Thomas Mann, Sartre és Dosztojevszkij rokona a horvát Miroslav Krleza, aki 1932-ben megjelent regényében egy elrontott gyermekkor után művésszé, festővé vált, és éppen mély egzisztenciális és alkotói válságba jutott ember portréját rajzolja meg.
A könyv első kétszáz oldala olyan lassú, hogy úgy éreztem magam, mint egy nem túl érdekes diaporáma bemutatón, amelynek tárgya a múlt század eleji K und K monarchia egy kisvárosa, ahol nem történik semmi. Aztán az utolsó száz oldal annyira felgyorsul, hogy a lendülettől a könyv végén lapoznánk még tovább – várnánk a folytatást.
Ez persze, csak a felszín, a cselekmény szintje. A regény filozófiai mondanivalója egyenletesen van elosztva: és ez a kor elidegenedettség érzésétől a nihilizmusig és a barbár erőszakig ívelő láncolat logikusan és pontosan van megkomponálva.
Klasszikus remekmű, filozófiailag felturbózott realista nagyregény, 300 oldalon.
Miroslav Krleža: Filip Latinovicz hazatérése
2015.05.18. 17:34 vargarockzsolt
Szólj hozzá!
Címkék: klasszikus horvát regény
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr27470644
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.