Tudod, Picasso az a fazon, akiről a Picasso kalandjai című filmet csinálták, ami marha jó, baromi sokat lehet röhögni rajta. Ezen a könyvön nem nagyon lehet röhögni, pedig elég érdekes nőci írta. Gertude Stein amerikai írónő volt, aki Párizsban élt, és szerintem ezen a könyvén kívül soha nem olvasott tőle senki semmit. De nem ezért volt érdekes – elég sok olyan írónő van, akitől semmit sem olvas az ember, és ezek nem is érdekesek, mint pl. a Vass Virág, Fejős Éva, Szabó Magda vagy Vavyan Fable – hanem mert volt neki egy szalonja, ahová költők, írók, meg festők jártak, pl. Matisse (ő festő), Apollianire (ő költő), meg Hemingway (ő író). Ezek a fazonok a 20. század elején voltak nagymenők, és őrültek is voltak, meg bohémok, ami azt jelenti, hogy kifejezetten normális csókák voltak, és nyugodtan odaülhetnének a Treffortban vagy a Pótkulcsban az asztalodhoz, nem zavarnád el őket, mert még nőket is vonzanának, és ha tudnának magyarul vagy angolul, akkor még normálisan el is lehetne velük beszélgetni. Mondjuk pénzük az nem nagyon volt, pedig most a cuccaik után járó jogdíjakból millió eurókat lehetne kaszálni, de akkor még elég csórók voltak, mert még nem fedezték fel őket.
Szóval ez a Gertrude ezzel a Picasso-val is barátkozott, aki akkor még nem volt híres, és ott élt Párizsban és festette azokat a dilis képeit, a kétorrú, meg háromszemű nőkkel – biztosan be volt tépve valami erős anyagtól – illetve pontosan nem.
Na ezt most megmagyarázom. A Gertrude azt mondja, hogy a Picasso nem volt betépve, amikor a kétorrú, meg háromszemű nőket festette, hanem így látta a világot, mert spanyol volt, meg zseni. Ezt én nem pontosan értettem, pedig a Gertrude elég sokat magyarázta, különben meg már nem is olyan nagy szám, ilyen képeket én is tudok csinálni valamelyik rajzprogramommal, és még festékes sem lesz a kezem.
Különben meg pont most olvasom a Tamásnak, a Beregi Tamásnak a csajozós, bulizós könyvét, és annak a borítója pont ilyen elszállt, mint a Picasso képei. Mondjuk a Tamás művészettörténetet tanult az ELTE-n, és biztos ezért csinált ilyen picassos borítót a könyvének, de az sokkal jobb, mint a Gertrude könyve. A Gertrude könyvében főleg ilyen kék korszak, meg rózsaszín korszak, meg kubizmus, szóval ilyen művészettörténeti blabla van főleg, és csajozásról, meg bulizásról nincsen semmi szó, pedig a filmben, a Picasso kalandjaiban én láttam, hogy ez a Pablo igazi belevaló csávó volt és elég sokat csajozott. Szóval, ezt a könyvet olvassák a művészettörténetet tanuló okostojások, én inkább a Tamás könyvét olvasom, bár ezt a könyvet is elolvastam, de csak azért, mert a @gari adta kölcsön, meg nem is volt vastag és egy csomó kép volt benne, meg amikor a Ráday utcában a Párizs, Texas kávézó teraszán olvastam, akkor elég sok nőci nézte meg, hogy ki vagyok.
Az első megjelenési helye a moly.hu volt.
