Mitől félnek a svájciak?
Az irracionálistól. A racionális világ rendben van körülöttük. Ott minden működik, ezért hát, ha egy kicsit rettegni akarnak, el kell utazniuk a misztikus és barbár Indiába vagy a múltba. Mondjuk a II. világháború idejébe, amikor biciklis katonák járták az utakat, és elkérték az igazolványát az ismeretlen vándoroknak. Vagy ott volt Hirosima is. Hogy ott mennyi ember pusztult el! Szörnyű. Most meg, ha bekapcsolja az ember a televíziót – az 1990-es évek elején járunk –, ott az Öböl-háború! Lángolnak az olajfúrótornyok! Még szerencse, hogy Svájc egy rendes kis ország. A család rendben van, a szülők ugyan meghalnak, de hát ez az élet rendje. Erről aztán lehet mesélni. Felnőtteknek mesét, ami szép, és erkölcsi tanulsága is van: a háború borzalmas, a család fontos.
Ez így elég giccses, a svájci családok és a svájci társadalom ridegségéről írtak épp eleget (pl. Dürrenmatt, Max Frisch ), akkor miért szeretik sokan ezt a könyvet?
Mert szépen van megírva, tele van posztmodern játékokkal, és végig lehet érezni benne, hogy a dolgok rendbe jönnek. Először félünk egy kicsit, de aztán a mesének jó a vége. Szeretnék svájciként Svájcban élni.
Urs Widmer: A kék szifon
2012.09.17. 16:03 vargarockzsolt
Szólj hozzá!
Címkék: posztmodern Svájc Widmer A kék szifon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr804783670
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
