Egy haldokló chilei pap monológja, aki a feltámadó lelkiismeretével viaskodva megpróbál szembe nézni életével, felidézve azokat az eseményeket, ahol hibázhatott, ahol tévútra siklott. Reménytelen kísérlet, nincs külső nézőpont, az ember sorsa determinált, mindenre van magyarázat – de akkor hol van Isten? Nincs sehol, legalábbis Bolano szerint, ennek a papnak az életéből hiányzott az irgalom és a szeretet.
Ez így, egyetlen bekezdésben, három mondatban összefoglalva, elég didaktikusan hangzik, szerencsére a kisregény távolról sem az.
A főszereplő hol kristálytiszta leírásai, hol ködös látomásai érdekesek és magával ragadóak. A rendkívül igényes, költői nyelven megfogalmazott, és visszatérő motívumokban, szimbólumokban gazdag szöveg – Scholz László nagyszerű fordítása – szinte észrevétlenül próbálja az olvasót bűnbe csábítani, azaz a haldokló iránti megértést és megbocsátást kicsikarni.
A történet nagyrészt Chilében játszódik, egy elmaradott és kegyetlen országban, amely a világ figyelmét két eseménnyel vonzotta magához: először 1970 és 1973 között, amikor Salvador Allende baloldali, szocialisztikus kormányzata volt hatalmon, majd másodszor ezt követően, amikor Augusto Pinochet tábornok, amerikai segédlettel, a törvényes kormányt megdöntötte, és véres diktatúrát vezetett be (ugyanakkor a korábban csőd szélén álló országban virágzó, prosperáló gazdaságot teremtett).
A cselekmény perifériáján feltűnik még az Opus Dei katolikus egyházi szervezet is, amely Latin-Amerikában a mindenkori (akár szélső-)jobboldali hatalmakkal való összefonódása, és szerte a világon Dan Brown A da Vinci-kódja miatt, afféle sátáni titkos összeesküvő szektaként került a köztudatba – nagy részt igaztalanul.
Ennyi történelmi ismeret elegendő is a könyv megértéséhez, amely a hangsúlyos politikai–erkölcsi kérdésfelvetései mellett, a tudat áramlásának érzékletes megjelenítésével, és az ábrázolt képek filmszerűen szuggesztív bemutatásával is maradandó élményt okozhat az igényes olvasónak.