1974. október 30-án volt a Muhammad Ali – George Foreman profi nehézsúlyú világbajnoki döntő bokszmeccs Kinshasában, az afrikai Zaire fővárosában.
A résztvevőkről tudni kell, hogy Alit választották a 20. század sportolójának az USA-ban, Foreman pedig az első világbajnoki címét 1973-ban, az utolsót pedig 48 évesen, 1995-ben szerezte.
A meccsről filmet forgattak, és a világhírű író, Norman Mailer, egymillió dolláros előlegért írt könyvet az eseményről.
Milyen ez a könyv? Profi. Profi író, a marketing szabályait jól ismerve hozta össze a dokumentarizmus és a szépirodalom határán egyensúlyozó munkáját.
Mi kell a sikerhez?
1. A piacra jól bevezetett szerző, aki vonzza a közönséget. Ez itt adva van, a Meztelenek és holtak szerzője igazi húzónév.
A könyv szerzőjéről:
Muhammad Ali: Nórmann egy bölcs tag! (Az évek során egy tucatszor találkoztak, de a vezetéknevét nem tudta megjegyezni.)
George Foreman: Már hallottam magáról. Maga az írók bajnoka.
Don King: Nagy koponya jár közöttünk, igazi zseni!
Mailer presztízse talán onnan származott, hogy pár hónappal korábban megjelent egy újságcikk, amelyből kiderült: a kiadó látatlanban egymillió dollárt fizet a meccsről szóló regény kéziratáért.
Az irodalom világában ezt nem bocsátották meg neki: egy jó író nem szokott komoly összegeket kapni. De Afrikában (és a boksz világában) más volt a helyzet. Amióta a milliójáról beszámoltak a hírügynökségek, Norman neve az egész fekete közösségben külön hangsúlyt kapott.
– A Milliomos Nórmann úgy kaszált ekkorát, hogy csak a fejét használta. Nem kamu! Ne tévesszétek szem elől az ürgét – terjedt el – még ránk ragadhat valami a tudásából – és a fekete közösség derűlátóbb része, amelyet minden üzleti lehetőség érdekelt Amerikában, elkezdett az írás felé kacsingatni.
Norman Mailerről az alábbi videó sokat elárul:
2. Érdekes helyszín. Mobutu diktátor Zairéje pontosan ilyen hely, egzotikus, ugyanakkor a művelt szerző tudja azt is, hogy itt játszódik Joseph Conrad: A sötétség mélyén című nagyszerű regénye, és ebből is idézve fokozza a hatást.
A cselekmény helyszíne: Zaire.
Itt játszódik Joseph Conrad nagyszerű, titokzatos és szuggesztív regénye, A sötétség mélyén is, amelyből Norman Mailer nem véletlenül idézi ezt a részt:
Már nem voltak ellenségek, sem gonosztevők, már nem látszott rajtuk semmi földi – most már csupán a betegségnek és az éhhalálnak e zöldes homályban összevissza heverő fekete árnyékai voltak. A parti öbölből hozták ide valamennyit, meghatározatlan időre szóló, jogérvényes szerződések alapján, és itt azután az idegen környezetben, a szokatlan tápláléktól megbetegedtek, elvesztették munkaképességüket, és ezért megengedték nekik, hogy félremásszanak pihenni. Ezek a haldokló árnyékok olyan szabadok – és csaknem ugyanolyan átlátszóak voltak, mint a levegő. Most fölismertem a fák ágai alatt csillogó szemüket. És ekkor, lefelé pillantva, a kezem tájékán egy fejet láttam meg. A fekete csontváz teljes hosszúságában kinyújtózkodott, vállát a fának támasztotta, szemhéja lassan fölemelkedett, a besüppedt, óriási, üres tekintetű szemgolyó fölnézett rám mélyről jövő, vak, fehéres villanással, amely aztán lassan kialudt.
Itt, a Belga-Kongó utódállamában, e hatalmas és végtelenül szegény országban uralkodott Mobutu Sese Seko, akit a világ egyik leggazdagabb emberének, és egyben a korrupció és az önkény afrikai megtestesítőjének tartottak. Ő volt az, aki finanszírozta a Muhammad Ali – George Foreman bokszmérkőzés 10 millió dolláros díjalapját.
3. Világhíres főszereplők. Egy jó és egy rossz. A rossz az erősebb; a jó, a legkisebb fiú az okosabb. Vajon kinek drukkolunk és ki fog győzni?
A főszereplőkről:
Ali
Cassius Clay
Boksz az, amikor sok fehér ember nézi, ahogy két fekete összeveri egymást.
Cassius Clay 18 éves volt, amikor 1960-ban a római olimpián félnehézsúlyban aranyérmet szerzett. Szülővárosába (Louisville, Kentucky állam – itt született egyébként az író Hunter S. Thompson is) hazatérve azonban azt tapasztalta, hogy a faji megkülönböztetés miatt alig vettek tudomást olimpiai címéről, így felháborodásában az Ohio folyóba dobta aranyérmét.
“Boxing is for men, and is about men, and is men. A celebration of the lost religion of masculinity all the more trenchant for its being lost.” -Carol Joyce Oates
Az 1960-as évek elejének legyőzhetetlennek hitt nehézsúlyú bajnoka Sonny Liston volt. Cassius Clay-nek mindig is nagy volt a szája, a meccs előtt is kitett magáért. Pimasz megjegyzésekkel bosszantotta Listont, sőt még azt is megjósolta, hogy a nyolcadik menetben fogja kiütni. Kevesen gondolták, hogy a 22 éves fiatalembernek van keresnivalója egy ilyen bajnok ellen. Liston se vette őt komolyan, és egy egyszerű kétmenetes mérkőzésre készült.
Clay azonban túl gyors és túlságosan elérhetetlen volt számára. Egyes pletykák szerint miután látták, hogy ennyi idő alatt nem lehet kiütni, más tervre tértek át. Linston edzője maró anyaggal kente be tanítványa kesztyűjét, amitől Clay egy-két ütés után ideiglenesen elveszítette látását. Két meneten keresztül vakon küzdött az életben maradásért, majd lassan visszanyerte szeme világát. A hatodik menet elején aztán Liston váratlanul összeomlott, és a hetedikre már ki se jött.
Ez a mérkőzés 1964-ben volt, rá egy évre jött létre a visszavágó. Ez még fölényesebb győzelmet hozott, mint az első összecsapásuk. Az első menetben Clay hátrált, Liston előrelendült, Cassius pedig ebben a pillanatban egy rövid, de megsemmisítő jobbkezeset ütött Liston állkapcsára. Az ütés alig látszott nagyobbnak, mint egy enyhe döfés, de tökéletesen volt időzítve, amitől Liston összecsuklott. Clay nem ment a semleges sarokba, hanem ott üvöltözött és hadonászott, hogy keljen fel és folytassa a küzdelmet.
Liston nagy nehezen felállt, de a bíró pár másodperc múlva félbeszakította a meccset, kihirdetve Clay győzelmét.
Gondolj arra, hogy nem kell feltétlenül azzá lenned, akinek mások akarnak.
Cassius Clay a világbajnoki öv megszerzését követően bejelentette, hogy csatlakozott az Elijah Muhammad és a Malcolm X által vezetett Nation of Islam nevű radikális afroamerikai szektához és a nevét is megváltoztatta: a Muhammad Ali nevet vette fel.
Ez a lépése széles körben visszatetszést keltett. Ráadásul nagyképű nyilatkozatai
– Én vagyok a legnagyobb. Ha valaki olyan nagy, mint én, annak nehéz szerénynek lenni
– is ellene hangolták a közvélemény jelentős részét.
1967-ben katonai behívót kapott, a vietnami háborúban kellett volna harcolnia. Ali azonban megtagadta a katonai szolgálatot, mondván:
A Vietkong soha nem nevezett büdös niggernek.
A bíróság 10 ezer dollár büntetést és 5 év börtönt szabott ki rá. Órákkal később a New York-i Bizottság bevonta bokszengedélyét, a Bokszvilágszövetség (WBA) pedig megfosztotta bajnoki címétől.
(kép: Comic Books Unbound documentary Neil Adams)
A másik főszereplő:
George Foreman,
1973–1974 profi világbajnoka.
"Az a kérdés persze föl sem merült, hogy Foreman normális-e. Egy nehézsúlyú bajnok lelkiállapota ennél sokkal bonyolultabb. Nem sok pszichotikus volna képes elviselni a profi boksz kötelmeit. Ugyanakkor a bajnok olyan világban él, amelyben felborulnak az arányok. Ő az elképzelhető legfélelmetesebb fegyvertelen gyilkos a világon. Puszta kézzel le tudna mészárolni ötven embert, mielőtt elfáradna az öldöklésben.
A hivatásos ökölvívót természetesen nem arra képezik, hogy gátlástalanul öldösse az embereket. Persze a Foreman-féle bajnokban felhalmozódó erőszak mértékét még elgondolni is döbbenetes, amikor szembekerül egy másik bokszolóval.
Ugyanakkor Foreman akár egy elmélkedő szerzetes is lehetett volna. Erőszakossága az őt körülvevő nyugalomban rejlett. Mintha már elsajátította volna a tanítást: az erőszakot nem pazaroljuk el, hanem tároljuk. A nyugalom az edény, amely alkalmas az erőszak tárolására."
Foreman 1973-as meccse, amikor megszerezte a világbajnoki címet, hatszor ütve le a döntőben az előző világbajnokot, Joe Fraziert:
4. Nem árt még néhány érdekes mellékszereplő, akik színesíthetik a cselekményt, és akikről beszélve késleltethetjük a fő konfliktust. Itt vannak ezek is, a mérkőzés extrém személyiségű promótere, és a sikeres író pályatárs, a BBC-t tudósító kolléga személyében.
Egy mellékszereplő:
Don King
promóter
(könyvmoly).
Clevelandben kezdte pályafutását illegális szerencsejátékok futtatásával, 1966-ban emberölési kísérlet miatt három és fél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után két évvel már milliomos, bokszgálákat szervez, és ő volt, aki 10 millió dollárt hajtott fel egy Muhammad Ali – George Foreman világbajnoki címmérkőzésre, amely lehetőséget teremtett Alinak, hogy kihívva az aktuális bajnokot, a hosszú eltiltási időszak után újra csúcsra juthasson.
Felnőtt tartalom!
„Szívesen beszélt a börtönben töltött négy esztendejéről:
– Azokat az éveket is túl kellett élnem valahogy, meg kellett tanulnom átprogramoznom magam, erőszakos emberekkel zsúfolt cellában kellett megoldanom a meditációt. Mondhatom, nem volt könnyű. Ott még a klotyóra menni is kínszenvedés volt. Az ember felébred az éjszaka közepén, brunyálnia kell, és akkor mit lát a pöcén? Hogy a foglyok leszopják az őröket. Az őrök ráhajtanak a rabokra. Az egyik ember bent a másik seggében. Ez után a rémség után kell rendet tenned a fejedben.
A szomszéd asztalnál Hunter Thompson mondta: Ócska Genet.
– Elhatároztam, hogy tanulok – folytatta King. – Összeírtam magamnak egy olvasmánylistát. A börtönben tanultam meg azt, amit tudok. Olvastam Freudot, döbbenetes. Mell, pénisz, ánusz. Kőkemény olvasnivaló. Aztán Masterst, Johnsont, Kinseyt, meg… – Don King habozott. – A Necces, attól is rengeteget olvastam.
– Kitől?
– Necces? Nincses?
– Nietzsche?
– Ő az. – De a baki miatti zavarában megpróbált úgy tenni, mintha szándékosan csinálta volna.
– Mit olvastál még?
– Kantot. A tiszta ész kritikáját. Segített a gondolkodásban. Meg Sartre-t – lenyűgöző! – meg azt a manust, aki Hitlerről írt, a Shirert, hát őt is olvastam. Meg Marxot is olvastam, Karl Marxot is, azt a jó kurva anyját neki. Rengeteget tanultam tőle. Hitler és Marx – eszembe jutnak néha, amikor látom, mi folyik itt, ugye, a család, a magántulajdon, az állam… Koncentráljunk a fiatalokra!”
Egy másik mellékszereplő, a Félelem és reszketés Las Vegasban; Hell's Angels; Rumnapló; A félelem birodalma szerzője:
„HUNTER THOMPSON magas volt és olyan nyakigláb, mint egy kisebb iskola amerikaifutball-csapatának csatára. Bár erősen kopaszodott, és már elmúlt harminc, továbbra is ilyen benyomást tett. Ha voltak is testi fájdalmai, sose látszott rajta, legfeljebb magas homlokán csillogott a csöndes verítékezés harmata. Szóval izzadt. A jelek szerint csak ennyit kellett fizetnie azért, hogy több kábítószert fogyasztott, míg felcseperedett és benőtt a feje lágya, mint bármelyik kortárs és jó amerikai író. Valószínűleg az első százban volt a helye a földkerekség legnagyobb sörivói között. Elég az hozzá, hogy igen emlékezetes jelenség volt. Mostanra annyira kikészítette a szer, hogy már a semmire is ugrott. Valóságos ideggóc volt, amely egy másik idegrendszer nyikorgó görkorcsolyáján egyensúlyoz. A Rolling Stone-t tudósította a bokszmeccsről, és szívből utálta azoknak a mennyei boldogságát, akik azért voltak itt, hogy örüljenek a viadalnak. Utálta az egész feladatot.”
5. Kell még szerelem, egy csinos nő, címlapfotós; és ezen kívül lehetnek benne földön kívüli idegenek, akik ijesztőek, gyerekek, akiket szeretünk, és kutyák, akik aranyosak. Nos, ezeket kihagyta Mailer, talán ezért is van, hogy bár műve a megjelenéskor nagy siker volt, manapság már alig akad olvasója.
6. A csúcspont természetesen maga a meccs, amelyről itt és most nem mondanék semmit. Akit érdekel, annak itt egy összefoglaló (a fehér nadrágban Ali):
Összefoglalva: profi munka, de talán korlátozott szavatosságú, mert hiába minden ügyes marketingfogás, ha maga a termék már kissé elavult, és a vásárlóközönséget a kevésbé igényes, egyszerűbb, befogadhatóbb, a szellemi kapacitásának inkább megfelelő cuccok érdeklik.