Lovas Ildikónak van egy szép írása a Beszélőben, melyben Balázs Bélát idézi: „kínos óvatossággal és eleganciával öltözködik, beteggé teszi, hogy nincs pénze, nem tud dolgozni, mert otthona nem elég szép, kávéházakban ül és iszik. […] Illatokat szeret és ékszereket, úri gesztusokat, és beteges görcsösséggel marja be magát ebbe a képzettömegbe. Dacol a sorssal, és szinte tudatosan teszi magát tönkre. Lehet, hogy öngyilkos lesz.”
Akiről szó van, az Farkas Béla, szabadkai festő, aki végül valóban végzett magával, villamossíneken lelte halálát – az ő egyik képének részlete látható Jánossy Lajos könyvének borítóján.
Lovas recenziójában szóba kerül még James Dean is, az Ok nélkül lázadó fiatalon autóbalesetben elhunyt főhőse, és Marlon Brando, A vágy villamosából – ez lehetne tehát az a keret, amely segítene értelmezni a könyvet.
Lehet, hogy két változata van a műnek, és hozzám az érdektelenebb(?), üresebb(?), unalmasabb(?) jutott el?
A regény Magyarországon, Budapesten és a Balatonnál játszódik (egy rövid kitérő során Drezda is helyszín lesz), a Kádár-rendszer legunalmasabb időszakában, az 1970-es és 1980-as években. A főhős egy budai úri fiú, aki lázad szülei és a korszak értékrendje ellen, és ezért alkoholista, irodalomkedvelő szerencsejátékos és életművész lesz.
Jánossy szépen fogalmaz, karakteres figurákat ábrázol, és hitelesen mutatja meg a legvidámabb barakk langyos, de mégis fojtogató világát.
A főhős „fejlődése”, személyiségének alakulása logikus, és tulajdonképpen végzetszerű. És itt a baj. Ebben a könyvben nincs semmi meglepetés. Minden kiszámítható. Az unalmas kisszerűség meglehetősen unalmasan van ábrázolva.
A főszereplő életútjában sincs semmi különös. A legnagyobb „lázadása”, amikor kosáredzés helyett egy blues zenekar próbáira kezd el járni. Szavamat adom rá, nem egy ilyen úri fiúval találkoztam, de azok az életben sokkal érdekesebbek voltak.
A regény nyitó és záró képe megegyezik – a közte leírt események hivatottak hitelesíteni a fiú döntését – kimondja végső szakítását családjával, majd teljesen szabadnak érezve magát, apját követni indul. Hová? A halálba? Mert az apák útja odavezet! Vagy a görcsös és felszínes hétköznapi életbe? Nem tudjuk. De nem is érdekes, mert egyik sem jó választás.
A regény értéke, hogy sok utalás olvasható benne a késő szocializmus kulturális világára, Pilinszky idézettel kezdődik, és hivatkozási pont Hajnóczy is, jellegzetes és nosztalgikus esemény a balatoni nyaralás és egy P. Mobil koncert – de én azért nem vágyom vissza. Akit érdekel a kor, az alföldi papucs és a Pajtás újság, meg a többi ilyen retro dolog, az olvassa!
Jánossy Lajos a Litera szerkesztője, és nagyszerű, észre és szívre ható esszéket, recenziókat szokott felolvasni a Magyar Rádió Irodalmi Újság című műsorában. Ezzel nagyon magasra állította a mércét. Remélem, a következő könyve jobb lesz.