne élni ilyen körülmények között. És valóban, mit is tehetnének. Számukra a borzalom Itt és most van. Élnek, aztán a novellák végén többnyire meghalnak, mert megölik őket. Mi pedig lapozunk a következő novellához, hogy más díszletek között újra és újra ugyanazzal, az elfogadhatatlannal szembesüljünk.
Ez így unalmasnak tűnik. Remélem is, hogy sikerül elriasztanom ettől a könyvtől mindazokat, akik könnyű szórakozást, kikapcsolódást keresnek. Azok viszont, akik komoly szépirodalomra vágynak nem fognak csalódni. Cortázar nagyszerű író. Egyike a XX. század legnagyobb írásművészeinek. E kötet tartalmaz egy tökéletes ( Trebmen ), és három egészen kiváló novellát ( Graffiti, Rémálom, A Mantequilla- meccs ), olyanokat amelyek beépülhetnek az ember agyába, idegrendszerébe. Érdemes elolvasni, mert több lesz tőle az ember.