Egy szexista pesti dumagép, egy értelmiségi Pepin bácsi szövegelése egy alternatív valóságból, amely nagyon hasonlít az 1980-as évek Budapestjére. A kritikusok kifogásolták a stílusát, de hát egy dilettáns író az elbeszélő, ezt így kell tudomásul venni. Ha bejön a stílusa, akkor élvezetes olvasmány lehet, bár kicsit hosszú, négy csillagot adtam volna rá, de az utolsó fejezetben megpróbálja Dés Mihály az egészet utólag reálissá tenni, ezért vontam le még egy csillagot.*
Ha irodalomként kezeljük, akkor a fő kifogás az lehet, hogy a történeten(?) végig húzódó szerelmi szál nincs jól megoldva, túl egyoldalúan van ábrázolva, csak egyetlen szemszögből, a dilettáns író szemszögéből, és ezért hiteltelen. És ez a hiteltelenség igazából tét nélkülivé teszi a könyvet.
Ami maradandó lehet, az az alternatív valóság, a Kádár-kor végi budapesti underground szubkultúra egy olvasata, időnként egész szórakoztató. De ebben van jobb, sokkal jobb, stílusában és információ tartalmában is, például: Kenedi János: Elhülyülésem története… és egyéb balgaságok és Kornis Mihály: Pestis előtt.
Ha már barokk regény, akkor ott van Hamvas Bélától a Karnevál. Kár, hogy a Kádár-rendszer Magyarországát ő már nem írhatta meg.
* A könyv történelemképe bicskanyitogató módon elfogult, szerintem olyan, mintha egy karikírozott zsidó értelmiségi fejében jelenne meg, noha a regény elbeszélője nem zsidó.