A szó első születése megelőzi a teremtést. A gnosztikus atyák egykor Isten lényegét a csöndben találták meg. A „csönd csöndjének csöndje" – írja az egyiptomi kopt evangélium. A teremtés előtti, mindent átlátó mélységes csönd, amelyből az idők kezdetén kipattant a szó, az Ige. Ez a csönd nem az elnémulás hallgatása, nem az elveszített szavak csöndje, hanem a titoké, amelyhez szó fel nem érhet, s amelynek megfejtése örök igézet marad.
Máté-Tóth András: Parallax
A szó születése
16. oldal
Amikor a szerzetesek Nepál vagy Oroszország kolostoraiban elengedik a szavakat, némaságukkal abba a csöndbe merészkednek vissza, amelyben a még meg nem ismert teljesség van jelen. A tárgyak szemlélése, a madarak néma röptének kísérése, a test minden rezzenésének megengedő érzékelése és a lélegzet nyugodt ritmusa mind a csendes elmélyülés eszközei, a szóvá formálható megérlelt belátás keretei.
Amikor az egyiptomi sivatag magányos szerzeteseihez igazságot kereső vándorok érkeztek, sokáig csak csöndben voltak. Bár kérdéssel jöttek a választ tudókhoz, először a közös némaságban találkoztak, amelyben azelőtt talált egymásra kérdés és válasz, mielőtt elhangzott volna. A csöndben szemlélt mindenség harmóniáját a pusztában kimondott szó csupán összefoglalja és elvihetővé teszi, de az igazság nem a megszületett szóban van.
Máté-Tóth András: Parallax
A szó születése
17. oldal
Egy hívő tudós* és irodalmár** okos és szép meditációi, azaz esszéi a világról.
Az írások öt kivételével a katolikus Új Ember hetilap hasábjain jelentek meg 2012 és 2014 között. A címeik ábécé rendje szerint követik egymást***, azaz tematikus szerkesztés nem irányítja az olvasót. Lehet sorban haladni, vagy válogatni, alkalomhoz, hangulathoz illőt.
Egy-egy esszé két-három oldal terjedelmű, akár pár perc alatt is elolvasható, de valamennyi elmélyült továbbgondolásra csábít.
Többnyire úgy épülnek fel, hogy a címként kiemelt fogalom hétköznapi értelmezéséből kiindulva, teológiai, filozófiai és művészeti összefüggéseket felvillantva, jutnak el a záró gondolatig, amely egy hívő, vallását mélyen átélő ember kiérlelt, letisztult bölcsessége.
Nem szentenciák, és nem is coelhoi közhelyek ezek, hanem egyszerre nyugodt és nyitott megállapítások. Nyugodtak, mert megalapozottak, hisz többoldalú megvilágítás után születtek meg; és nyitottak, mert nem zárják ki a továbbgondolás lehetőségét.
Néhány cím és név, amely az adott írásban szóba kerül:
A kettő egy – Henri Bergson, Babits Mihály, Martin Buber
A szó születése – Paul Celan, Eckhart mester, Máthé Andrea
Árok- Illyés Gyula, Jan Assman, Rilke
Biztos – Arkhimédesz, Szent Tamás, Heidegger, Kant, Gadamer
Konzervatív – Mircea Eliade, Reinhard Koselleck
Küszöb – Wolfhart Pannenberg, Illyés Gyula, Mécs László
Megszólalás Isaac Asimov
Ösvény – Buddha, Szent Ciprián, Schopenhauer, Heidegger
Természetesen rendszeresen visszatérő hivatkozási alap a Biblia. Máté-Tóth András hívő katolikus, ez meghatározza a nézőpontját. És itt persze felmerül a kérdés, hogy miért olvasok én, a bigott ateista**** ilyen könyvet? Túl azon, hogy a szerző személyes ismerősöm, és ezért érdekelnek a gondolatai, önző érdekből. Mert nagyon sokat lehet tanulni tőle. Teológiai, filozófiai, szociológiai és irodalmi műveltsége lenyűgöző. És e mellett nagyon jó stílusban, szépen ír. Őszinte öröm és élmény volt számomra ez a könyv.
A könyv néhány érdekes gondolatát karcban is kiemeltem, lásd itt.
Egy ízben kísérletet tettem arra is, hogy egy gondolatmenetét vitassam, lásd itt.
* Tudós – teológus, a SZTE BTK Vallástudományi Tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára, a Bécsi Egyetem magántanára.
** Irodalmár – e megnevezés ellen a szerző talán tiltakozna, én azonban úgy gondolom, szépírói munkái – akár e könyvben, akár a Tiszatáj folyóiratban megjelenő írásai – igazi irodalmi értékkel bírnak.
*** Meditációs gyakorlatként, valamint önként vállalt penitenciaként, amiért vitatkoztam vele, valamennyi címet kimásoltam, lásd itt.
**** Erről lásd itt.
