Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság

Igénytelen nyelvezetű, didaktikus, antifasiszta, vallásos propaganda-regény a hitleri Németországról. A jó szándék kevés, ennek a regénynek csekély az irodalmi értéke.






                                Kondor Vilmos: Budapest noir
                                       provinciális művészet
e kifejezés a lat. provincia ’tartomány’ szóból származik, amelyet azonban ’vidékies’ jelentéssel használunk. A provinciális művészet a […] elsősorban a korstílusokat hordozó és kialakító uralkodó művészethez az ún. „grand art”-hoz kapcsolódik, ennek kifejezési eszközeit alkalmazza. Képviselői hivatásos és képzett alkotók, akik azonban a vidéki nagyközönség szükségletei irányában és a fejlődés fővonalától eltávolodva bontakoznak ki; a művészet újító feladata helyett az eltanult eredmények népszerűsítésében játszanak fontos szerepet. – Idézet a magyar Néprajzi Lexikonból.






Robert Perišić: Köpd le, aki rólunk kérdez

„Robert Perisic, a horvát irodalom legújabb fenegyereke.” Ennél többet egyelőre nem érdemes tudni róla.












 
                                Háy János: A mélygarázs

Nagyon rossz. Üres, ostoba és hazug közhelyek gyűjteménye. A fülszöveg szerint három ember monológja, ebből én kettőt olvastam, de élő emberrel nem találkoztam. Csak egy monoton és hamis írói hanggal, amely felmondja a pesszimista sztereotípiákat az emberről, az emberi kapcsolatokról és a világról. Az első ráadásul egy túlfeszített metaforával, egy bugyuta mesével. Amikor azt olvastam, még azt gondoltam, a forma idegesít. De nem, a második monológot olvasva egyértelmű lett, a végtelen üresség és primitívség zavar. Olyan, mint egy ócska életmód-tanácsadó könyv, de kifordítva, negatívan. 
Az előítéletek addig működnek, amíg nem megy elég közel az ember. Abban a regényben, ahol élet van, ott megjelenik a véletlen, a kiszámíthatatlanság, a részletek, a színek-formák-gondolatok gazdagsága. Ez a könyv szürke, és csak azért nem unalmas, mert idegesítő.