Romano Rácz Sándor volt segédmunkás, mezőgazdasági bérmunkás, gyári munkás, kőműves, termelésirányító, műszaki ellenőr, műszaki előkészítő, zenész. A rendszerváltás időszakában rövid időt töltött a cigánypolitikában, majd 1992-től 2004-ig az ELTE Neveléstudományi Tanszékén egy cigánypedagógiai szakcsoportot vezetett. Jelenleg nyugdíjas óraadó ugyanott.
Egy legszegényebb sorsból felemelkedő cigányember gondolkozása népéről, saját sorsával hitelesítve a mondandóját. A könyv második fele, amely a szerző politikai pályafutását idézi fel, gyengébbre sikerült, de az első felének kultúrantropológiai kitekintései kifejezetten érdekesek. Ha nem tudományos könyvet várunk, hanem egy cigány értelmiségi életútját, gondolkodását szeretnénk megismerni, akkor nem csalódunk. Sok ilyen könyv kéne még.
A könyvről tudományos igényű kritika olvasható a Regio 20. évf. 3. számában, sajnos szinte olvashatatlanul feltöltve az OSZK honlapjára:
Borbély Sándor: „… mi egy másik darab szereplõi vagyunk”
– A „cigány” történeti tapasztalat genealógiája
Méltató kritika Népszabadságban:
Czene Gábor: Szünet nélkül cigány