Szabadesés rádió

Csalódásom leírhatatlan.
Elolvastam néhány recenziót a könyvről.
Azt még megértem, hogy a sci-fi specialistái kedvelik, hisz a fantasztikus szál: a hálózaton élősködő szuper vírus, a korlátozott emberi jogokkal élő mesterséges intelligenciák, és az űrbázis világa kifejezetten érdekes.
Viszont a rockandroll rajongói  nem tették szóvá, hogy itt valami igazán orbitális félreértésről van szó.
A könyv szerint a pozitív főszereplő, a zenekarvezető gitáros-énekes Aqualung (ez a név egy Jethro Tull szám címe) egy gépezettel manipulálja a koncert-közönsége érzelmeit, tetszése szerint idézve elő bennük boldogságot, unottságot, dühöt, félelmet, izgatottságot, extázist vagy éppen elkeseredést. A nézők pedig, mint a birkák, élvezik, hogy terelgetik őket az egyik állapotból a másikba. A másik trükkje pedig arról szól, hogy a közönség folyamatosan interakcióban áll a zenekarral, amely ezért azt játssza, amit a nézők leginkább hallani akarnak.
Na kérem, ez a két dolog minden, csak nem rockandroll.
Ez a zene jobb formájában pont arról szól (többek között), hogy ne hagyják manipulálni magukat az emberek; az igazi hiteles szerzők-előadók pedig egy fikarcnyit sem keresték a közönség kegyeit, hanem a saját útjukat járták.
Elképzelhetetlen, hogy Jim Morrisonnak vagy Jimi Hendrixnek a közönség megszabhatta volna, hogy milyen zenét játsszon. Vagy az, hogy John Lennon vagy Roger Waters lepaktáljon egy multinacionális céggel, hogy a közönségüket önálló akaratuktól megfosztott bábukká alacsonyítsa.
A sztori egyébként érdekes, mondjuk egy picit dedós az összeesküvés-elmélet, mintha Cartoon Network rajzfilmet látnánk: adva van egy rossz ember, aki megakarja szerezni a világuralmat, és ezért gonosz pókként szövi a szálakat… Hogy mi lesz a vége azt nem árulom el! :D
Még egy említésre méltó szál van a könyvben, a globalizáció ellenesség. Ez most nagyon trendi, erre érdemes rájátszani. A globalizáció az, ami megszünteti, eltörli, megsemmisíti a helyi közösségek sajátosságait. A globalisták a pénzemberek, a gyökértelen és erkölcstelen kozmopoliták, és velük állnak szemben az igazság harcosai, a mérsékelt és nyitott szívű nacionalisták. A jellemek feketék és fehérek (na jó, a fehéreknek vannak esendő, emberi tulajdonságaik is, de ettől csak még szimpatikusabbak lesznek), a politika világának mozgatóereje csak a pénz, és az emberi hatalomvágy. Aki ilyennek akarja látni a világot, az ezt itt simán megkaphatja.
A könyv stílusa egyszerű, gyorsan olvasható, én is két este végeztem vele, és bevallom, minden elvi fenntartásom ellenére lekötött, kikapcsolt. Mint egy jó kis akciófilm Steven Seagallal.